A közelmúltban a klubban eddig is meghatározó szerepet vállaló Magyari József edző (civilben a Váci Árpád Fejedelem Általános Iskola intézményvezetője) vette át az idén száz éves Váci Reménység Egyesületnél az atlétikai szakosztály vezetését – rengeteg tapasztalattal, töretlen küldetéstudattal és lelkesedéssel, szép tervekkel és reményekkel.
– A Reménységnél hagyományosan nagyon erős az atlétika, igen nagy sportolói létszámmal, kik foglalkoznak most ebben a szakosztályban a különböző korosztályú versenyzőkkel? – kérdeztük elsőként a köztiszteletnek örvendő új szakosztályvezetőtől.
– Az igen népes sportolói tömegbázisunk tagjaival úgymond három és fél edzői státusszal tudunk dolgozni. Van egy kölyökatlétika utánpótlásedzőnk, Mohauptné Juhász Ágnes személyében, van egy rúdugró edzőnk, Balogh László, Jancsik László a para sportolónkért (Nagy Ambrus) felel, és vagyok én, aki kifejezetten a dobókkal, gerelyesekkel, diszkoszvetőkkel, súlylökőkkel foglalkozom. Valamint meg kell említenem egy külsős edzőt is, Zemen Jánost, aki Keresztesi Erika para sportolónkat segíti, és Magyari Zoltán fiamat, aki Szőllősi István para súlylökőnk felkészítését segíti, rendkívül eredményesen.
– Elsősorban az úgymond ügyességi- és nehézatlétikai számokban jeleskedik a klub, így adódik a kérdés, hogy nem szeretnék-e bővíteni a kört a futószámokkal?
– Lehetséges volna, hogy az atlétika minden szakágát lefedjük, maga a hely tudná ezt biztosítani, edző szakemberünk is van, illetve lenne, de nem szeretnénk szétaprózódni, ezért is specializálódunk tulajdonképpen egy-egy szakágra, mert ahhoz, hogy rövidtávú sprintekkel, közép- vagy hosszútávfutással is tudjunk foglalkozni, ahhoz külön edző kellene, csoportot kellene fenntartani.
Tehát a futás az most alapvetően edzéselemként szerepel nálunk. Vannak nagyon ügyes gyerekeink egyébként, mert mondanom sem kell, hogy például a rúdugráshoz, hogy valaki tehetséges legyen, hihetetlen gyorsaságának kell lennie amellett, hogy nagyon ügyes és bátor, és ők általában nagyon jól ugranak távolt is.
A dobóatléták is rövidtávon nagyon jól sprintelnek, nagyon meg tudnak mozdulni, tehát kell egy ilyen általános képzettség. Igazából azon is kellett gondolkoznunk, gondolkoznom, hogy mi az, amit bevállalhatunk, a mai világban különösen, hiszen valljuk be, nagyon nehéz helyzetben talált meg ez a feladat.
– Korábban is nagyon sok kiváló atléta pallérozódott a klubnál, de kérem, emeljük most ki a jelen húzóembereit, annál is inkább, mert az ő sikereik nyilván másokat is lelkesíthetnek.
– Hosszú időn át nagyon kedves barátommal, Szikora Gyulával tartottuk életben Vácon az atlétikát, hoztunk is szép eredményeket tanítványainkkal az évek során.
Részben annak a korszaknak a folytatásaként folyamatosan vannak büszkeségeink, és mindig feltűnnek újabb és újabb tehetségek. Tényleg a teljesség igénye nélkül említsük meg például
- Moravcsik Angélát, aki olimpiai kerettag, eredményével közel van a 60 méterhez.
- Ugyanakkor mellette felnőttek itt olyan gyerekek, mint Illyés Gréta, aki az idei Ifjúsági Olimpián (EYOF) 3. lett,
- a még fiatalabbak közül említhetem Horváth Zsófiát, Földesi Fannit, Bartos Pannát, Enyedi Kincsőt, Szerdahelyi Hannát.
