Többször írtam már arról, hogy mekkora károkat okoz Vác városának az, hogy az önkormányzat a helyi, értékelvű politizálás helyett országos érdekek mentén, dafke utasít el minden együttműködést az országgyűlési képviselővel. Matkovich Ilona úgy viselkedik, hogy neki minden jár, sértődött kisgyerekként ír fel minden vélt vagy valós sérelmet a kéménybe korommal, hogy aztán vasárnapi facebook posztjaiban gondosan ráolvassa azokat Magyarország kormányára, és pláne Rétvári Bencére.
Pedig nincs igaza. Az átlátszó 2019–es cikke ugyanis jól mutatja, hogy az ellenzéki vezetésű városok ugyanúgy, sőt, nem egy esetben akár jobban is tudnak fejlődni, mint egynémely kormánypárti város. Akkor tehát mégsem a rendszer a hibás. El kellene gondolkodni rajta, hogy akkor mégis ki. Mindez nagyon időszerű lenne, hiszen nehéz, és egyre nehezebb helyzetbe kerülnek az önkormányzatok, súlyos döntéseket kell hozniuk, intézményeket kell bezárniuk, vagy egyéb módon kigazdálkodni az elhibázott brüsszeli szankciós politika „gyümölcseit”, a nyugodtan mondjuk ki: kifizethetetlen energiaszámlákat. Jellemző, hogy Matkovich Ilona ezt sem felejti el a kormányra kenni, és, bár nagy nehezen végül kénytelen volt leülni Rétvári Bencével tárgyalni, a többéves előzményeket figyelembe véve, gondolom ő maga se fűzött ehhez vérmes reményeket.
De ez csak a legégetőbb. Van más, hogy úgy mondjam, tényleg rendszerszintű probléma is. Az elmúlt évek konjunktúrájában Vác környéke dinamikusan fejlődésnek indult. Az M2–es út autópályává szélesedett, a vasúti kapacitás az emeletes vonatokkal megduplázódott, és ennek megfelelően növekedik a térség lakossága. Az elmúlt 10 évben egy Nagymarosnyi emberrel, vagyis 5000 fővel bővült a váci és a szobi járás lakossága. Ezen belül Vácé a hivatalos statisztikák szerint 1000–1500 fővel, de a valós szám ennél valószínűleg több.
Matkovich Ilona és csapata erre is úgy reagál, ahogy ösztönből képes rá: családi vállalkozásban szabálytalanságok tömkelegét elkövetve ingatlanbizniszbe kezd. Látszólag épít, valójában azonban rombol. Mert a megnövekedő lakáskapacitáshoz nem kapcsolódik az infrastruktúra fejlődése. „Frau Dafke” városában ugyanis az állandó akadékoskodás, folytonos huzavona és úgy egyébként az egyeztetés hiánya miatt, annak ellenére is képtelen felépülni egy megkezdett bölcsőde, hogy a kormány csaknem duplájára emelte a már megkapott támogatási összeget. Miközben a térségben egymás után adták át az elmúlt években az új bölcsődéket, óvodákat.
Megint leírjuk: Vác egyetlen esélye, ha Frau Dafke egóját, gőgjét, nagyravágyó kivagyiságát elengedve együttműködési üzemmódba kapcsol. Nincs rá már két éve sem. Mert Vác lemarad.
Nem kicsit, nagyon.
MJP