Szerkesztőségünk utánajárt a dualizmus korának egyik nagy alakja, Szekrényessy Kálmán (1846-1923) kalandos, szinte már-már romantikus regénybe illő életútjának, amely néhány pontján Vác városához is kötődött. A magyar sporttörténet e szupersportolója elsőként úszta meg a Vác-Budapest (Margit-híd) közötti több mint 30 km-es távot és számos lapjának egyike volt az 1893-ban alapított Váci-Futár.
Székelyhidi Szekrényessy Kálmán 1846-ban Budapesten született.
Apját, Szekrényessy Józsefet, „kis Széchenyi”-nek hívták Budapesten, akinek rengeteg ember köszönheti az életét, hiszen az 1848-as szabadságharcot követően sokakat megmentett a kivégzéstől. Széchenyi István egyik belső bizalmasa, később Budapest első jegyzője volt.
A kis Kálmán tanulmányait a Nemzeti Zenedében (Régi Zeneakadémia) kezdte, később az orvosi és a jogi egyetemre is beiratkozott, de nem maradt meg e pályákon, mert a katonai élet jobban érdekelte. Önkéntesnek jelentkezett az 1. friaouli huszárezredhez és egy hónap múlva már a custozzai csatában harcol, ahol súlyos sérüléseket szerzett: két lőtt sebet kapott, három vágás és egy szúrt seb is érte. A custozzai vitézségéért, 20 évesen megkapta az ezüst bátorsági érem második fokozatát.
A katonáskodás évei alatt rengeteg csatában részt vett, harcolt Garibaldi és Don Carlos madridi herceg spanyol seregében is, Gácsországban (Galíciában) helyőrparancsnoki tisztséget töltött be.
1873-ban áthelyezték a Bács-Bodrog megyei Péterfalvára, itt kezdte meg rendszeres úszóedzéseit a Tiszában. Már gyerekkorától tudott úszni, hiszen apja bérelte a budapesti Császárfürdőt, a Komjádi Béla Sportuszodát és a gyógyvizéről híres Rudas fürdőt is.
Még ebben az évben, első magyarként átúszta a Gibraltári-szorost és hamarosan a Szuezi-csatornát is.
De nem állt le ezek után sem, szinte évente újabb és újabb rekordokat állított fel.
Amikor 1875-ben épp a dán szigeteknél osztrák békefenntartóként teljesített szolgálatot, meghallotta, hogy az angol Webb kapitány átúszta a La Manche csatornát. A mindig új kihívásokat kereső 29 éves fiatalembert aztán ez indította el igazán azon az úton, ami majd az egész életét meghatározta.
A dán szigetek között el is kezdte a távúszó tréningjeit, majd ezután következett a Boszporusz (Dardanellák) átúszása.
Mindeközben folyamatosan harcolt, hol a spanyolok, hol a törökök oldalán. A balkáni háború alatt mutatkozott meg elsőként írói vénája is,
lelkesen írt színdarabokat, tanulmányokat, verseket. De nem elégedett meg sohasem csupán az írott anyaggal, hanem szinte mindenhez mellékelt rajzokat, vázlatokat és később fotókat is!
A béke eljöttével Londonba utazott, hogy a helyi sportéletet tanulmányozza, majd
1878-ban visszatért Budapestre és hírlapíróként folytatta a pályafutását.
Szekrényessy Kálmán a civil életben követte azt az életformát, ami a főúri-nemesi léttel jár, csodálatos hangulatú estélyekre járt finom hölgyek, nemes ifjak, társaságában. Nagyon szeretett táncolni, ami dolmányos-zsinóros, délceg termetének kiválóan állt. A kackiás bajszú, szép arcú legény igen népszerű volt a hölgyek körében, férfi társai között is kitűnt feszes, büszke tartásával.
A népszerű sármőr „férfiasan is tetszetős, bronzzal bevont arczával”, kék szemével, „aczélos izmaival, dülledő mellkasával” köztudottan megdobogtatta a gyengébbik nem szívét.
1880 nyarán épp ebből indult ki egy bonyodalom, ugyanis egyszerre négy hölgy is harcolt a kegyeiért. Ük unokaöccse, Szekrényessy Attila történész kutatása szerint a szerelmi quintettből Szekrényessy csupán egy hölgy után epekedett (Háczky Laura), és a
meghiúsult szerelem melankolikus történetét kései ismertségi körének egyik alakja, Zerkovitz Béla „Füredi Anna-bálon” kezdetű nótában énekelte meg.
