Nyílt levelet kaptunk Turai János, a Váci Zsidó Hitközség elnökétől, amelyet változtatás nélkül közlünk.
„Egy kiállítás margójára:
Vácon ismét becsukták az ablakokat, még az ajtót is
Végy egy kiállítást, ami csupa jótéteménynek látszik, amit magatoknak, magatokért csináltok. Ennek ürügyén hívd meg báránybőrbe öltözött elvbarátaidat és együtt tapossátok sárba a váci zsidóság emlékeit és a hitközség elnökét. Vác erős polgármester asszonya és udvarnokai rászabadítottak hitközségünkre egy pesti különítményt azzal a céllal és reménnyel, hogy a MAZSIHISZ színeiben tetszelegve, rabbinikusan is megregulázzák – politikai indíttatásból – a helyi hitközséget és annak elnökét. Természetesen az urak elfelejtették értesíteni a MAZSIHISZ vezetőségét arról, hogy egy szuverén hitközség területén fognak partizánkodni.
A váci Levéltár nagytekintélyű, tudós igazgatója ötlete alapján a főnökei segítségére sietett, összekapott spontán, rekord idő alatt egy kiállítást, „EMLÉKEK A VÁCI ZSIDÓSÁG ÉLETÉRŐL ÉS SORSÁRÓL” címmel. Az igazgató úr hallani sem akart arról, hogy a kiállítás a kormány támogatásával felújított zsinagógában legyen.
”A kiállítás csak a Madách Imre Művelődési Központban lehet, és csak szeptember 15-ig lesznek nyitva” – mondta. Szerintem azért, hogy a tanítási szünet és a nyári szabadságok miatt minél kevesebben lássák. A sebtében összerakott kiállítás megnyitása, amit saját maguknak és magukért csináltak sürgős volt, amit június 29-én meg is nyitottak. A kiállításra szóló meghívókat hitközségünk a megnyitó utáni nap kapta meg, ”teljesen véletlenül”, és nem a posta hibája volt. A nagy napra Vác polgármester asszonya. az udvari krónikása segítségével megtalálta a megfelelő szövetségesét, Heisler András volt MAZSIHISZ elnök személyében, aki expedíciós csapatával bevonult Vácra, rabbival, kántorral rendet tenni az Európai Zsidó Kongresszus alelnökeként.
Köztudott, hogy a polgármester asszony és a volt elnök mindenben egyetértenek, egyformán gyűlölik Magyarország polgári kormányát, melynek számtalan tanújelét adták eddigi ténykedésük során. Polgármester asszony a kiállítás megnyitón krokodilkönnyeket hullatott, holokausztkori érintettségét színlelve. Bezzeg, amikor a zsinagóga felújítására az előző testület által megszavazott forrás teljesítését megtagadta, akkor kárörvendően nevetett. A szerződésszegés következtében az épület másfél évig fedél nélkül maradt, ennek hatására a csapadék víz elárasztotta a mennyezetet, ami beszakadt és öt év munka veszett kárba, több mint 10 millió forint kár keletkezett. Ez volt az önkormányzat hathatós támogatása.
Heisler András könnyen felejthető, 10 évi elnöksége alatt egyetlen fillér sem került a zsinagóga felújítására. Hitközségünk állami támogatással alapította meg a Duna-Ipoly-Galga Holokauszt Kutató Oktató Központot, ahol a középiskolás fiatalság tanulmányozhatta lakóhelyének holokausztkori történéseit. Amikor támogatást kértem a kisműhely továbbélésére, az volt a válasz, hogy „könnyű az államnak támogatni bármit, azt fel is kell tartani” – nem kaptunk támogatást.