- A fiúknál Földesi Gergő és Bényi Dániel is letette már a névjegyét például az Öt Ország Versenyén, aztán folytathatjuk a felsorolást Ragács Róberttel, Fedor Dáviddal, Rezessy Sebestyénnel, Sajgó Leventével, Jeszenszki Zsomborral, Mohaupt Zsolttal.
- Rúdugróink is kiváló eredményeket értek el Balogh László edző vezetésével, Fadgyas Vilmos az EYOF-on szerepelhetett, korosztályos országos bajnokként,
- vagy Balogh Nándor, Mohaupt Zsolt, Fedor Dávid, Fedor Veronika, Szegner Kitti, Balogh Nóra is dobogós helyezéseket érnek el rendszeresen az országos versenyeken.
- Parasportolóink közül Szőllősi Istvánt kell kiemelnem, aki egyéni csúcsán hatalmasat javítva a Paralimpián V. helyezést ért el, Zoltán fiam irányításával.
- Mellettük van felnőtt sportolónk is természetesen, például Adame Máté kiváló eredménnyel, kitartással végzi az edzéseket, példát mutat fiataljainknak.
Ehhez a korosztályhoz érve hadd említsem meg, hogy a mi lehetőségeink arra nem megfelelőek, hogy felnőtteket tudjunk szponzorálni kielégítő szinten, ezért mindenképp keresni kell a lehetőséget, hogy melyik az az egyesület, amelyikkel eredményesen együtt tudunk működni, megállapodást is kötve. Úgy tűnik, hogy az MTK az elsősorban, ahol ott van edzőként Zoltán fiam is, nevelőegyesületként nagyon is el tudnám képzelni velük a szorosabb partnerséget, de például az UTE-ba is adtunk át sportolókat, ezekre a volt versenyzőinkre is nagyon büszkék vagyunk, hiszen évekig mi tartottuk őket az atlétikai pályán, szerettettük meg velük a sportot.
– Nem mehetünk el szó nélkül az anyagi kérdések mellett sem, főleg miután az atlétika nem TAO sportág. Így nyilván nem kis feladvány egy ilyen klub vagy szakosztály fenntartása. Hogyan van ez a Reménységnél?
– Közvetlenül a szakosztályunknál csak a tagdíjakból van forrásunk, ezért nagyon fontos az a munka, amit Mohauptné Juhász Ágnes végez a toborzással, mert bizony ő maga egyedül lehoz hatvan-hetven fiatalt ide, az óvodától az újonc, tehát 12 – 13 éves korig. Egyre jobban híre megy a városban és a város határain túl is ennek a szakmai munkának. Egyesületi szinten ehhez jön még a pálya- és edzőterem bérbeadás, az otthonteremtés más kluboknak, ami egy nagyon komoly menedzseri feladat.
Nem győzöm eléggé méltatni a létesítmény vezetőjének, Fábián Fédrának a lelkes szervező munkáját, illetve az alapítványunk segítségét, és a klubelnökünk, Kovács Őrs Levente támogatását.
Mindemellett nagyon fontos, hogy több pályázati lehetőség legyen a sportágban, illetve itt, a saját berkeinkben sikerüljön szponzorokat, pártoló tagokat is toborozni, hiszen ez a záloga annak, hogy szorult helyzetben ne mindig a tagdíjak emelésével tudjuk csak biztosítani a működés, a színvonal megtartásának a feltételeit.
– Két évvel ezelőtt megújult a Reménység sporttelepe, ebből következően mondhatjuk, hogy ideális körülmények között dolgoznak?
– Az infrastrukturális adottságunk ideálisnak mondható. Annak idején, amikor Gyula barátommal üldögéltünk a régi salakos pályánál, mondtam neki, hogy van egy ötletem,
elmeséltem neki is, milyennek láttam álmomban a sporttelepet. Meg is terveztettem: Németh Miklós barátom felvázolta a pályát, Gémes Tamás a futófolyosót tervezte meg. Miután a tervrajzokat feltettem a közösségi hálóra, hamarosan jött a jelzés, kérdés a hazai és a nemzetközi szövetségtől, hogy mi is épül Vácon valójában. Talán meg is nyugodtak néhányan, hogy egyelőre csak kósza gondolatokról, vágyakról van szó. Ezzel együtt elkészült a dokumentáció, amit aztán elkezdtem/elkezdtünk terjeszteni a városvezetőknél, az akkori országgyűlési képviselőnknél, a püspökségnél, a Magyar Atlétika Szövetségnél stb.