Neveltetésének és szorgalmának köszönhetően több nyelven beszélt, németül kiválóan is írt. Bejárta a világot: Bécstől Rómán át Londonig, Konstantinápolytól egészen Washingtonig.
Ahol csak lehetett útirajzokat, néprajzi tanulmányokat készített.
1879. április 24-én egy neves berlini estélyen, a kor szokásához híven (londoni mintára) fogadást ajánlott tiszttársainak, miszerint képes bármely európai tavat átúszni egyéni rekorddal. A „próba” fantasztikusan teljesült: átúszta – a világon elsőként! – a Bodeni tavat német, angol és francia előkelőségek jelenlétében 7 óra 23 perc és 11 másodperces idő alatt. E hihetetlen teljesítményét követően a német császár,
I. Vilmos is nagy elismeréssel méltatta Szekrényessy Kálmán sportteljesítményét, a németek mind a mai napig nemzeti hősként tisztelik.
A Balaton átúszásának gondolata már ekkor megfogalmazódott Szekrényessyben, és ennek előkészületeként, az úszás történetében először teljesítette a Tihany – Balatonfüred – Tihany dupla távot.
A következő évben, 1880 júliusában kétszer is 4 óra 17 perces idővel átúszta az öblöt Balatonfüred-Tihany-Balatonfüred között.
Szekrényessy Attila így ír erről a jeles napról: „….az 1880-as év változó időjárású nyara azonban nem kedvezett. Egy hónapnyi időpont-módosítások után, végül 140 ezer forint fogadási összeg mellett augusztus 29-én, 17-18 fokos vízben, Siófokról indulva megtörtént az úszás. A tó közepén a viharossá váló szél öles hullámokat kavart, végül mozsárlövések hangja mellett, zúgó éljenek közepette, nagy ovációkkal üdvözölték a bravúros úszót. Ez volt az első időre mért úszás, s egyben a magyar úszósport születésnapja is. A Monarchia szinte valamennyi lapja beszámolt az eseményről, de jellemző módon az első komoly elismerés – egy színarany serleg kíséretében – külföldről, Angliából érkezett…..”
A balatonfüredi parton háromezren várták Szekrényessyt, aki úgy jött ki a vízből, mintha épp csak megmártózott volna. Görög szoborhoz hasonló alakja csak addig érvényesült, míg rá nem terítettek egy fehér lepedőt, amiről egykor egy fotó is készült.
A parton virágcsokorral a kezében fogadta őt az olasz király unokahúga, Rapravetta (Ramazetter) Margit, aki a közeli Sümegen nevelkedett nagybátyja, a híres mecénás, Ramazetter Vince oldalán. Már első pillanatban megtetszettek egymásnak és pár év múlva, Budapesten feleségül vette a csodaszép lányt.
Ezen a napon Szekrényessy nem csak a sportos oldalát mutatta meg.
Első színdarabját is bemutatták a balatonfüredi színházban, a kis bohózatának – gondoltuk-e volna? – az volt a címe: Miért úszták át a Balatont?
Ezzel a darabbal kezdte meg színműírói tevékenységét, még további öt színdarabot ír, amik közül az Ermini című lett a legismertebb.
Érdekes módon nem mindenki értékelte nagyra a Balaton-átúszó bravúrját, Mikszáth Kálmán például így írt róla: „…Szekrényessy a Balatont úszta át. Órákon körösztül ott lubickolt a nyomorult vízben, s mégsem változott el se csukává, se durbinccsá – pedig megérdemelte volna. Mert amelyik ember, ember, ne kívánkozzék békának.”
A rákövetkező évben kipróbálta azt is, hogy milyen a távúszás egy folyóban. Itt érint bennünket, váciakat is az életútja, hiszen
Vácot jelölte meg kezdőpontként, hogy a Dunában Pestig ússzon. Először 1881. július 8-án kipróbálta a folyót és első magyar úszóként 4 óra 22 perc alatt végigúszta a 30 km-es távot.
Két napra rá, július 10-én tartották meg ugyanitt az első magyarországi úszóversenyt is, a melynek 2. helyezettje lett. A hivatalos adatok szerint az eredménye:
Vác-Budapest (Margit-híd), távolság 31,5 km idő: 5 óra 10 perc volt. Ez a verseny az európai szárazföld addigi legnagyobb távversenyúszásának számított.
