Újabb közös kötetük, a „Kőszentek kora” című antológia megjelenését, illetve megalakulások öt éves jubileumát ünnepelte pénteken este a színházban a Váci Költők Baráti Társasága, örömteli volt látni, milyen sokan érkeztek az eseményre, bizonyítva, hogy az irodalom, konkrétabban a versek olvasása-hallgatása is betölthet egy űrt az ember életében.
– Amikor ma megérkeztem ide, az jutott eszembe, hogy első ízben úgy alig több mint tizenéves koromban jártam ezek között a falak között, amikor a Hair című musicalt néztük meg a nővéremmel. Akkoriban biztosan hogy nem fordult meg a fejemben, hogy egyszer majd itt állok költő és zenészbarátaimmal az egykori vászon helyén, és érzelmeket, meg gondolatokat közvetítünk majd a széksorok felé, akárcsak az említett kultfilm pacifista hősei.
De azt hiszem, hogy ez még 2014 táján sem fordult meg a fejemben, sőt hatalmas álomnak tűnt volna, amikor először merült fel a gondolat, hogy az egymástól elszigetelten alkotó váci, illetve erősen váci kötődésű költőkkel közösséget alkossunk. A szívből jövő szándék és a lelkesedés azonban olykor nagy dolgokra képes, főleg ha összefogással párosul, így 2017 novemberében, hivatalos indulásunkkor abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy a püspöki palota dísztermében mutatkozhattunk be a nagyközönség előtt.
Mi történt azóta? Hát, elröppent öt év, olyan évek, amelyek nem igazán kedveztek a közösségi létnek. Ezért különösen büszkék vagyunk arra, hogy társaságunk együtt maradt, egyéni publikációink és önálló köteteink mellett megjelentettük első antológiánkat, még 2019-ben, és kisebb programokkal rendszeresen jelen voltunk a város kulturális életében. Sőt, nem csupán együtt maradtunk, hanem bővültünk is, hiszen a nyolc alapító tag mellé Sógor Zsuzsanna személyében újabb tag csatlakozott.
Így hát ez a mai előadás sokszorosan is ünnep, a verseké, a barátságé, az öt éves évfordulóra időzített váci vonatkozású antológiánké, ami még friss, ropogós, és mindezeken túl ez a mai este a hála kinyilvánításának ideje is – fogalmazott köszöntőjében az irodalmi alkotó közösséget életre hívó Pápay Eszter.
Köszönetet mondott először is mindenkinek, aki hitt és bízott bennük, aztán kiemelten a fotósoknak, akik személyes alkotásaikat rendelkezésre bocsátották (köztük elsősorban ifjabb Molnár Józsefnek, aki tulajdonképpen végigdokumentálta a nyilvános fellépéseiket), Mester Borinak, akinek volt egy álma a városról, amit grafikába öntött, és ezt az alkotását felajánlotta az újabb antológiájuk címoldalára, továbbá a Lel-Tár együttesnek, akik többször színesebbé teszik megnyilvánulásaikat.
– Második antológiánk, ami ezúttal is tükrözi sokszínűségünket, valamint Váchoz és környékéhez való kötődéseinket, a Kőszentek kora címet kapta, ez többféle analógiát hordoz magában, de én most nagyon röviden csak egyet említenék, azt, hogy a hús-vér szentek kora sajnos, vagy nem sajnos, de lejárt, viszont a kőbe faragott mementóik itt vannak közöttünk és emlékeztetnek bennünket a magasabb rendű célokra – zárta köszöntőjét Pápay Eszter.
Aztán a költőtársak és a Lel-Tár előadásában következtek az estre választott szövegek, formai szempontból időmértékes-, ütemhangsúlyos- és szabadversek, témáik szerint szerelmes vallomások, szkeptikus vagy idealista hangvételű filozofikus művek, jeles személyiségek előtt tisztelgő, az otthont adó táj szépségeit körülíró alkotások, szatirikus, sőt egyenesen vicces kis szövegek – egy valami volt közös bennük, a makulátlanul tiszta színvonal.
A Váci Költők Baráti Társaságának tagjai: Pápay Eszter, Bardócz L. Csaba, Ketykó István, Makáry Sebestyén, Molnár József, Péter Péter, Rusvay Balázs, Sógor Zsuzsanna, Szikora Balázs.