VASÁRNAP NÉPES MEZŐNY VETT RÉSZT A VANYEK BÉLA SPORTCENTRUMBAN A II. SZIKORA GYULA EMLÉKVERSENYEN

Bár még csak másodszor hirdette meg a Váci Reménység Egyesület a legendás edző, Szikora Gyula előtt tisztelgő súlylökő emlékversenyt, máris elmondható, hogy a megmérettetést fontos találkozási és erőfelmérő lehetőségnek könyvelik el a klubok, ezúttal már félszáznál több induló nevezett a különböző kategóriákban.

A résztvevőket köszöntve Magyari József, a VRE atlétikai szakosztályának vezetője felidézte, hogy csaknem fél évszázados ismeretség, barátság fűzte Szikora Gyulához, akivel egykor ugyanúgy egy sportpályán futottak össze, ahogy sokan a versenyre most benevezett fiatalok közül.

– Ő 11 – 12 évesen kezdett sportolni Csákvári Éva tanárnőnél és Bodnár Ferenc tanár úrnál, a súlylökés és a diszkoszvetés volt a kedvence, végül az előbbiben volt eredményesebb. A sportpályafutása folytatódott azzal, hogy elvégezte a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolát biológia-testnevelés szakon, ott is végig sportolt, majd ide került Vácra mint testnevelő a Váci Árpád Fejedelem Általános Iskolába, a Váci Izzó MTE-ben pedig mint edző tevékenykedett azért, hogy életben tudjon maradni az atlétikai élet. Sokáig egyedül csinálta ezt, aztán becsatlakozott néhány volt tanítványa, mint például a most is jelen lévő Jancsik László, és hát jöttem én is Verőcéről, és a gerelyhajítókkal próbáltuk kicsit színesíteni a palettát – emelt ki Magyari József néhány részletet a közös múltból.

Aztán külön hangsúlyozta Szikora Gyula edzői hivatásának azt a vetületét, hogy rendkívül elkötelezetten foglalkozott az ép sportolók mellett a para-sportolókkal is, nagyon komoly eredményeket értek el csoportja tagjaival, akik közül többen rendszeresen képviselték illetve képviselik a magyar színeket különböző nemzetközi versenyeken.

– Nem véletlen, hogy ezért megkapta a „Csupaszív ember” kitüntetést is, azt gondolom, méltó helyre került ez az elismerés. Ahogyan az is méltó, hogy mi magunk is gondoljunk, emlékezzünk barátunkra, ezért is fogtunk össze a VRE vezetésével és Gyula fiaival, Balázzsal és Gáborral, akik fővédnökként felvállalták, hogy édesapjuk emlékét tiszteljük meg egy versennyel is. És ebben az összefogásban, kegyeleti eseményben nagyon fontos a szerepük a versenyzőket delegáló testvérkluboknak is, akiknek köszönetet is mondunk a részvételért – zárta köszöntőjét Magyari József.

A versenyen újdonságként elkezdődött a versenycsúcsok számon tartása is, és a folytatásban kupát kapnak majd azok is, akik beállítanak, megdöntenek egy-egy ilyen kimagasló eredményt – tehát növekedhet az emlékverseny ázsiója, minthogy nő a tét, nő a kihívás.