Ez a Petőfi idézet jutott eszembe, mikor barátaimmal az 1849-ben a váci csatában elesett honvédek sírjainak felkutatását és rendbetételét határoztuk el.
Sajnos lassan a feledés homályába vesznek a hősök nevei. Sírjaikat jelenleg ellepte a gaz, a sírkövek besüppedtek a földbe. A nevek olvashatatlanná váltak.
A váciak közül már csak kevesen tudnak a honvédtemetőről. A meghalt honvédeket a csata közelében, az alsóvárosi temetőben hangolták el.
Később emlékoszlopot állítottak a síroknál a hősök tiszteletére és szemközt a 2-es főút mellett – Kossuth kezdeményezésére – még egyet. Ez utóbbi emlékoszlop ismertebb a város lakossága körében.
A Váci Nemzeti Kör lelkes fiataljaival egy tucatnyian 2021. szeptember 18-án az elhanyagolt sírokat és temetőrészt rendbe hoztuk:
Lekaszáltuk a füvet, levágtuk a bozóttá terebélyesedett sövényeket, megtisztítottuk és megjelöltük a sírokat.
Munka közben beszélgetésünk a korabeli történelmi események körül forgott. Meghatottságot és tiszteletet ébresztett bennünk a hazájukért elesett honvédek áldozata és hazaszeretete.
Feladatunknak tekintjük a jövőben is, hogy nemzeti múltunk ápolásával értéket közvetítsünk a jelennek és a jövőnek egyaránt!
Konopás Attila Váci Nemzeti Kör ügyvivő
