A hír szent, a vélemény szabad alapon azt mondhatjuk, hogy legalábbis más álláspont megfogalmazására sarkalló a városházi propaganda havilap legújabb számának helyi békéért sóvárgó főszerkesztői jegyzete, mindenesetre sokkal borúsabb a helyzet annál, semhogy jó szívvel rábólinthatnánk vagy csak legyinthetnénk a gondolatmenetre – kezdi legújabb véleménycikkét a most Közéleti Margóként bejelentkező rendszeres levelező olvasónk.
- „Egyrészt azért sem tudom aláírni, amit a főszerkesztő sugall, mert – a homályosan szivárványos közösségi elvekre hivatkozással – több napon át tiltásban volt a balliberálisoknak nem tetsző, egyik kormánypárt helyi szervezetének közösségi média oldala (is).
- Aztán azért is megkérdőjelezhetőnek tartom a véleménycikkben megfogalmazott óhajt-sóhajt kevesebb mint egy évvel a helyhatósági választások előtt, mert jól tudható, hogy a jelenlegi helyi döntéshozó önkormányzati többség politikai hátországa külföldről származó dollármilliókat fordíthat majd erre a kampányára is – amúgy a magyar belügyekbe való brutális külső beavatkozásként.
Aztán nézzük csak, konkrétan mi vágta ki a biztosítékot a szerzőnél! Hát egy olyan szórólap, amely azért készült, hogy – közpénzek kiáramlása kapcsán – rávilágítson a település első számú közszereplőjének gazdasági kapcsolataira. Ennek valójában közadatnak kellene lennie amúgy, de nyilván nem az, mert az üvegzsebet prédikáló regnáló városvezetés mindent is titkosít, személyiségi jogokra hivatkozva. Márpedig épp ez a jogsérelem, ami – a félreinformáló hivatalos helyi média közreműködésével – a lakosságot sújtja, hiszen nem láthatunk tisztán abban a tekintetben (sem), hogy egyes cégek hogyan és miként juthatnak önkormányzati megrendelésekhez.
- Aztán – csak egy ciklusnyi időt visszagondolva – azért sem tudom megkönnyezni a főszerkesztői jegyzetet, mert előzményként volt itt egy 2600 című, egyértelműen a mostani szűken vett városvezetés egyik-másik tagjához (is) köthető, több lapszámot megérő ocsmány szórólap-kiadvány, amely nem tényfeltárásra, hanem csakis mocskolódásra szakosodott.
- Továbbá megemlíthetjük, hogy a mostani önkormányzati többség nem egy tagja erősen benne lehet nekik nem tetsző, velük ellentétben nem közszereplő magánszemélyek elleni bejegyzések (mémek, cikkek, hozzászólások) gyártásában, amiért pedig valószínűleg még közpénzt is kifizetnek egyes sajtós mamelukoknak.
- Visszakanyarodva a VH főszerkesztői jegyzetére: az írásban pátyolgatott első számú város(félre)vezető nem egy anyámasszony katonája, bírnia kell a gyűrődést, és bizonyos határokon belül le kell nyelnie a kritikát is – ráadásul őnagysága sem maradt és marad adós mások minősítése kapcsán.
A hivatkozott szerző stílusához igazodva: több alsóvárosi, deákvári, kisváci, közelebbről Kőhíd utcai olvasónk is jelezte: ők bizony rendre összeszedik és a helyére (értsd, ahogy tetszik) rakják a közpénzből kiadott önkormányzati propagandaújság újabb és újabb számait, mert nem kérnek a csúsztatásokból, a szerecsenmosdatásból, az érdemtelen dicsőítésekből.
A városházára tekintve is feltehetjük a kérdést, hogy vajon mennyire kiegyensúlyozott a mérce bármilyen és minden tekintetben.