Egy rendszeres levelező olvasónk legújabban azzal a helyzetjelentéssel jelentkezett, hogy csaknem két hete napról-napra már csak kacagni tud kínjában egy siralmas belvárosi látványon, melynek villanyoszlopok a főszereplői. Az egyiken, amelyik még áll, a szomszédos ház tetejéig felkúszott, de már elszáradt inda „díszeleg”, tele barnára és zizegősre holt levelekkel, na – kommentált olvasónk –, ilyen csodát sem láthat bárhol a járókelő. Alig két sarokkal arrébb pedig hosszú napok óta fekszik a járdán egy kidőlt pózna, no meg a földbe gyökerezett csonkja is ott éktelenkedik pár méterrel messzebb. Informátorunk útmutatása szerint elkanyarodtunk a jelzett helyek felé, s láss csodát, a mai napon…
osztrák kisváros
Az alábbiakban megosztjuk önökkel olvasónk írását és az ott készült fotókat, amely bemutatja a Posta park elképesztően lezüllött állapotát. Az a látvány, ami manapság fogadja a váciakat, az semmiféle választási ígéretnek és városfenntartói színvonalnak nem felel meg. *** Gyermekeimmel minden nap óvodába menet a Posta parkot érintve megyek el. Sajnos több ücsörgő hajléktalan látványa fogad minket reggelente. Úgy tűnik, mintha életvitelszerűen itt élnének. Inkább már keresztül sem megyünk a parkon, mert a gyerekeknek ez ijesztő. Ugyanitt a nagy kövekből már több is eldőlt, baleset veszélyesek. A padok körüli sövény tavaly sem volt formára nyírva, de idén sem. Teljesen elhanyagolt látványt…
Lapunk megmutatja, milyen programok várhatnának a váciakra, hogyha a városházi propaganda nem mindig csak önmaga alternatív valóságának reklámozásával lenne elfoglalva, és venné egyszer valaha azt a bátorságot, hogy nyíltan felvállalná mindenki előtt a valós elfoglaltságait. Ilyen alkalmakkor felfedezhetnék a helyi polgárok, hogy kiknek is szánják valójában ezt a várost, oktató jelleggel a zöld polgármester és mégzöldebb vállalkozó hozzátartozója, amolyan urambátyás bemutatót tarthatna diákoknak, miképpen kell vegetációs időben madaraknak fészket nyújtó fákat tövestül kivágni (bocs, ez a program már lement), kilakoltatott váci szegények megtekinthetnék, kik építettek panziókat egykori otthonuk helyén, turisztikai buszokkal tekinthetnék meg a választók, hogy kikre szállt a többmilliádnyi…
Az osztrák kisváros Matkovich által megvalósított kinézetéről ezúttal éppen a Petőfi utcából érkezett most egy fotó. Ami nem eladható ingatlan és nem családi urambátyám érdekeltség az a városháza szinte minden megmozdulásában másodrangú feladat. Pont a szavazók azok, akik tán a két szavazás között a legkevésbé érdeklik ma a város vezetőit. Az ígért osztrák kisváros – hogy felidézzük a kommunizmusban járt viccet, ami rovatunk állandó címét is adta – „tessék mondani, ez már a kommunizmus, vagy lesz ennél még rosszabb is”? Idézünk a mellékelt olvasói levélből: Kérésünk ellenére a választások előtt Matkovich ide küldte munkásait, akikkel lekaszaboltatta a szép fagyal sövényeinket.…
Lassan eljutnak oda Vác város lakói, hogy fel sem háborodnak, nyugtázzák a mostani városvezetés valós hozzáállását Váchoz és annak lakóihoz. Csak azt várják, hogy végre előttük legyen a lista, ahol újra szavazni lehet. Ezt írta nekünk az a lakó, aki néhány hete a Szent Miklós tér és az azt övező utcákon uralkodó állapotokról írt. Idézünk leveléből: „2,5 hétig hevertek a gallyak a Szent Miklós téren, mire végre elvitték. Azóta itt senki nem járt. Néhány éve ez a tér, a Gasparik utca olyan szép rendben volt. Idén még nem jöttek lekaszálni a favermeket, az útmenti gazt sem. Tavasszal nem jártak itt…
