Elsőként közöltük a kézis lányok jajkiáltását, hogy a város a 60%-osra tervezett csarnok bérlet díjjal már-már ellehetetleníti a csapatot, s ha ez így marad, akkor a városból való távozáson gondolkodnak. E híradásunk után kihangosítottuk a város sportbarátainak politikai oldalhoz való hovatartozás nélküli karcos véleményét erről az új helyzetről, s lám, péntek hajnalra mind az önkormányzat honlapjára, mind a kézisek közösségi oldalára felkerült a hír, hogy megszületett az egyezség. Lakossági nyomás hatására a baloldali városvezetés beérte „csak” 30%-nyi emeléssel, így végül is maradnak a kézis lányok.
A mai napon sikeresen egyeztetésen vett részt Vác Város Polgármestere Matkovich Ilona valamint a Váci Női Kézilabda…
Közzétette: Váci Női Kézilabda Sportegyesület – 2020. június 4., csütörtök
A városháza is ezzel a közleménnyel egybecsengő nyilatkozatot tette:
„A tárgyalásokon megállapodás született a sportcsarnokra vonatkozó és mindkét fél számára elfogadható bérleti díjról. Ennek eredményeként az egyesület csapatai zavartalanul folytathatják a bajnoki rajtra történő felkészülésüket a létesítményben.”
***
Az ügy Vác számára fontos tanulsága: megéri demokratának lenni!
A baloldali városvezetés a megválasztásuk óta számos, az emberek számára hátrányos, kedvezőtlen döntését gyakran titokban hozta meg, majd amikor azok felszínre kerültek, meghátráltak.
A maguk területén Kirsner Erika, az MKSZ elnökségi tagja, a női felnőtt válogatottért felelős elnökségi megbízott és Rétvári Bence, a térség országgyűlési képviselője
a héten megmutatták, miből ért a váci városvezetés: az erőből.
Kirsner Erika e héten megharcolt a csapatáért a csarnok bérleti díjának emelésével szemben, Rétvári Bence pedig az indokolhatatlan bérmegvonások miatt.
Kirsner a nyilvánosság erejével lépett fel és ennek hatására részben engedett az önkormányzat, a tervezetthez képest fele annyival emelték a bérleti díjakat. Rétvári pedig, aki civilben ügyvéd, a jog erejével lépett fel a váci alkalmazottak érdekében és így sikerült elérnie, hogy a dolgozóknak legalább alapbért fizessenek.
A nagyot győzők megittasultsága mutatkozott meg eddig a baloldali városvezetés tavaly októbertől tanúsított magatartásában,
a demokratikus felhatalmazást teljesen félreértelmezve, a választóiknak tett ígéreteikkel, a törvényekkel és néha már-már a józan ésszel szembe menve sorra hozták meg a kontroll nélküli döntéseiket. Vác azonban ébredezik, polgáraik mind sorra határozott meghátrálást képesek kikövetelni a városházától.
Lapunk, mint egyetlen független orgánum, ezeknek a lakosok, választópolgárok hangjának megszólaltatására is hívatott.
A városházi alkalmazottak és intézmények dolgozóira tett szájzár és a megfélemlítés légköre tehát nem lehet többé az akadálya ebben az ezeréves büszke városban, hogy
ne lehessen a későbbiekben is tenni a szólás szabadsága és a törvényesség eszközeivel a balliberális vezetés tobzódása ellen.
Számos példáját írtuk már meg, hogy igenis lehet fogást találni a városházán, sikert lehet elérni.
Nem reménytelen, váciak, keressék csak bátran, ha az igazukban sérelem éri Önöket! Érdemes a demokrácia adta jogaikkal élni, mert ha valóban jogos ügyben emelik fel a szavukat, akkor azonnal meghátrálnak!
Bibó István: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága (1946) című munkájában rögzítette Vác polgárai számára is megszívlelendő alapgondolatot:
„Abban a görcsös félelmi állapotban, mely elhiszi, hogy a szabadság előrehaladása veszélyezteti a nemzet ügyét, nem lehet élni a demokrácia javaival.
Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől,
(…) az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük.”
Szent II. János Pál is ezt az egyszerű használati utasítást adta az élethez a székfoglaló homíliájában: „Ne féljetek!”, s hamarosan összeomlott Kelet-Európa összes, odvas diktatúrája. Aki pedig fél, az – a szó nemes, lelki-szellemi értelmében – nem él!