A SAJTÓTÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSA A HELYI MÉDIAVISZONYOK TÜKRÉBEN

Mivel Vácon 2019 óta igencsak híján vagyunk a szólás szabadságának, hiszen a Matkovich vezette baloldal nem riad vissza semmilyen nemtelen eszköztől és a közösség anyagi erőforrásainak bevetésétől sem, hogy el tudja hallgattatni a vele ellenzékben álló helyi hangokat, ezért mint ellenzékben lévő helyi sajtómunkásként is rendkívül örvendünk az újonnan elfogadott törvénynek. (Tegnap írtunk arról, hogy kedden elfogadta a Parlament azt az új törvényt, amely ezentúl szavatolja az újságírói munka zavartalanságát.)

A 2019-ben magát túlnyert, hatalmát azóta is remegve féltő baloldali városvezetés ma elképesztően dühös a létező, helyi, polgári, szabad sajtóra, mert

  • nem tudta még négy év alatt sem ráerőltetni a szájzár rendeletét,
  • nem tudta a webes felületeiket megszüntetni,
  • a közösségi oldalaikról (mint a saját felületeikről) letiltani a szabadon véleményt kifejtő váci kommentelőket,
  • így csupán a törvény furkósbotjával bírt csak az ellenzéki médiával szemben eljárni.

Valamint attól is rendkívül frusztráltak, hogy a baloldal dicstelen, de a történelemben oly sokszor használt módszereit a valódi „elhallgattatásra” a fejlettnek mondott polgári demokráciában momentán nem használhatják, így maradnak

  • e demokrácia kiforgatott, nem funkciójuknak megfelelően használt törvényei,
  • a jobboldaliakra ráeresztett veszett netes trollkutyák,
  • és számolatlanul a pénz a propagandára,
  • és még több pénz, és még több guruló dollár…

Ezidáig ügyvédjeik mindenféle mondvacsinált, bagatell ügyekkel fordultak csak a bírósághoz, a rendőrséghez, mivel a városháziakról megírt tényekbe valójában nem lehetett belekötni, ezért keresi immár évek óta lázasan három-négy VácOnline-ra szabadított ügyvédi iroda is a hírportálunkon fellelhető perelhető szavakat, pontatlanságokat.

Persze az sohasem zavarta meg a városházi propagandát, hogy arányait tekintve 20-ból legalább 15 pert jogerősen elvesztettek és fizettek a kiadónknak, mint a katonatiszt! A 2500-3000 cikkünkből így valójában egyetlen egy alaposan körbejárt tényfeltáró írásunkat sem tudták még érdemben beperelni! Pedig nagyon sokat költöttek már rá és nagyon-nagyon akarják már a lap nyilvános autodaféját!

A város adófizetőinek közben rengeteg közpénzébe került ez a jogszolgáltatásnak feltüntetett úri-balos huncutság – igazából pedig csak egyféle kocsma-hátsóudvari szívózás –, ez a proli csuklóztatás.

Mindeközben ordas nagy hazugsága az eszközökben igazán nem válogató városházi propagandának, hogy bármilyen érdemleges – mondjuk: ÉRDEMLEGES! ügyben – jogszerűen igazolni tudták volna, hogy lapunk nem mondott igazat.

Példaként csak egyet: volt egy politikus portrénk, amelyben véleményesen körbejártuk, hogy egy jelenleg is regnáló városi vezető a múltban milyen városellenes tevékenységeket folytatott. Pontról-pontra kimutattuk, hogy

  • nagyítóval kellett az eddigi pályafutása alatt keresni olyan cselekedetet, amely nem a magánérdekét szolgálta volna.
  • Elmondtuk, hányféle pártot megjárt annak érdekében, hogy mindig a „tutiban” maradhasson,
  • hogy egy már elévült ügyben hogyan bukott rá pénzhiénaként egy harmincmilliós összegre,
  • miként próbálta kiárusítani a város egyik legfontosabb közintézményét stb…

