Ismert váci közéleti személyiségekkel folytatott interjú sorozatunk újabb epizódjához érve, dr. Jakab Zoltán személyében egy olyan váci politikai erő bemutatására vállalkoztunk, amelynek tagjai egyféle harmadik utasokat szeretnének képviselni. Ők sem Fördős Attila, sem Matkovich Ilona politikai közösségét sem a választás előtt, sem ma nem vállalják fel. Jakab Zoltán magukat progresszív-konzervatív módon gondolkodóknak tartja, ezúttal általa az ő véleményüket tolmácsolhatjuk.
A rendszerváltás utáni korszak egyik népszerű politikusaként köszönjük, hogy vállalja ezt az interjút, és megosztja olvasóinkkal a város jelenlegi helyzetével kapcsolatos véleményét, gondolatait. Köztiszteletben álló orvosként, ismert sportbarátként, lokálpatriótaként, álláspontját mindig nyíltan felvállaló politikusként valószínűleg sokak érdeklődésére tarthat számot, hogy az egykor oly népszerű városi politikus mit gondolhat a 10 hónapja új vezetést kapott Vácról. Hogyan értékeli a legutóbbi önkormányzati választás eredményét?
Ebben a városban él nagyjából 32.000 ember, ez egy nagyon belterjes közösség. A legutóbbi önkormányzati választáson csak 13.500-an vettek részt, s akiket valóban érdekel a politika, azok lényegesen kevesebben vannak.
Akik most hatalomra kerültek, azok kb. 5.500 szavazatot kaptak. Ez egy protest szavazás volt, ahol a fő szempont a mindegy hogy kik, csak azok ne legyenek, akik eddig voltak. Akik meggyőződésből szavaztak, azok nincsenek többen, mint ezer választópolgár. Ha az önkormányzatot bíráló cikkek like-olási aktivitását megnézzük, akkor 50-50 like-nál nem látunk többet.
Az elmúlt három ciklusban, akik színt vallottak és letették a voksukat valamilyen párt mellett, azok már vagy nincsenek a pártban, vagy eltávolodtak, vagy visszahúzódtak, nyíltan nem politizálnak.
A jelenlegi hatalmi többség győzelmét az hozta, hogy a másik oldal nem volt szervezett, az elmúlt kilenc év – az én megítélésem szerint kudarc volt –, meggyőződésem, hogy nem végeztek jó munkát, így a választók protest szavazással hozták be a mostaniakat. Bármennyire rossz véleménnyel vagyok az előző két ciklusról, azért azt el kell mondani, hogy szájzár-rendelet nem volt, az ellenzék véleményét ugyan ők sem nagyon vették figyelembe, de az ellenzéket nem járatták le.
A Váci Szívvel választási szövetség indulásával mi voltunk annak az alternatívája, – igaz, meglehetősen szervezetlenül –, hogy állítsunk az Összefogással szemben egy harmadik erőt.
Én a magam részéről nem tudok a Jobbikkal semmilyen formában együttműködni! A kerekasztal tárgyalások elért eredményeit Matkovich rúgta fel, ezután már az idő is rövid volt.
Valamilyen lehetőséget akartunk nyújtani azoknak, akik se a Fördőst, se az Összefogást nem támogatják. Sajnos későn szerveződtünk, de gründoltunk egy választási csapatot, ami széleskörű összefogásra épült, a kormányzattal való párbeszédre törekedtünk volna, sajnos csak egy képviselőnk jutott be, de ez is eredmény.
Nemrégiben beszámoltunk róla, hogy gyakorlatilag nem maradt Vácon a városházától független, szabad sajtó, csak a mienk, amit szemmel láthatóan mindenáron igyekeznek besározni, a lakosok előtt ellehetetleníteni. Milyennek látja a helyi média és egyúttal a szólásszabadság helyzetét?
A legnagyobb bánatom a mai médiaviszonyokban az, hogy nincsenek nevén nevezve a dolgok. Mi az, hogy a városháza reagálása? Szerintem ezek a cikkek nem véleményformáló erejűek. Miért nem a polgármester, az alpolgármester, a frakcióvezető, kabinetvezető, sajtófőnök válaszol? Mondanék is valamit, de nem merem felvállalni, igaz vagy igaztalan állítások hangozhatnak el a városháza mögé bújva.
Én mindig vállaltam az arcomat, többen a szememre is vetették, hogy érzelmi politikus voltam. Van benne sok igazság. A mostani városvezetés egyes intézkedéseire, ha ritkán is kommentelek, szinte mindig visszhang nélkül marad.
