A szokásos helyen, az elmúlt hónapokban jelentős külső felújításon átesett evangélikus templomban vasárnap este elkezdődött a hagyományos ökumenikus imahét váci eseménysorozata. A nyitó alkalmon Detre János vendéglátó lelkész a hívekkel együtt körükben köszönthette a hét többi napjain igét hirdető pap- és lelkipásztor testvéreket is. A január 22-ei záró istentiszteleten pedig majd Marton Zsolt megyéspüspök lesz az igehirdető a kisváci református templomban.
A vasárnapi evangélium az irgalmas szamaritánusról szóló történet volt, a felebaráti szeretet nagyszerű, útmutató példázata, amelyről dr. Borsi Attila, a kisvác-felsővárosi református gyülekezet lelkésze elmélkedett.
Ám előtte Detre János üdvözlésként emlékeztetett: az idei imahét témája, mottója, hogy Tanuljatok meg jót cselekedni, törekedjünk az igazságra!
– Amikor a jóról, meg az igazságról van szó, visszakérdez az ember, hogy de mi a jó, mi a normális, mi a mérték, mi az igazság. Nos, számunkra ezt érdemes úgy behelyettesíteni, hogy ki a jó, ki a mérték, ki a normális, ki az igazság, ő pedig Jézus Krisztus. Vele kell betöltekezni és akkor az Isten kegyelme elvégzi azt a munkát, amikor tényleg megélhetjük azt, hogy megtanultunk jót cselekedni, és szívünkből, Krisztusban törekszünk az igazságra – mondta köszöntőjében a házigazda lelkész.
Az igehirdető dr. Borsi Attila a többi között kiemelte: a történet, az evangélium tanító része alapján nem azt kell tudakolni, ki a mi felebarátunk, hanem arra kell keresni a választ, hogy mi magunk miképp lehetünk felebarátai másoknak.
– Tehát tudnunk kell felebarátnak lenni. Nem olyan embernek, aki rábólint a világ igazságtalanságára, és azt mondja, ez már csak így van, hanem olyan felebarátnak, aki rámutat a világ igazságtalanságára. Nem olyannak, aki elengedi a füle mellett a világ kiáltását, hanem olyannak, aki maga kiáltja bele ebbe a világba az isteni irgalomnak az üzenetét. Nem olyannak, aki a maga boldogságát keresi minden áron és minden úton, hanem olyan felebarátnak, aki a boldogságot hordozza, és ahogyan hordozza, úgy szét is osztja – fogalmazott a református lelkipásztor.
Aztán az egybegyűltek figyelmébe ajánlotta Hamvas Béla egy kis írását, mint olyan szöveget, amely szavai szerint kiemelkedően szépen rezonál a bibliai útmutatásra.
Hamvas Béla – Útravaló:
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.
Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni.
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.
Az egész világ a tiéd.
Szabad vagy a kövektől az éterig.
Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod.
Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál,
és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg.
Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.
Végül így imádkozott dr. Borsi Attila:
„Teremtő Istenünk, köszönjük neked, hogy te mindenkinél bölcsebben, mindenkinél igazabb módon tanítasz bennünket arra, hogy nekünk felebaráttá kell lennünk ebben a világban, egymásnak és egymásért, hogy felebarátai legyünk annak a követségnek, amelyet te helyeztél ránk, amelybe te állítottál bennünket, hogy mi magunk készek legyünk a te cselekvésedre, cselekvő jelenlétedre rezonálva lebontani, megtörni a korlátokat, gátakat és akadályokat, és így láthatóvá tenni a te irgalmadat és szeretetedet. Tudjuk, hogy erre nem magunktól, hanem csak tőled vagyunk képesek, ezért kérünk, ennek ajándékát, ennek örömét, ennek boldogságát add meg nekünk és a bölcsességet, hogy mindezt meg tudjuk osztani egymással.”
