A városháza szívesen megemlékezik a neki jó szolgálatot tevő propagandista csatlósairól, de immár bizonyossá vált, hogy nem gondoskodnak azon politikusok emlékének megőrzéséről, ápolásáról, akik valami miatt nem kedvesek a számukra. A városházánál így nem kapott tiszteletet a halála után Manninger Gábor rendszerváltó jobboldali politikus, valamint a baloldali dr. Kármán Ferenc képviselő úr sem.
Minden tiszteletünk mellett, természetesen jó, hogy a városháza megemlékezik néhány helyi újságíró halála kapcsán, de sajnálatos az, ha mélyen hallgatnak az egykori képviselő-testületek egykori tagjainak elvesztése után.
Úgy tapasztaltuk, hogy elfeledkeztek a mind a bal-, mind a jobboldali képviselők elhunytával a róluk való városházi megemlékezésről.
A VácOnline viszont kötelességének érzi, hogy akik egykor a város elöljárói voltak, azok halála után – függetlenül politikai hovatartozásoktól – megemlékezzünk róluk.
Ahogy egykor Manninger Gábor jobboldali képviselő elvesztéséről írtunk, úgy kötelességünknek érezzük dr. Kármán Ferenc képviselő úrról is megemlékezni. Ebben egykori munkatársa, dr. Bóth János, Vác valamikori polgármesterének a segítségét kértük.
***
Feri, ifjúkori barátom, harcostársam az életben és a politikában, elment. Fájó megélni, hogy miként kerül a tudat ködös útvesztőiben egyre távolabb s hogyan tűnik el végleg az univerzum homályában.
Egy, talán két emberöltőnyit még tovább élhetünk másokban, utána jeltelenül hullunk a végtelenbe, vagy – ha volt értelme az életünknek és hagytunk magunk után nyomokat – tovább élhetünk az emlékezetben. Feri mély nyomokat hagyott maga után.
1948-ban, három évvel a nagy világégés után született. A gyermekévek után a technikumi esztendők jöttek, majd később településfejlesztésből doktori címet szerzett. A sors bármilyen kihívás elé állította, mindig helytállt. Évtizedekig dolgozott a Forte-gyárban, majd megjárta a vállalkozások, önkormányzatok világát.
2002-2006-ig a városi képviselő-testület tagjaként, a városfejlesztési bizottság elnökeként sokat tett a belváros mai arculatának kialakításáért. 2010-ig több korszakos projekt indításában és végrehajtásában vett részt, amelyek erőteljesen formálják a város jelenlegi karakterét.
Gyakran hangoztatta, hogy a mai hazai értékzavarban az elvi és morális tájékozódási pontok eliminálódnak. Eszmék, világképek, kulturális értékek tűnnek el, korábban meghatározó gondolatok válnak semmivé, életelvek dőlnek romba, és bár vajúdunk világunk újraértelmezésével, még nem látható mit segítünk napvilágra. Kármán Feri ebben az állapotunkban különbözőségeink tolerálását, az eltérő felfogások, álláspontok iránti nyitottságot tekintette zsinórmértéknek.
Közügyekben nem húzódott a pálya szélére, mindig utat talált a folyamatok sűrűjébe. Régi vágású homo politicus volt, akinél a kimondott szó még nem veszítette el eredeti értelmét. Ha egy ügy mellé odaállt, azt tiszta szívvel tette, és nem azért, hogy ellehetetlenítse. Minden közéleti cselekedete a város közösségeinek boldogulását célozta. Szilárdan hitt abban, hogy a város csak akkor fejlődhet, ha magunk körül társadalmi békét tudunk teremteni, mert minden jó csak ebből származhat. Vallotta, hogy a párbeszéd és együttműködés kikerülésével „békeidőben válunk háborús bűnösökké”.
A városvezetés tagjait a váci polgárok szavazataikkal együttgondolkodásra, közös alkotásra kötelezték. Ez alól sem ideológiai, sem politikai, pláne magánérdek nem adhat felmentést. Mindvégig hitt Vác jövőképének közös megalkothatóságában.
Sohasem felejtette, honnan indult. Az általa képviselt munkaszervezetekben családias, baráti légkör uralkodott. Nem tudta és nem is akarta elsajátítani a szó klasszikus értelmében vett kapitalista mentalitást. Megmaradt olyannak, amilyen az út kezdetén volt, egy szociálisan érzékeny, humanista eszményeket valló, a hatalmi gőgöt és parvenü mentalitást elutasító plebejus embernek. Hitt a békében, szeretetben, elfogadásban, az igazság melletti kérlelhetetlen kiállásban, ám legfőképpen a család mindenek felettiségében, a gyökerek tiszteletében. Szüleitől ezt a világszemléletet kapta örökségül és az ebben való hit továbbadását hivatásának tekintette.
Feri, bár „elrepült a fénybe”, szellemiségével továbbra is segít minket abban, hogy el tudjunk igazodni az életben, hogy ne adjuk fel álmainkat, hogy ne engedjük kialudni a szeretet, a méltóság és a tudás lángját.
Dr. Bóth János