Ha reakció születik egy ellenzéki véleményre, akkor tetten érhető a háttérben egy Adatgazda, akinek széleskörű emlékezete, jelentős, sokakban félelmet ébresztő „perügyi” tapasztalata is van,
korábban ezt néha jóra is használta, de jelenleg csak a másik fél fegyelmező bosszantására kamatoztatja.
Most a VácOnline az egyetlen orgánum, amely megszólaltat a jelenlegi városi hatalommal szemben álló gondolkodókat, teret ad ilyen véleményeknek.
A jelenlegi városi ellenzéket és az ellenzéki hangokat is semmibe veszik. Demokratikus álcába burkolt elnyomás zajlik jelen pillanatban, hiszen az ellenzéknek semmilyen lehetősége nem nyílik szinte semmire.
Azt mélységesen elítélem, hogy a korábban kialakult íratlan szabályokat, bizonyos struktúrákat páros lábbal rúgják fel. A legnagyobb felháborodást bennem az keltette, hogy azt az egyetlen fideszes képviselőt, akit a választók közvetlenül, nem listán juttattak be, semmilyen döntéshozatal közelébe nem engedik, bizottsági helyet se kapott, sőt megalázzák folyamatosan. (Félreértés ne essék, nem emelem piedesztálra a képviselő urat, a szerencséje forgandó, mint bármelyikünknek.) A mostani vezetés sem különb a Deákné vásznánál, ne hivatkozzanak az elmúlt ciklusra, mert akkor ők ellenzékként jóval több felszólalási lehetőséget kaptak. Most semmilyen eszköz nincs az ellenzék kezében, bizottsági helyeket sem kaptak, nem beszélve az egyetlen kontrollt jelentő bizottsági elnökségről.
Ez a legnagyobb bűn, amit eddig elkövettek, számomra itt kezdődik az ő megítélésük. Ez nem más, mint egy kisstílű, hatalmi arrogancia.
Nincs ma lehetőség semmilyen vélemény kifejtésre a másképp gondolkodóknak. A hivatalos sajtó lényegtelen dolgokkal megtölti a felületet, nincs hely véleményre, elemzésre, együtt gondolkodásra, egy más vélemény megszólaltatására.
Tetten érhető sajnos egyfajta politikai bosszú, szép csöndesen elsunnyogva bosszút állnak. Olyan dolgokkal kérkedni, ami a város alapvető dolga, ami a közjót szolgálja, ez teljesen álságos.
Ha már itt tartunk, miképpen értékeli a szivárványkoalíció eddigi városvezetői teljesítményét?
Az, hogy jó szándékú, hatalmi célba burkolt politikai szövetséget kötünk a győzelem érdekében a szélsőjobboldali erővel – (tízből képviselőből három Jobbikos) – ez józanul, ideológiai alapon gondolkodó ember számára elfogadhatatlan.
Akik szövetséget tudnak kötni a szélsőjobbal a hatalom megszerzésének érdekében, azok nem politikai gondolkodású emberek, azokat csak a gazdasági érdek vezérli.
Ez egy merész állítás, de azt gondolom, hogy a politika és a gazdaság elválaszthatatlan egymástól, hol az egyik, hol a másik van előnyben. A politika művészete az, hogy e kettő közötti helyes arányokat megtaláljuk.
Ha valaki szövetséget tud kötni a Jobbikkal, az csakis két oknál fogva lehet: Vagy ez a Jobbik már nem az a Jobbik, (akkor, hogy tud szembenézni a választóival?), vagy mögöttes gazdasági érdekek hozták őket össze. A politikai érdek, hogy megszerezzük a hatalmat, ez sikerült, majd ennek a hatalmi erőnek a megtartásáért olyan gazdasági helyzetbe hozhatják a szereplőket, amely a személyes gazdasági érdekeik megszilárdítását célozza. Nézzük meg, hogy egy-egy képviselő az átlagfizetés hányszorosát teszi zsebre a mostani ciklusban! Véleményem szerint minden komolyabb munkavégzés nélkül! Még csak vitázni sem kell az áthallásos ⅔-os győzelem után.
Én nem főállású képviselő voltam, munka mellett tiszteletdíjért dolgoztam a városért. Most többségük főállásban ül ott, és önálló döntéshozatalra azért lesznek képtelenek, mert innen kapják a megélhetésüket. Ilyen esetben a döntéshozatal kialakítása, a döntésekhez szükséges mérlegelés hiányzik. Sajnos egy-két ember fondorlatos tapasztalattal, régi, többciklusos képviselői múltjából adódó rafkósságból, megvezetik a tapasztalatlan, újonnan bekerült képviselőket és így született döntéseket hoznak. Ideológiai közösség közöttük nincs. Csak gazdasági érdekek kapcsolhatják össze őket, semmi más.