A számára nyilvánvalóan kínos véleménycikk perét elbukta, mert hazánkban egy politikusról szóló vélemény: bizony SZABAD! Így hát más úton később sikeresen azzal próbálkozott, hogy benne volt a cikkünkben az ő születési dátuma és az anyja neve! A GDPR szabályok megszegése miatt valóban el is marasztaltak bennünket ezért, de neki azóta van bőr a képén azzal házalni a propaganda-médiájukban, hogy „hazudik a jobboldal”! Tehát a „morálisan ingatag” (by Üvegtigris) hazudozással vádaskodik! Hát tényleg nincs új a Nap alatt!

Mindent összevetve úgy véljük, hogy talán itt helyben is konszolidálhatja valamelyest a baloldal eddig tanúsított tobzódását a sajtósok munkavégzését védő, újonnan meghozott törvény.

Ami viszont nem ad egyelőre derűre okot, az két új helyi közéleti jelenség:

  1. Bár a városháza Összefogás-béli frakciójának egyik tagja se indított mostanában pert ellenünk, de új mozzanat az, mintha a hozzájuk közel álló civilekkel végeztetnék el a „piszkos munkát”. Lehet, hogy a városházának az vette el a kedvét, hogy ügyvédeik egy-egy leírt szavunkon való rugózásai zömében sikertelenek maradtak, hiszen az országos átlaghoz képest, nem baloldaliként messze több pert nyertünk meg a bíróságokon, mint a sortárs lapok. Most úgy tűnik, hogy rokonaik és beosztottjaik ugranak ránk ugyanazzal a vehemenciával, egy-egy kiragadott szót helyreigazításra méltónak, rágalmazónak vagy becsületsértőnek vélve. A rossz hírünk a számukra az, hogy a város határain túli magyar törvénykezés a helyi baloldallal szemben is a szólás és a véleményszabadságnak ad teret.
  2. A parlamenti ellenzék úgy interpretálta (pl. Szabó Tímea a törvényvita során való felszólalásában), hogy „a Fidesz ezzel a törvénymódosítással megüzente, hogy minden idők legaljasabb, legmocskosabb, leghazugabb kampánya következik, és igen, innentől kezdve a HírTV, az Origo, a PestiSrácok gyakorlatilag semmiért nem lesz büntethető, semmilyen hazugságért, amit politikusokról terjesztettek.” E kijelentése nagy méltó dühében csak arról feledkezett meg a honanya, hogy e törvénymódosítás nem csak a jobboldali újságíró, hanem a raszta, a homofób, a kopasz, a leszbikus, a magas, a nyüzüge és az atletikus sajtómunkás mindennapjait is elviselhetőbbé teszi, ad absurdum, egy teljes szakmáét, így beleértve ebbe a baloldali sajtósokat is! A rossz előérzetünk az, hogy a helybéli, úgy egyébként a lekért adatok alapján remekül fizetettnek tűnő városházi propagandisták, akik eddig sem bántak kollegiálisan velünk, hogyha a választások előtt ráerősítésre kapnak utasítást, nem lesznek kíméletesebbek később sem velünk. Viszont innen is feltétlenül emlékeztetnünk kell őket arra, amiről Huth Gergely is beszélt a tegnap idézett riportjában: „a jövőben, aki valóban durván személyeskedik, olyan dolgokkal gázol bele egy akár közéleti szereplő ügyeibe, amely túlmutat a közvitákon, ugyanúgy elmarasztalható marad”! Ez még fokozottabban érvényes a sajtómunkás „ringen kívüli” hozzátartozójára, úgyhogy a nagy buzgalmukban a későbbiekben próbáljanak a szakma minimális etikai elvárásaihoz felzárkózni e téren, különben számolniuk kell a következményekkel, mert ezzel egy vörös vonalhoz érnének.