Egy rövid idő után döntés született a beruházás támogatásáról, utalták is a támogatási összeget (750 millió forint). Sajnos az elfogadható látványterv elkészítése elhúzódott, emiatt vesztettünk bizonyos összeget: így lett például 65 méteres a futófolyosónk 100 méter helyett, kimaradt a fedett lelátó, nem valósult meg a reflektorvilágítás sem, illetve a vasút felőli kerítés is a régi maradt.
– A Reménység nagyon jó házigazdája különböző versenyeknek, így kézenfekvő a kérdés, hogy ezen a téren vannak-e esetleg újabb elképzeléseik, no meg az is, hogy mit várnak helyi szempontból a jövő évi Atlétikai Világbajnokságtól?
– Természetesen tovább éltetjük hagyományos versenyeinket, amelyek nagyban öregbítik az egyesület hírnevét, gondolok itt a Vanyek Béla Emlékversenyre, a Németh Miklós Gerelyhajító Versenyre, illetve az először az idei évben megrendezett Szikora Gyula Emlékversenyre, továbbá a kölyökatlétika versenyünkre. Ezekhez csatlakozott újabban a ligabajnokságok sora is, amelyeknek a döntői már pénzdíjasak, ilyenből már rendeztünk ligafordulót, ez azért is jó, mert ekkor megkapunk olyan mérőeszközöket, amilyenekkel mi nem rendelkezünk. A Parasport Szövetséggel is tervezünk közösen versenyt rendezni.
Összességében sportszakmai rátekintésből is nagyon fontosak ezek a saját rendezésű megmérettetések. Ami a jövő évi, hazai rendezésű Atlétikai Világbajnokságot illeti, ez több szempontból is nagyon fontos. Egyrészt a Csepel-szigeten felépül a sportok királynőjének egy világszínvonalú szentélye, másrészt újabb sportágban bizonyíthatjuk, hogy a legmagasabb szinten képesek vagyunk kiemelt sportesemények megrendezésére. A mi berkeinkben pedig el tudnám képzelni, hogy akár számításba vegyenek bennünket, a várost mint edzőbázist, csapatszállás helyszínt, ezen túlmenően nagyon sok klubtagunk ott lehet majd versenybíróként, önkéntesként, vagy akár csak nézőként. Ennek komoly hozadékaként sok fiatal kezdhet el majd atletizálni az elkövetkezendő időszakban.
– Végül kérem, hogy fejtse ki, mi az ars poeticája az edzői munkájában?!
– Az első a szakmaiság, nagyon fontos, hogy az ember folyamatosan naprakész legyen. Én a mai napig folyamatosan tanulok, részt veszek a Magyar Edzők Társasága utánpótlásedzői keretében az előadásokon és vizsgákon, ami frissen tart. A másik a hitelesség, az, hogy ha valamit mondok most, akkor az holnap, holnapután is igaz legyen. Kiemelem természetesen a felelősségvállalást is, mivel mi emberpalántákkal kezdünk el dolgozni hat-hét-nyolc éves korukban, nagy a felelőssége mindenkinek, aki ezt a munkát vállalja, hiszen nem mindegy, hogy mit okozunk, alakítunk ki a gyermek lelkében, szervezetében.
Nem utolsó sorban fontos a szerénység és az alázat is, hogy meg tudjunk maradni mindvégig embernek, példaképnek, hogy a „Reménység” mindvégig megmaradjon.
Váci Polgár/Vác Online/R. Z.
***
A VANYEK BÉLA SPORTCENTRUM MEGÉPÜLÉSÉVEL EGY NAGY ÁLOM VALÓSULT MEG