Zsúfolásig megteltek a baptista imaház padsorai az idén tíz éves Vác Civitas Szimfonikus Zenekar és a Vox Humana Énekkar hagyományos, ezúttal mégis rendhagyó adventi hangversenyére.
A koncert bevezetéseként az énekkar basszus szólamának oszlopos tagja, dr. Maklári Zsolt e szavakkal köszöntötte a vendégeket: „Szeretettel köszöntöm Önöket ismételten itt, a baptista imaház hangulatos falai között, ahol a váci advent műsorfolyamában a mai napon, advent harmadik vasárnapján az idén tíz éves Vác Civitas Szimfonikus Zenekar és a Vox Humana Énekkar közös hangversenyét hallhatják, ami idén nem a karácsonyt helyezi a középpontba, hanem sokkal inkább egyfajta tisztelgés egy zeneszerző óriás, Giacomo Puccini emléke előtt a szerző halálának századik évfordulóján.
A Messa di Gloria ünnepélyes, gyakorta kirobbanó hangzása, különösen a mű középpontját jelentő gloria tétel ugyanakkor tökéletesen illeszkedik a karácsonyi ünnepkör öröméhez és vidámságához is. A mű a 22 éves Puccinivel ismerteti meg az embert, zeneszerzői munkásságának ebben a szakaszában a szerző nem véletlenül fordult az egyházi zene műfajához, hiszen abban az időben ez alkotta a zenei élet gerincét szülővárosában, Luccában.
A Messa di Gloria A-dúr mise tenor, bariton és basszus szólóra, valamint vegyeskarra és zenekarra, a komponista eredeti elnevezése szerint mise négy hangra zenekarral. A darab 1880-ban keletkezett, amikor Puccini befejezte tanulmányait a luccai Institutoban és készült a felvételi vizsgára a milánói konzervartóriumba.
A misét, utolsó növendék alkotását tanára, Carlo Angeloni jóváhagyta, bár korholta a szerzőt színpadiassága miatt. És valóban, a liturgikus szövegen keresztül is átvilágít Puccini sajátos, operisztikus zenei nyelvének minden jellegzetessége, a lírai melódiák egyedülálló, utolérhetetlen világa.
A szerző az eredetileg önálló műnek szánt és elsőként megírt credo tételt egészítette ki teljes misekompozícióvá, melynek ősbemutatója 1880 júliusában volt, és bár nagy sikert aratott, Puccini soha többé nem adatta elő, a mű csak évtizedekkel a halála után, 1952-ben Chicagóban csendült fel ismét, és milyen érdekes, hogy az utókor már a Gloria alcímet ragasztotta a kompozícióhoz”.
A korai Puccini mű előadásában zenekar és a kórus mellett szólót énekelt Szappanos Tibor (tenor) és Cserményi Zsombor (bariton).
A hosszan tartó vastapssal fogadott előadás ráadásaként Sándor Bence karnagy vezetésével a zenészek és énekesek – a közönséget is bevonva – előadták még a Mennyből az angyalt, Ott Rezső hangszerelése szerint.