Immár második alkalommal rendeztek disznótoros fesztivált szombaton a Vörösház udvarán, ahol helyben sütött ínyencségek gazdag kínálatával és nagyszerű műsorral várták a vendégeket a szervezők.
Kiváló volt a hangulat, a vendégek sokasága egy nagyon kellemes, jól szervezett programon élvezhette a közös együttlét varázslatos élményét, a gasztronómiai finomságokat, a kellemes zenét.
Remek ötlet volt, hogy két zenei műsorszám között a szervezők felkérték a színpadra Cservenák Péter helytörténészt, hogy ugyan helyezze már képbe az egybegyűlteket, hol is kóstolgatják a finomságokat a konty alá való étvágygerjesztőktől kezdve a hurkákon-kolbászokon, kürtős kalácson, Rétvári-réteseken át a jóféle környéki borokig.
„A barokk kor nagy városépítő püspökeinek koráig kell és lehet itt visszatekinteni, 1731-es a dátum, amikor is Althann Mihály Frigyes felavatta ezt a gazdasági épületegyüttest. Ebben a szinte városrésznyi tömbben minden megtalálható, ami a püspöki uradalmi gazdasághoz köthető, úgymint a granárium, azaz a magtár, az udvarban hatalmas szérűskert, ahol a szénát-szalmát gyűjtötték, a különböző terményeket pedig a pincékben, és természetesen a legfontosabb ága is megjelent a térség mezőgazdaságának, a szőlő- és a bortermelés, hiszen ez a vidék olyan adottságokkal rendelkezik, hogy az itt készített nedűk minősége vetekedik a tokajiakkal. A II. világháború után, a szocializmus évtizedeiben csak pusztult itt minden, de a neve nem ezért Vörösház a helynek, hiszen ez a gyászos időszak nem érdemel ilyen kiemelést, ezzel szemben az a helyzet, hogy az építtető főpap nem csupán a váci püspöki feladatot látta el, hanem a nápolyi alkirályi feladatokat is, ennél az építkezésnél arról a környékről való talján szakembereket alkalmazott, akik az ott különösen divatos színt, ezt a látható bíbort alkalmazták festés gyanánt. A közelmúltra, jelenre és a jövőre térve pár évtizede jött Szabó László, aki a várossal szerződést kötve 99 évre bérbe vette ezt az épületegyüttest, és mert nagyot álmodni ide, nagyszerű munkával, Podmaniczky-díjas felújítással megvalósította a korábban csak álomnak tűnő helyreállítást, funkciót teremtett majd minden részébe az épületnek, most pedig már ott tartunk, hogy a Vörösház egy kiemelt, országosan is párját ritkító atmoszférájú kulturális színtér is egyben” – mondta úgymond csípőből töltve Vác múltjának kutatója, jelenének fáradhatatlan dokumentálója.
A váci disznótoros fesztivál ötletgazdája, Rétvári Bence országgyűlési képviselő így fogalmazott: „Tavaly, amikor megszerveztük itt az első disznótoros fesztivált, nem gondoltuk, hogy ilyen hamar ennyire népszerűvé válik a rendezvény, de ez a nagy érdeklődés kötelez, hogy évről évre megrendezzük a programot. Köszönetet mondok a programszervezőknek a kiváló hangulatot megalapozó műsorért. A vendéglátósoknak is, akiknek köszönhetően nem GMO-s, hanem természetes takarmányon nevelt állatok húsából készült finomságokat lehet itt kóstolni. És persze minden vendégnek is jár a köszönet, hogy itt nem műemberek gyűltek, gyűlnek össze, hanem igazi kapcsolatok, igazi találkozások, igazi beszélgetések adják meg a savát-borsát az együttlétnek” – mondta Rétvári Bence.
Köszönetet mondott végül a házigazdáknak is a helyszínért, mint fogalmazott, ez egy ideális város közepi, infrastruktúrával jól ellátott, mégis védett bázis ilyen és hasonló, tartalmas közösségi élményt kínáló programokhoz.
Imre Zsolt, a Váci Polgári Fórum elnöke köszöntője felütéseként a változás lehetőségét hangsúlyozta saját példájából kiindulva, mint felidézte, annak idején, gyerekként lehetőleg kimaradt a családi disznóvágásokból, most pedig lelkesen töltötte ő is a hurkát-kolbászt, hogy legyen mit a vendégek asztalára tenni. – Átvitt, illetve átfogóbb értelemben szeretnénk Vácott, a helyi közéletben is változást elérni. Ezen dolgozunk közösen, és az ilyen és hasonló programok nagyon fontosak lehetnek ebben a törekvésben, hiszen közösségi élményt kínálnak. Ehhez a közösségépítéshez pedig még egy új eszközt is kínálunk Váci Köztér című kis kiadványunkkal, amit ezúton is mindenkinek a figyelmébe ajánlok – mondta Imre Zsolt, hangsúlyozva, hogy nem szájzárazással, hanem csakis őszinte párbeszéddel lehet esélyt teremteni a város mostaninál sikeresebb pályára állításához.