Három jobboldali közül az egyik végig bólongatta az elmúlt kilenc évet, s most is szívbaj nélkül teszi. Hogy lehet ez? Ilyenek a megélhetési politikusok!
A jelenlegi hatalom túlnyerte magát, tíz körzetből kilencet hoztak. A kilencben oda kell tenni valamit a választók elé a ciklus végére. Háromszáz métert felújítottak a hat kilométeres kerékpárútból! Hukk. Ja bocs Hekk. Nevetséges! A fejlesztések többségét vállalkozók végzik. Végig lehet nézni a körzeteket, hogy melyikben történik valami fejlesztés! Ahol zajlik valami, az a 10-es, 6-os, 4-es, a belvárosban semmi, a többiben híre sincs.
Mi vezetett ennek, az érték nélkül összeverődött csapatnak a győzelméhez?
Volt jóval a választások előtt egy ellenzéki kerekasztal tárgyalás, ahol minden akkori ellenzéki párt próbált valamilyen koalíciós megállapodást kötni. Akkor ezt még az MSZP akarta uralni, de a változást csak közös kompromisszummal lehetett elérni.
Az akkori, majdnem-megállapodást Matkovich Ilona rúgta fel, nagy LMP-s és liberális támogatással a háta mögött. Ebben öt évre visszanyúló gyakorlata van.
A polgármesterség egy komoly szakma, amihez a mostani polgármester nem ért, és már akkor is féltünk, hogy megvezethető lesz. Tárgyalni a jelenleg regnáló kormánnyal hozzáértést, szakmaiságot, megfontolt alázatot igényelne. No, pontosan ez hiányzik!
A kormánnyal való nyílt szembenállást nem tartom helyesnek, józan érvek mentén együtt kellene működnie a kormányzattal a város érdekében, de erre alkalmatlan! Pedig a kapcsolatot jelentő országgyűlési képviselőnek is van félnivalója 2022-től.
Milyen elv vezérelheti a mostani döntéshozókat?
Mondok hat fontos kifejezést:
Helyi Építési Szabályzat (HÉSZ), kabinetfőnök, mélygarázs, sarokház, hangyavár, Bánk, … Melyik fogalom kapcsolja ezeket össze? Hát az ingatlanok!
A mélygarázs ebből a legfontosabb. A politikai és gazdasági haszonnyerők, akik ma közel kerültek a hatalmi struktúrához, akár nyíltan, akár a háttérben, azok ugyanúgy működnek, mint annak idején a mélygarázs történetében. Az MSZP bukását ez okozta.
A FIDESZ annak idején ezt a hullámot ülte meg, jogosan támadta a mélygarázst. Fel kell tenni mindig a kérdést: jók-e a célok, vagy egyesek gazdasági előnyét szolgája? Jó cél, hogy építsünk lakásokat, de ha ezzel kitermelünk egy maga hasznát kereső gazdasági elitet, az már veszélyes!
A bérlakások valamikor jól működtek, aztán rengeteg adósságot halmoztak fel, mert sokszor nem voltak fizetőképesek a benne lakók. Ezek felújítása, karbantartása már elmaradt. Azért adják most ezeket el nyomott áron, hogy a városnak jelenleg ne legyen gondja vele, de ez vagyonfelélés.
Azonnali haszna ebből a városnak csak annyi, hogy nincs vele gondjuk, a bevétel a nyomott ár miatt csekély. S ez sem más, mint vagyonfelélés!
Ma itt napi döntések születnek, nem gondolkodnak távlatokban, ezért nem születik olyan szociális háló, ami a bajba jutott emberek számára átmeneti szállást, átmeneti otthont nyújtana.
Máról holnapra születnek döntések, évtizedekben előre kellene egy városvezetésnek gondolkodnia. Egy várospolitikába nem lehet fiatalon, képzetlenül, katedráról, kórusból vagy könyvesboltból politikai tapasztalat nélkül belevágni, mert az lesz, ami Gödön és ami Vácon van!
Csak dilettáns módon lehet a várost vezetni, ha a polgármester a település üzemeltetését, a struktúrákat, a hivatali működést alapjaiban sem érti.