Váciként büszke vagyok, hogy ez a jeles férfiú városunkat szemelte ki egy ilyen rangos verseny kiindulópontjául. Kár, hogy erről egyelőre nem találtam semmilyen korabeli beszámolót, vagy fotót.
Hogy a Dunában úszott-e többször, azt nem tudjuk, de a Balatont még háromszor átúszta, legutoljára 49 éves korában, 1895-ben, de ekkor már csak 8 óra 49 perc alatt.
A siófoki kőszobra talapzatán ez áll: „Hazafias kötelességemnek tartottam e távúszás által a Balatont ösmertebbé tenni”, Balatonfüred pedig a helyi Pantheonban elhelyezett emléktáblával tiszteleg emléke előtt.
Szekrényessy Kálmán egyébként a szárazföldön is sikeres sportoló volt. Mivel nem kedvelte a katonai kantinok ivászatát és dohányzós unalmát, helyette inkább átúszta a közelben lévő tavakat, ha pedig az orosz télben ez nem ment, akkor átkorcsolyázta.
Korival átszáguldott Svédország négy legnagyobb taván, Svájc szépséges tengerszemein, a Lagoda tavon, valamint a Szentpétervár és Moszkva közeli tavakon.
Futásban, diszkoszvetésben, magasugrásban is rengeteg győzelmet aratott.
1883-ban az ő nevéhez köthető az első magyar, kifejezetten sporttal foglalkozó újság, a „Sport” nevű lap létrejötte.
Pár hónappal az esküvője után, 1888-ban, a budapesti Teréz körúti lakásán alapították meg a Magyar Testgyakorlók Körét, a ma is neves MTK-t. (E korszak szinte minden sportegyesületének alapítója volt.) Rengeteg magyar sportsiker kötődik a nevéhez, amelyeket még hosszú oldalakon át lehetne sorolni, de
ezek közül is a legkiemelkedőbb Hajós Alfréd úszótanítványa aranyérme, amely a legelső magyar arany volt az 1896-os az újkori olimpián.
Katonai pályafutása és utazásai kapcsán jó barátságot ápolt Kossuth Lajossal, Garibaldival, Klapka Györggyel és Jókai Mórral is, akivel megalapítják a Balatoni Egyletet. A Pesti Hírlap állandó munkatársaként élete végéig írt cikkeket, ún. „beszélyeket” – elbeszéléseket, visszaemlékezéseket.
Ennek a hőskornak eme jeles képviselője nem hagyhatta figyelmen kívül a repülés tudományát sem. Egész fiatal korától kezdve tanulmányozza az aerodinamikát, lelkes híve volt a léghajózásnak is. 1881-ben világviszonylatban elsők között tartott előadást a repülésről, amelyet repülési bemutatóval egészített ki.
Repülőgépeket is konstruált, amelyeknél hajtóenergiául sűrített légnemű anyagot alkalmazott.
Egyik repülőgépét 1887-ben, a másikat 1895-ben a nemzetközi demográfiai kongresszus alkalmából mutatta be Budapesten. Gépe öt percig szállt.
A fiatal MTK klub kerékpárosai 1889 tavaszától legelőször is
Szekrényessynek köszönhetően kerültek kapcsolatba az őskerékpárral, a velocipéddel, melynek magyar elnevezése az ún. iramgép szó is az ő alkotása volt.
E páratlan hős férfiúra, sportemberre, mint látják, érdemes emlékeznünk! Jó lenne, ha nem veszne a feledés homályába csodálatos életútja, kalandos és úttörő lelkülete.
Lehetetlen egy szóval meghatározni, mi volt ő, hiszen egy személyben mindez volt: az első magyar sportúszó, első magyar sportlap-alapító, szerkesztő, író, repülőgép-konstruktőr, több sportág hazai meghonosítója, az MTK és számos sportklub alapítója, dísztagja és elnöke, a Balaton és a Bodeni-tó első átúszója, az Irodalmi Társulat titkára, dzsidáskapitány…
Egy biztos: az életet nagy kanállal habzsoló, veszélyeket, kalandokat, kihívásokat kereső világpolgár volt. Hazáját, Magyarországot viszont mindvégig hűen szerette és magatartásával, tetteivel az egész világnak ezt bizonyította.
Áfra Bea
