Matkovich Ilona az elhíresült ATV-s interjújában megörökölt, anyagi terhekről és azóta is a szekrényből kiboruló „csontvázakról” beszélt. Attól tartunk, hogy ezúttal is egy ismert „szabadvárosi” legendát hallhattunk, amely képlete az, hogy a választás előtt korrupciót kiáltanak, megválasztás után csontvázakat vizionálnak, majd baloldali cégekkel átvilágíttatják az előző kormánypárti vezetésű városokat, aztán az átvilágítások eredményéről nagyokat hallgatnak, de a kommunikációban ezután is megmaradnak a csontvázak ijesztgetésképpen. Hogy minden egyes lépés megtörtént-e Vácott is, ez talán nem is fontos, azonban a Váci Világ egy érdekes felvetéssel élt, hogy ama bizonyos csontvázakat nem is feltétlenül az „átkos”, előző vezetésnél kellene keresni, hanem a ma hatalmon lévőknél.
Ajánljuk az írást teljes terjedelmében, mi csak egyféle „csontkollekciót” mutatunk be a cikk alapján.
Nem meglepő, de azért mégis megdöbbentő – írja a lap, hogy olyan ÁSZ-jelentést kapott a város, amely súlyosan leminősítette az adminisztrációt a városi korrupció állapota miatt.
Ezúttal csak egy részleges vizsgálat volt, így joggal merülhet fel a kérdés a váci polgárokban, hogy milyen minősítést kapnának, ha egy valódi, széleskörű vizsgálat tekintené át a jelenlegi vezetés pénzügyi tranzakcióit, eljárásait? A „csontvázak” örökös szajkózása már csak azért sem túl hiteles – véli a lap, mert maga a polgármester és több frakciótársa is a megelőző öt évben képviselőként olyan funkcióban voltak, ahonnan bőven áttekinthették a valós helyzetet.
Csereklye Károly képviselő úr több beadványában is jó néhány ilyen „csontvázra” rámutatott, rákérdezett, de nem hogy a felvetésekre, még az ezek feltárását célzó közadat kéréseinek sem tettek eleget, azaz mintha kifejezetten rejtegetnék, titkolnák ezeket az ügyeket, mint valami román cégtemetőben elásott vállalkozásokat – jegyzi meg a lap epésen.
Szóval az állítólagosan kormány által sanyargatott városnak ezeket a százmilliós tételű, előző vezetéshez köthető ügyeket továbbra is rejtve tartják, holott mint ellenzékiektől, azt várná az ember, hogy boldogan lecsapnak minden ilyen ügyre. De nem ez történt, sőt
az eléjük letett terhelő információk ellenére újból kinevezték a korábbi, lehetséges gazdasági visszaélésekről szóló hírek szerint érintettnek tűnő intézményvezetőt. Mi lehet ennek az oka?
Miért van, hogy a választások után már nem üzenet a korrupciós bűnözés üldözése, mi az, ami ennyire lebénítja a városvezetőt? A lap felveti annak lehetőségét, hogy esetleg a koalíciós partnereknek lehet ebben ráhatása, talán őmiattuk nem vállal e téren konfrontálódást?
Ebből a szempontból két alpolgármestert említ meg a lap:
- Kiss Zsolt személye lehet az egyik megörökölt tehertétel, akinek a pártpénzekkel kapcsolatos rendőrségi ügyének árnya lassan elérheti a városházát is. A ma már Matkovich által városi alpolgármesteri rangra emelt férfiút 2019 őszén még saját, helyi pártszervezete sem kívánta jelölni, még listára szavazatot hozó „mezei” képviselőként sem, pedig az előtte lévő években biztos „befutónak” számított. „Madarat tolláról, embert barátjáról…” – említi maliciózusan a lap e furcsa politikai, futó kalandot.
- Ilyesmi a kérdés Ferjancsics Lászlóval kapcsolatban is. A lap sejtetett egy büntetőjogilag már elévült, de politikailag azért mindmáig kényes, velencei-tavi nyaralóban készült hangfelvételt, amelyet akkor eljuttattak dr. Bóth János országgyűlési képviselő irodájába, aki annak tartalmát megismerve azonnal közölte Ferjancsiccsal, hogy az ő vezetése alatt, ha véletlenül még egyszer be is kerülne a váci testületbe, ott soha többet, semmilyen funkciót nem kaphat. A későbbiekben sem húzta meg magát, azonnal kiszemelte magának a következő közvagyonban rejlő lehetőséget, a váci kórházat, amellyel be is sározódott végképp a város nyitott szemmel járó közvéleménye előtt. (HospInvest 1, HospInvest 2, HospInvest 3)
Reméljük, ez a titkos Ferjancsics-megbeszélés nem csak olyan csontváz, mint a szivárvány koalíció által emlegetett, és hamarosan további részleteket is megtudhat Vác közvéleménye a városháza szürke eminenciásának erről az akciójáról.
Ígérni a választások előtt persze mindent lehetett – kommentálja a Váci Világ cikke, majd megkérdi –,
lehetséges-e az, hogy néhány jelenleg pozícióba jutott ember számára kellemetlen lenne a múlt feltárása, és ezért lehet-e a leleplezésekre vonatkozó ígéretek körül ekkora nagy csend?
A jövőben biztos, hogy több kérdésre is választ fogunk kapni – zárja a főszerkesztő által jegyzett Váci Világ a publicisztikáját.