Matkovich múltját nyilvános cégadatbázisokból felderítő cikkünkre a polgármester asszony mártírkodással válaszolt, cáfolni semmit nem cáfolt. Ő és családja vezetése alatt szétesett cégeket nem emleget, csak hogy szeretett tolmácsolni és nyelviskolát üzemeltetni. Ez szép. Sőt, cuki. Csak megint mellébeszélés.
Külön szociológiai tanulmányt érne meg Matkovich mosakodó posztja alatt feltűnő, városvezetés Facebook-kommunikációjától
a valós helyzetet teljesen figyelmen kívül hagyó kommentáradat. Ez is mutatja, hogy sokan dőlnek be a félretájékoztatásnak, sokaknak elég, ha Facebookon vezetik a várost.
Bóth Jánosé talán az egyetlen kritikus komment, ami valahogy átjutott a Matkovich-cenzúrán és lényegre törően fogalmazza meg azt az igazságot, mely mellett az elvakult követők elsiklanak: „Konkrét kérdésekre konkrét válasz kell, ilyen nincs. Csak olcsó duma. Néphülyítéshez ez jó, de ezzel csak folytatódik a kommunikációs önkormányzás, a tényleges helyett. Országjárás helyett város járást javaslok, s nem a virtuális térben, hanem a valóságban.”
