Mint arról már hírt adtunk, január 4-én az ötvenedik életévét aznap betöltő Bogányi Gergely zongoraművész koncertjével nyitotta az új évet a Zeneakadémia, s január 31-én az ő előadásával kezdődik hazánk egy másik kiemelkedő jelentőségű komolyzenei koncerthelyszíne, a MÜPA „A Zongora 2024”-es sorozata.
Kerek születésnapja alkalmából a Mandiner című hetilap átfogó nagyinterjút készített városunk díszpolgárával, a Kossuth- és Liszt-díjas Bogányi Gergellyel. A mélyen gondolatébresztő, összegző interjúban szó esik művészi hitvallásról, alázatról, szülőföldről, döntésekről, szabad akaratról, az újítás vágyáról, motivációról, személyes felelősségünkről is.
Részlet a nagyinterjúból, melynek szerzője Őry Krisztina:
„Zenészcsaládban felnőve, karvezető édesapa, zongoratanár édesanya gyermekeként testvéreivel elég hamar zenélni kezdtek. Egyenes úton vezetett erre az élete?
Igen. Úgy gondolom, hogy van egy isteni akarat, egy tökéletes terv minden ember számára, ennek felismerése, megélése maga a tökéletes boldogság. Az, hogy ez esetleg nehéz,
tele van buktatókkal vagy lehetetlennek tűnő feladatokkal, egyáltalán nem ellentmondás. Számomra a zenészlét, a szakma, illetve ez az életforma valóban egyenes út volt, ebből a
szempontból szerencsésnek mondhatom magam. Érzéket kaptam a jó zene felismerésére és tolmácsolására, ez a legkisebb koromtól kezdve mint valami lelki világítótorony fénylett
előttem, illetve bennem. Innen visszatekintve világos, hogy ez elhívás volt. Meghívás egy feladatra, melynek része a zene, a jó zene ügye, a magyar kultúra képviselete vagy éppen
az új hangszer megvalósítása, fejlesztése is. Ám mindenekelőtt a feladat neve: Magyarország. Egyrészt Magyarország ezeréves múltját történelmi távlatból értékelve, másrészt a saját életemet figyelembe véve kell a mostani, történelmi helyzetben megérteni, hogy mi is a feladatom.Mi volna az?
A kereszténység melletti kiállás és Magyarország képviselete a világban, illetve a kettő egyszerre. Sokáig nem volt ennyire világos vagy inkább tudatos mindez számomra. A szemünk előtt óriási átalakulás zajlik a világban, mondjuk úgy, most válik el a konkoly a búzától. Olyan helyzet, mint most, soha a világtörténelemben nem volt még. Élesen lehet
látni, hogy mit képvisel az egyik oldal, és mit a másik. Középút lassan nincs. De ez jó dolog, mert színt kell vallani.”