A váci zsidóságról tartott előadás a történelem könyvekből ismert általános dolgokról szólt, nem foglalkoztak a váci rabbik tevékenységével. A holokauszt utáni építkezésről sem volt anyaguk. Nem érdemelt említést id. Antall József, Henryk Slawik, Radnóti Miklós és Tom Lantos sem, akiknek örök emlékére emléktáblákat avattunk a Naszály úti sírkertben. Hitközségünk a sírkertben mártírjaink és hőseink tiszteletére emlékparkot épített hatalmas gránit emlék oszloppal, ”VÁC ÉS A DUNAKANYAR ELHURCOLT ZSIDÓSÁGÁNAK ÖRÖK EMLÉKÉRE” felirattal. Tom Lantos hitközségünk tiszteletbeli tagja volt, haláláig leveleztem vele, lánya és unokája látogatja a hitközségünket, ilyenkor mindig friss köveket tesznek Tomi emléktáblája alá. Izraeli vendégeink mindig felkeresik Zilberstein Dávid és fia Jozsua emlékhelyét, Petah Tikva izraeli város magyar megalapítóit tisztelik bennük.
Nagytekintélyű Radnóti Zoltán főrabbi úr nyilatkozatában vette a bátorságot, hogy nyíltan minősítse a váci hitközséget és annak elnökét. Nyilatkozatában hemzsegett a politikai reváns vágy. Tényként közölte, hogy a hitközség vezetője egyáltalán nem ismert a zsidó világban, egyébként a FIDESZ behálózott embere. Főrabbi úr így akart tetszelegni azoknak a fasiszta, antiszemita nézeteket valló és terjesztő önkormányzati képviselőknek, akik közül az egyik azért köpte le saját számítógépét, mert azt a Rabbiképző Zsidó Egyetem honlapjánál nyitotta ki. Főrabbi úr ennek az intézménynek megbízott tanszékvezető helyettese. Gratulálunk!!! Sikerült kellő talajt adnia azoknak, akik rendszeresen fasiszta fenyegető cédulákat dobnak be hitközségünk és a magam postaládájába, amelyben a rendőrség is nyomoz.
Határozottan visszautasítom főrabbi úr politikai töltetű, rágalmazó nyilatkozatait.
Kedves Főrabbi úr, ne feledje, hitközségünknek van rabbija, aki ellátja feladatát, funkcionál és tanít, akire felnézünk. Ajánlom önnek, hogy saját körzetében tevékenykedjen ilyen nagy hozzáértő szorgalommal, kérem, hogy Pestről ne hordja ide a vircsaftot!!! Ja, és ne felejtse el felvenni a MAZSIHISZ pénztárában a váci áldásos kiküldetésért járó útidíját, mert az jár önnek!!!
Kedves főrabbi úr!
Megszólítottam, tehát beszéltem. Azt hiszem, hogy ön olyan dolgot művelt, ami egyáltalán nem volt még a holokauszt óta a zsidó történelemben. Ön eljött Vácra és a fasiszta nézeteket valló önkormányzati képviselők és az őket tisztára mosdató polgármester asszony kénye kedve szerint megalázott engem a város lakossága előtt. Az ön cselekményének minősítését rábízom a MAZSIHISZ Rabbi Tanácsára.
Kedves polgármester asszony!
Remélem, hogy az ön tevékenysége nem vonul be a város történetébe úgy, mint a helyi zsidóság támogatója, esetleg a pestieké. Ön és hivatala nem méltó a Raoul Wallenberg szellemiségéhez, amit büszkén visel a város honlapján, amihez önnek semmi köze nincsen. Givatayim izraeli testvérváros sem kér önökből.
Kedves Elnök úr!
Remélem, hogy örömmel telten távozott Vácról. Sikerült politikai szövetségesének igényeit maradéktalanul kielégíteni és engem a földig gyalázni, kedves csapatával a város színe előtt. Akkor kellett volna eljönnie, amikor kedves szövetségese miatt szétázott a zsinagóga épülete és akkor is, amikor támogatás hiányában tönkrement az oktatási központunk. Önök egy jól összpontosított politikai céllal, sebtében összehozott kiállítás indokával revansot igyekeztek venni hitközségünkön és én rajtam, hát sikerült. Kedves elnök úr, csak az a kérdésem, hogy mi köti önöket Váchoz? Önök szembe köpték hitközségünket, mártírjaink emlékét, engem és magukat is.
Turai János
holokauszt túlélő
Váci zsidó hitközség elnöke”