Rendkívül erős, változatos tartalmat kínál az olvasóknak a már a 32. évfolyamánál tartó Váci Polgár című közéleti havilap legutóbbi, márciusi száma is mind publicisztikai vonalon, mind ismeretterjesztő írások vonatkozásában, a polgármester ejtőernyős, közpénzből busásan megfizetett tanácsadói, bértollnokai híján az utóbbi időben a korábbinál valamivel mérsékeltebbé vált hivatalos helyi médiában elhallgatott eseményekről szóló tudósításokról nem is beszélve.
Értelemszerűen a háború és/vagy béke, a választási kampány fő kérdése dominálja a lapszám publicisztikai szekcióját.
Szórád Ágnes főmunkatárs „Baljós balsorsotok a tét” felcímű kolumnás véleménycikkiéből idézünk:
„A NATO kollektív védelmi, biztonsági rendszer. Főtitkára mégis olyan háborús égéssel riogat, amit még nem tapasztalt Európa. Megfeszített erővel szinte azon dolgozik, hogy megtalálja Oroszország erejének gyenge pontjait. Bázisokat telepít még Romániába is. Netán Oroszországot érő európai támadás előkészítésének lehetőségét hordozná mindez? A NATO egyik legfontosabb alapító tagja a szövetségnek. A jelenlegi amerikai elnök következetesen a békéért dolgozik. Mark Rutte NATO-főtitkár – nem. Mélyen szíven üt, hogy ilyen szóforgató, felelőtlen jellemű vezetője van a NATO-nak e tébolyult világban. És mi van akkor – laikusként gondolván tovább –, ha Amerika megelégeli eme uniós gőggel megtűzdelt engedetlenséget, a kisegér dacos ugrabugrálását, és kihátrál a NATO-ból? A világpolitika eszmei szinten mára úgy lerongyolódott, hogy eddig képtelennek vélt események máról-holnapra megtörténnek. Donald Trump politikai vérmérsékletében benne van ez a lendület! Az elnök januárban 66 nemzetközi szervezetből és ENSZ-intézményből léptette ki az Egyesült Államokat, mert globalista, romboló programjaik ellentétesek Amerika nemzeti érdekeivel. Európa hadba sorakozik Oroszország ellen. De miért is? Egyszeriben hogyan vált háborús fenyegetéssé Oroszország Európa számára? A fősodratú tömegtájékoztatás »Leviatán-csápjai« (rombolás-romlás-gonosz jelképe) az európai közvéleményt jól torkon ragadták fojtogatón. Öngyilkos méregként poharukba öntve Zelenszkij uralta Ukrajnát, és uralva uniót. Az európai és ukrán népek sorsa? Mit nekik!…
… Ukrajna haláltól gyötört fáradt földje, ahol a bánat tán már a Halált is megindította, nyugati fegyvergyárak tesztterülete lett. S »A nép szolgája« ez iszonytató vérhalmokon , mint Káin áll, talpon. Csak ez a harci készület nehogy szemfedője legyen Európának!”
Most pedig következzék Juhász Péter főmunkatárs egy lehetséges háborús forgatókönyvet vázoló, joggal szatirikus írásának részlete – sokkal valószínűbb, mint a gyors uniós harctéri siker vérgőzös ábrándját hirdető békétlenek agymosó ámítása.
„A terv szerint legkésőbb a háború első napján a tankokat, önjáró lövegeket, gépkocsikat, rakétavetőket, helikoptereket, harci repülőket stb. feltöltik üzemanyaggal. Ezzel Európa üzemanyagkészlete ugyan ki is fogy, de nem kell félnünk, mert egységeink nagy sebességgel előre törve meg sem állnak az első orosz olajkútig. Azt elfoglalják és az üzemanyag gondok máris megoldódnak. A siker biztos, hiszen a katonák hősiesen fognak harcolni, mert tudják, ha a terv nem sikerül, a visszaútra már nincs benzin. Nem kizárt, hogy a menekülő oroszok számtalan teli üzemanyaghordót hagynak maguk után, ami nagyban növeli a mozgási szabadságot. Katonáink pontosan és takarékosan fognak lőni, nem csak azért, mert az európaiak humánus katonák – nem úgy, mint az oroszok –, hanem, mert ők tudják, hogy Európában semmilyen nyersanyag nincs már, ami egy háborúhoz szükséges, tehát nem pazarolunk, célba találunk…
… Az utánpótlás, környezetbarát módon, elektromos járműveken – fosszilis üzemanyag bizonytalan ideig nem lévén – jut el a katonákhoz. És nem véletlenül kötötte meg az unió a Mercosur megállapodást. Annyi marhánk lesz, amennyit csak akarunk!…”
Nemes György piarista atya a kampány- és a nagyböjti időszak részbeni egybeesése kapcsán kifejezi reményét, hogy ezen egyidejűség okán idehaza legalább néhány napig nem dörögnek majd a fegyverek, hanem a higgadtabb érvelés kerül előtérbe…
„A kampányidőszakban a veszélyekkel is fokozottan szembe kell nézni. Tudok olyan társaságokról, baráti körökről, ahol megegyeztek, hogy a fehér asztal mellett nem politizálnak. Nem azért, mert tilos politizálni, hanem mert ez magában rejti annak veszélyét, hogy egymással szembe kerülnek olyanok, akik egyébként nagyon is azonos erkölcsi nézeteket vallanak, sőt baráti kapcsolatban vannak. Ez mindenkire vonatkozik, pártállástól függetlenül.
Az időbeli egybeesés fokozottan felhívja a figyelmünket arra, hogy felelősek vagyunk mind a hitünkért, egyházunkért, mind pedig a hazánkért.
Lehet, hogy mégsem szerencsétlen az egybeesés. Mert így talán végre versengéssé alakul a kampány, nem pedig gyűlölködő táborok acsarkodásává. Elérhetünk egy olyan korba, amikor nem rivalizálnak, hanem a jó célok érdekében együttműködnek a keresztények és a nem-hívők, egy értékesebb társadalom megvalósításában.”