Közös imaórával kezdődött a Váci Egyházmegyében szolgáló akolitusok és feleségeik idei találkozója a váci Piarista Gimnáziumban, a napokban tartott rekollekció témájául a krisztusi tanítványság szolgált, ehhez kapcsolódtak a tanúságtételek és az előadás, a találkozón százharmincan vettek részt.
A résztvevőket Farkas László atya, az akolitusokért felelős lelkipásztor köszöntötte.
A találkozó alapigéjét Lukács evangéliumának „elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült” kezdetű bekezdése adta.
A vezető lelkipásztor kiemelte: ahogy Jézus kettesével tanítványokat küldött a városokba, falvakba, ugyanilyen meghívással szeretnék az akolitusokat is megbízni, hogy keressék fel azokat az egyházmegyei plébániákat, ahol még nincsenek akolitusok, ugyanakkor hangsúlyozta a buzgó, kitartó imádságot a papi hivatásokért, mert „kérni kell az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába”.
A folytatásban két tanúságtétel hangzott el arról, hogyan élték meg az akolitusok kiküldésüket egy-egy plébániára. Elsők között Koós György és Wolsky Ádám kapta a megbízást, hogy tanúságtevőként számukra ismeretlen plébániákon elmondhassák, miből is áll az akolitusok képzése, feladata. Mindketten megosztották tapasztalataikat, hogy bátorítsák akolitus társaikat a plébániák felkeresése előtt.
Wolsky Ádám arról beszélt, hasonló érzésekkel indulhatott útnak a 72 tanítvány is. Nem tudta, miről is kellene beszélnie, mégis jöttek a gondolatok. Hangsúlyozta, akolitusként nem az atyák pótlékai, nem helyettesíthetik őket, mindössze segítik a papok munkáját.
Koós György felidézte, nagy feszültség volt benne, és attól is tartott, hogyan fogadják őket a helybéliek. Utólag úgy gondolja, a Szentlélek erősítette, kísérte ezen az úton. Hozzátette, az akolitusok nem papok, hanem a közösségek szervezésében és szolgálatában segítenek.
A tanúságtételeket követően Marton Zsolt megyéspüspök és Farkas László atya emléklapot adott át az akolitus képzés titkárának, Ferencz Lászlónak, megköszönték két évtizedes szolgálatát és bemutatták Kulcsár-Deák Andreát, az új titkárt, aki átvette a stafétabotot.
László atya elmondta, az akolitusoknak összhangban kell lenniük a plébánossal, csak azt és annyit szabad tenniük, amire a plébánosnak szüksége van. Előfordul, hogy a plébánosnak nincs szüksége akolitus liturgikus szolgálatára, ezt alázattal el kell fogadni, mert az akolitus nem látható szereplő, hanem csendes munkatárs, s ilyenkor meg kell találnia azt a csendes háttérszolgálatot, amire szükség van a plébánián. Ugyanakkor családjukat sem szabad elhanyagolni a szolgálat miatt.
A tanúságtevő vallomások után pódiumbeszélgetés következett: Marton Zsolt püspököt Dr. Mezősi Balázs kérdezte az akolitus szolgálatról.
Szóba került többek között az életvédelem, a papok áthelyezésének szempontrendszere, illetve az, hogy miként kerüljenek kapcsolatba az akolitusok a mindenkori új plébánossal.
A püspök elmondta, hogy a papokat nem éri váratlanul az áthelyezésük, számos szempontot figyelembe vesznek az áthelyezés előtt, egészségi állapottól kezdve az életkori sajátosságokig, sok esetben közösen meghozva a döntést a papokkal. A káplánok esetében ez nem így van, őket nem kérdezik meg az áthelyezéssel kapcsolatban. Marton Zsolt püspök javasolta az akolitusoknak, hogy keressék a kapcsolatot az új plébánossal, ajánlják fel segítségüket számára.
A hétvégi rekollekció előadását Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök tartotta, témája a krisztusi tanítványság volt.
Kifejtette, hogy mi az a 10 alapvonás, ami kell, hogy jellemezze az akolitust mint tanítványt, milyen eszközök segítenek a tanítványságban való növekedésben, mik a tanítványság akadályai és melyik evangéliumot olvassák a nem hívők. Arról is beszélt, hogy az akolitusok tanítványként Krisztust képviselik, Krisztusnak kell lennie az életük középpontjában és élő közösségek létrehozásában csak annyiban tudnak segíteni, amennyiben bennük is élet van. Szavai szerint ehhez nélkülözhetetlen a mindennapi ima, szentségimádás, az Eucharisztia iránti mély hódolat, a plébánossal való együttműködéshez az engedelmesség, a szolgálathoz alázat, erkölcsi tisztaság, példamutató élet, közösségi lelkület, együttműködés, missziós lelkület szükséges, hogy a közösség érdekeit szolgálhassák.
Fábry püspök kiemelte még, hogy az akolitus identitása nem a feladataiból fakad, hanem abból, hogy Krisztus tanítványa, a közösség szolgálata során elengedhetetlen az alkalmazkodás, olykor a másik akaratának való alárendelődés az egység érdekében.
A találkozó szentségimádással zárult a piarista templomban.
Beer Miklós püspök 2005-ben vezette be az akolitusok szervezett szolgálatát a Váci Egyházmegyében és indította el a képzésüket. Huszonegy év alatt több mint ötszáz akolitust avattak az egyházmegyében, tavaly szeptemberben 15 akolitussal bővült a szolgálattevők létszáma. Jelenleg több mint kétszázötven működési engedéllyel rendelkező aktív akolitus szolgál egyházmegyeszerte a plébániákon. Asszisztálnak a Szentmiséken, többen közülük összefogják a ministránsokat, szükség esetén segédkeznek a hívek áldoztatásában vagy Szentségimádást, esetleg más imaórát vagy igeistentiszteletet végeznek. Betegeket látogatnak, elviszik hozzájuk az Eucharisztiát, bekapcsolódnak a templomi közösségépítésbe, s akár kisebb közösségeket is vezetnek.
Forrás: vaciegyhazmegye.hu