– A szemétügyben úgy is fogalmazhatnék, hogy hosszú idő óta már némi szemétségek vannak – kezdte a telefonos megkeresésünkre a beszámolóját Vogel Csaba, Berkes András utcai lakos. A Lajostelep körzetében a normál szemétszállításban már hosszabb idő óta többnapos csúszások is előfordultak, most azonban immár egy hete leállt a kommunális szemét elszállítása. Ezen túlmenően a zöldhulladék-szállítás is finoman szólva akadozik, több hete azt sem vitték el. Az utcánk ismert szépsége a növényekkel teli gazdagságából adódik, így más helyekhez képest a fenyőlevelekből, tobozokból és egyéb növényi hulladékból is jelentősebb mennyiség keletkezik, amelyet a lakók nagyon precízen és szépen összegyűjtenek, az elvártaknak megfelelően…
Munkanapok reggeli óráiban, de kiránduló idős hétvégi napok reggelein is sokszor szinte vadászni kell a drótszamarak rögzítésére alkalmas férőhelyeket a vasútállomás kerékpár-tárolójánál. A jelenség egyrészt örvendetes, mert azt bizonyítja, hogy sokan, egyre többen magukévá teszik az „utazz és kerékpározz!” szemléletet, másrészt az önkormányzatra nézvést kiábrándító a helyzet, mert sok-sok, hosszú hónapok óta ott rozsdásodó kétkerekű csotrogány vagy csupasz váz is foglalja a helyet. Egy magára valamit is adó, a munkáját komolyan vevő körzeti képviselőnek erre is oda kellene figyelnie, intézkednie illene a roncsok elszállítása érdekében – nem elég olyasféle nevetségességekkel foglalkozni, hogy dohányzást tiltó tábla is legyen a főtéren. ***…
Reggeli cikkünk után egy hétre való fotót küldtek az olvasóink. E kiemelt képünkön nem a hirosimai atomvillanás áldozatainak árnyéka alatti posztapokaliptikus vegetáció látható, hanem így néz ki a váci parkoló az állomásnál, amit a városunk felelős vezetése ennyire képes karbantartani. A táj, amelyből menekülnek hajnalonta az ingázók, amely hazajöttükkor is fogadja a fél város lakosságát. Biztosan nem erre szavaztak a választók, amikor elzavarták az előző vezetőiket. A Földváry lakótelepen toklásztenger a kutyafuttatónál, a játszótereken, a parkolóknál, a lakók virágoskertjei mellett.
Heroikussá felnagyított tettekről olvashatnak a városházi sajtóban a váciak, s ha nem lépnének ki az utcákra, terekre, akkor mindenki úgy vélhetné, hogy városunk ama beígért osztrák kisvárossá lett. A valóság azonban nem a Facebook-ról ismerhető meg, hanem az afrikai szavannákra emlékeztető tereinken. Kiss Tegyünkrendet Zsolttól, aki 2019-ben még minden magas fűcsomó mellett kaján mosollyal fényképezkedett, kérdezzük, hogy ma mit tesz azért, hogy végre rend legyen Vácon?
A városi kismadarak azt csiripelték, hogy Vácot ösztönösen vezető Matkovich Ilona az április 3-i baloldalt érő hideg zuhany után éppen pont az általa emlegetett Sógorokhoz ment kiheverni az ellenzéki összefogást ért csapásokat, meglehet azért, hogy végre személyesen is megtapasztalja, milyen egy osztrák kisváros. Hogy jól értesültek-e a városi csivitelő madarak, abban nem lehetünk biztosak, de meggyőződése lehet immár bármelyik vácinak, hogy 40 méterre Inotay lakhelyétől, járóföldnyire az ékszerdoboz szépségű kis szomszédos falvainktól, és pár száz kilométerre az ausztriai álomtól, nem szabadna így kinéznie egy „osztrák kisvárosnak”! Lassan megelégelik a váciak, hogy miközben a lakosság felé újra szigorítottak a közösségi együttélés…