Mint arról röviden már beszámoltunk, a júliusi testületi ülésen nem kapott kellő támogatást az az előterjesztés, mely szerint a tanévnyitóra a Deákvári főtéren lévő szolgáltatóház előtti kis közterületre került volna egy, jelenleg az Avar utcában, kerítés mögött veszteglő kőfaragvány Petőfi mellszobor. Az indítvány elvetése finoman fogalmazva is a szivárványos frakción belüli (átmeneti?) zavarodottságról árulkodott, de leginkább az előterjesztés homályos, több sebből vérző előkészítésére vezethető vissza.
Az ülés egyik legsimábbnak ígérkező napirendi pontjának tárgyalásakor már az nagy álmélkodásra adott okot elsősorban Matkovich Ilona polgármester részéről, amikor Dr. Manninger Péter képviselő egy szakvéleménynek tűnő értékelés alapján rákérdezett az alkotás valós művészi értékére. Az első számú városvezető, minden irányba forgolódva értetlenkedve kérdezgette, hogy ez az értékelés hogyan kerülhetett a képviselőkhöz. Erre viszont több döntéshozó azért értetlenkedett, hogy miért ne ismerhették volna meg a leírtakat a szavazás előtt.
Csereklye Károly képviselő a szoborállításra kiszemelt terület rendezését tervező vállalkozás kiválasztásának mikéntjéről érdeklődött, illetve a mellszobor vételárát és a területrendezés tervezéséért fizetendő összeget firtatta, mivel értesülései szerint a két összeg köszönőviszonyban sincs, amennyiben a tervezésre aránytalanul magas összeget sikerült kalkulálni.
Mokánszky Zoltán egyrészt az iránt érdeklődött, hogy ha valamilyen feliratot is terveztek a mellszobor talapzatára, azt hogyan gondolták kiválasztani, mert ő például nem kapott megkeresést azzal kapcsolatban, hogyan és kik tehetnek javaslatot.
Még kézenfekvőbb felvetése volt, hogy milyen előzetes véleménytesztelés, társadalmasítás alapján választatott ki a kiszemelt helyszín, ugyanakkor hozzátette: a szolgáltatóház előtti kis közterületet úgymond alapból is illenék folyamatosan rendben tartani, szépíteni – ennek a riposztnak az alapja, hogy az itteni szoborállítás egyik szószólója, Tótváradi-Nagy Bence épp a terület rendezésére is hivatkozott érvelésében.
VO-komment
Mondhatni, hogy a szavazás végeredménye szinte mindenkit alaposan meglepett, lévén, hogy hét igen és hét tartózkodó vokssal nem kapott kellő támogatást az előterjesztés, vagyis az idei tanévnyitóig bizonyosan nem kerül a Deákvári főtérre a kőfaragvány mellszobor.
Leginkább az ügy fő szószólója, Tótváradi-Nagy Bence került kínos helyzetbe, zavartan pillogott mindenfelé, miközben ki-be gombolgatta az egyre döbrögiesedőbb alkatán mind kényelmetlenebben feszülő zakót. Úgy érezhette, mintha kihúzták volna alóla a sámlit. Ugyanis így átmenetileg elesett attól a lehetőségtől, hogy azzal is kampányolhasson, hogy lám, még mellszobrot is intézett a körzetébe.
De mindent egybevetve az ügy azért siklott ki, mert bőven voltak homályos, sőt visszásnak mondható momentumok az előkészítésben, ennél pedig Petőfi Sándor (is) sokkal többet érdemel.