A jelenlegiek többsége ne mutogasson az előző ciklusra, hiszen ők is benne voltak a képviselő-testületben, a Pénzügyi Bizottságban, a költségvetés tervezésében. Egyébként azokat a költségvetéseket az állami gyeplő és a fájdalmas zabla tartotta egyensúlyban, az ÖNHIKI jelenleg megszűnt.
Miért kellett elengedni a színházat, a sportcsarnokot?
Érthetetlen! Talán most turisztikai ügyben elkezdtek tárgyalni.
A polgármester asszony határoz a legfontosabb kérdésekben, de ezek aktuálgazdasági, érték nélküli döntések. Ettől úgy érzi, hogy minden az ő kezében van. Ezek mögött az a hatalmi egység áll, amit ő is magáénak vall, hiszen eljár a fővárosba, eljár Szentendrére és Szombathelyre, eljár mindenhova, ahol az a politikai közösség uralkodik, amibe ő is tartozni véli magát.
Félelmem, hogy egyszer véletlen jobbikos lesz.
De ez nem jelenti azt, hogy itt helyben a máshol hozott döntések helyénvalók, megvalósíthatók. Hol van Vácon helyi LMP, helyi Momentum? Sehol! Felnőtt egy olyan generáció, akinek fogalma nincs arról, hogy mi volt itt az elmúlt harminc évben. Nekik a magán egészségügyi ellátás kézenfekvő, mert olyan helyen dolgoznak, hogy ki tudják fizetni. Kimaradtak a konzervatív értékrend tiszteletéből, a türelemből, a szolidaritás érzéséből.
A múlt ismerete nélkül nincs jövő és ezek semmit nem akarnak tudni a múltról. Ezért a Momentum egy veszélyes társaság!
Az előző nyilatkozók, dr. Bóth János és dr. Néveri István azzal, hogy kifejtették nemtetszésüket a mostani vezetéssel szemben, megkapták a „városházi” sajtótól, hogy előkészítik az előző vezetés visszatértét. Nem fél attól, hogy Önre is rásütik ezt a bélyeget?
Én egyáltalán nem vagyok a Fördős-éra visszasírója, de biztos megkapom a vádat, hogy fideszcsicska lettem. Ma két tábor van a felszínen, de nagyon sokan vannak, akik egyik táborhoz sem tartoznak, visszahúzódnak, kis csoportokban léteznek.
Sokszor megfordult a fejemben, mi lett volna, ha egy kollégiumba járunk akkoriban?
A jelenlegi váci hatalom úgy gondolkodik, hogy vagy ők vannak, vagy mi, és hogy ki tartozik hozzájuk, azt ők mondják meg.
A Fördős-érából hiányoltam a partnerséget, a kompromisszumkészséget, a szolidaritást. A Matkovich-érából hiányolom a szakértelmet, a kiváló szakembereket, úgy látom, hogy akik újonnan bekerültek a testületbe, sok mindenhez nem értenek, akik pedig az előző ciklusban ellenzékben voltak, azoknak nincs joguk visszafele mutogatni, hiszen tevékeny részesei voltak.
A város még azért nem omlott össze, mert azok a köztisztviselők, akik remek szakemberek a hivatalban, azok húzzák az igát. A véleményüket megtartják magukban, hiszen ők nem politikusok, ők köztisztviselők. Nekik minden színű hatalommal együtt kell működni, ez a dolguk.
De azért szivárognak ki hírek, hogy a hozzá-nemértésből fakadó bizonytalanság kaotikus állapotokat teremtett az elmúlt egy évben!
Ha valaki ma pillanatfelvételt készít a helyi politikai környezetről, a városirányításról, a hatalmon lévőkről, az nem tükrözi azt az igazságot és valóságot, ami e mögött van. Mert ahhoz ismernie kell az elmúlt tizenöt évet legalább, és azoknak a történéseknek az ismeretében tudná meghozni mindenki önmaga azt a döntést, hogy támogatja-e ezt a mai helyzetet, vagy nem lát benne annyit, mint amit ígértek a választásokon.
A résztvevők, hatalomba lévők egyéni múltját is ismerni kell, mert aki nem ismeri a múltat, nem tudja helyesen megítélni a jelent és nem tud olyan helyes irányokat meghatározni, ami a várost előbbre viszi a jövő felé. A bölcsesség hiányzik ebből a vezetésből. Kapkodás, hozzá nem értés látható.
