November 4-én felolvasó színházi programra várta a közönséget a Váci Egyházmegye kulturális és közösségi központja, a Credo-ház. Fazekas István Jókai-díjas drámaíró Ámokfutó idők című művét Koncz Gábor Jászai- és Kossuth-díjas színművész, Gregor Bernadett Jászai-díjas színművésznő valamint maga a szerző interpretálta – az előadást Dörner György Kossuth-díjas színművész, rendező, az Újszínház igazgatója rendezte.
A kamaradarab a hortobágyi kényszermunkatáborok nyomorúságos helyzetébe nyújt bepillantást egy tragédia árnyékában.
Az 1952 nyarán történő cselekmény egyik főhőse az Ebesre Budapestről kitelepített öreg Herczeg Ferenc, a három alkalommal is irodalmi Nobel-díjra jelölt író, aki a Horthy-korszakban a Magyar Revíziós Liga elnökeként többször is követelte a trianoni békeparancs felülvizsgálatát. Másik főhőse egy középkorú asszony, akit az ávósok elleni tyukodi lázadás miatt 1951-ben Árkus-tanyára internáltak. Herczeg az akkori belügyminisztertől, Házi Árpádtól egy különös ajánlatot kap, miszerint ha önkritikát gyakorol a Trianonnal kapcsolatos nézeteit illetően, akkor hazaengedik. A tyukodi asszony éppen ekkor rendőri felügyelettel egy halott fiút kísér a tanyáról Ebesre, s igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy illő módon temettessék el. Egy hirtelen jött vihar a halottal együtt éppen abba az istállóba hajtja be, amelyikben az író tengeti életét igen puritán körülmények között.
Miközben az asszony feltárja az írónak a halott fiú tragédiáját, a Herczegnek felajánlott alku is felszínre kerül, ám Fazekas István Herczeg Ference nem alkuszik, hajlíthatatlan marad a zsarnoksággal szemben. Amikor azonban jobban megismeri az asszony és a tyukodi internáltak szenvedéseit, ráébred arra, hogy a zsarnokkal szemben kevés az igazság puszta kimondása: a krisztusi szeretet jegyében fogant konkrét tettek is szükségesek a gonoszság erőinek megfékezéséhez. Bemegy az ávós irodára, s a halottért, a szenvedő élőkért kész önkritikát gyakorolni. Ez a nem várt fordulat az ávós tisztben is felébreszti az emberséget.
Darabja bemutatása és a gyalázatos trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulója kapcsán a szerző bevezetésként felhívta a figyelmet: rendre fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mit jelent Trianon vesztesége, mit jelent magyarnak lenni, mit jelent Krisztus-követő emberként magyarnak lenni.
– Azt gondolom, hogy ennek ma nagyon nagy aktualitása van, hiszen láthatjuk, hogy Európát semmi más nem tarthatja meg, csak ha Krisztus követésének útján maradunk. A nemzeti identitás nekünk magyaroknak azt is jelenti, hogy magyarul kell imádni és tisztelni az urat, úgy, hogy természetesen minden nép érzéseit és identitás-tudatát tiszteletben tartjuk.
Alapértékekről beszélünk, ezek az alapértékek azonban mára felborultak, sőt a feje tetejére állt a világ. Miért? Talán azért, mert egy olyan 20. század van mögöttünk, ami nagyon sok mindent felforgatott. A magyarságnak különösen sok keserűséget kellett elszenvednie, ahogy nagyon sok fájdalmat kellett elviselniük régvolt eleinknek, úgy közvetlen elődeinkre, szüleinkre és nagyszüleinkre is igaz ez, azt lehet mondani, hogy mindezek okán is nemzetünk olyan erkölcsi tőkével rendelkezik, amit igencsak tiszteletben kellene tartani, de mert az értékrend fejtetőre állt, úgy tűnik, mintha ez az erkölcsi tőke sem érne sokat. Ám a Krisztust követő emberek tudják, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra van, még a veszteségek is. Tehát azt tudom csak mondani, hogy van okunk bizakodni a jövőben, hiszen vannak még megnyerhető veszteségeink. Egy ilyen végül mégis megnyerhető veszteségről szól a színdarab – mondta a szép számú közönség előtt Fazekas István.
***
A CREDO HÁZ KÖZLEMÉNYE
Kedves Vendégeink!
Tájékoztatjuk Önöket, hogy a 2020. november 10-én éjféltől életbe lépő kormányrendeletnek megfelelően az újabb feloldó intézkedésig, a Credo Házban minden előadás elmarad, beleértve a püspöki palotában rendezett koncerteket is.
Köszönjük, hogy a szeptemberi újrakezdés óta ilyen sokan megtiszteltek minket jelenlétükkel. Reméljük, mihamarabb ismét találkozhatunk.
Imádkozzunk nemzetünkért és vigyázzunk egymásra!
Ribáry Zoltán
Kiemelt kép: Fekete István/Credo ház