Egyébként, akik kívülről megítélik a jelenleg hatalmon lévőket a városban, azok sincsenek minden információ birtokában, hogy mi vezetett ide. Ha valaki ezekből az összefüggésekből felvillant valamit, akkor azt azért teszi, hogy megpróbálja a bölcs megítélést kicsikarni az olvasóból, esetleg tükröt tartani ennek a rendszernek. De az is baj, hogy hiába tartjuk a tükröt, ha nem néznek bele.
A viták, érvelések, párbeszéd viszik előre a világot. A város fele-fele arányban adta le a voksát, ennek a másik félnek a hangját elhallgattatni, nem figyelembe venni, ostobaság, szűklátókörűség!
Doktor úr, mit tart a legfontosabbnak a közjó érdekében végzett eddigi munkásságából?
Az eddigiek az élet három nagy területére terjedtek ki. Az első, a legfontosabb, az orvoslás, ami a szakmám, hivatásom, ez végig kíséri az életemet, és úgy tartom, hogy innen nem lehet nyugdíjba menni, ebből csak kihalni lehet. Szakmámban elkönyvelhetek szép sikereket, amelyekre büszke vagyok és persze voltak kudarcok is. Háromszor pályáztam orvosigazgatói, egyszer főigazgatói posztra, mert alkalmasnak találtam magam. Jogi szakokleveles orvosi, valamint egészségügyi szakmenedzseri diplomám is van, tehát a végzettségem meg volt hozzá, hogy orvosvezető lehessek, de a politika ebben mindig egy lépéssel előttem járt, megakadályozott.
A második nagyobb terület az életemben a sport, legfőképp a futball, melyben kimagasló sikereket értünk el közösen, 1994-ben a Vác bajnokcsapat lett. Tizenegy évig csapatorvosa voltam ennek az NB 1-es együttesnek. A sportszeretet mellett rengeteg élményt adott, a csapattal töltött utazásokon feltöltődtem, a világ nagyon sok helyére velük jutottam el. Ez a sok élmény, és az, hogy sok tapasztalatot szereztem a világról, nagymértékben befolyásolja a szemléletemet, látásmódomat. Aztán jött egy rövidebb időre a kézilabda, amely csapattal a hatodik helyre jutottunk az NB 1-ben. Sajnos most már mind a váci foci, mind a váci kézilabda hátrébb szorult az ország élvonalából.
A harmadik vonulata az életemnek a politika. 2003-ban érzelmi alapon sodródtam a közelébe. Addig nem voltam semmilyen politikai pártnak sem tagja, ekkor az MSZP irányvonala fogott meg. Ez azért volt, mert én egy baloldali családban nőttem fel, apám párttag volt, anyám szakszervezeti vonalon is tevékenykedett. Más politikai attitűddel sokáig nem is találkoztam. A mások gondjának megértését, azok megoldásában való segítést otthonról hoztam. Én ezt az igazi baloldal sajátjának vélem. Baloldali érzelmű embernek gondolom magam, akkor még nem fogalmazódott meg bennem, hogy mi az, hogy demokrata. Akkor a baloldal számomra nagyon összeszedettnek, jó célokért küzdő pártnak tűnt.
Bár Bóth Jánossal számos konfliktusom volt, és ezek hozzá segítettek, hogy 2012-ben kilépjek az MSZP-ből, ennek ellenére el kell ismernem, hogy ő egy koncepciózus ember, a város vezetéshez értett leginkább, hogy előre látott, minden akkori intézkedését egy nagyobb egészbe be tudta helyezni. 2014-ben nem választottak meg két végigdolgozott ciklus után önkormányzati képviselőnek, de akkor már közepebbre pozícionáltam magam.
Az Együttben még megpróbáltam politizálni, aztán párt nélkül maradtam. Azóta csak kívülről figyelem a politikai történéseket, próbálom azokkal az emberekkel tartani a kapcsolatot, akiknek van véleményük, olyanokkal, akiket nem a protest szavazás visz valahová, vagy sodródnak, még akkor is, ha több esetben nem értek velük egyet.
Jelen pillanatban a középtől picit jobbra sorolnám magam, mert azt gondolom, hogy a rend, a polgári, helyenként konzervatív értékek betartása ma Magyarországon nem a baloldal sajátja, hanem inkább egy tisztelet, tudás alapú társadalom mutatója. Azt nagy bajnak tartom, hogy a két szembenálló tábor nem tartja tiszteletben a másikat, sem a szolidaritás fontosságát a jobboldal, sem az előbb felsorolt értékeket a baloldal.
Jelenleg orvosként dolgozom, valamint kis családi vállalkozásunk van.