Bár balliberális oldalról szokás arról siránkozni, hogy ők hú, de elnyomottan, elnémítottan kénytelenek létezni hazánkban, a március 15-ei események, tömeggyűlések brüsszelita visszhangja is ékesen bizonyítja, hogy ez mekkora ordas hazugság.
Zavartalanul, szépen kibomlóan lobogtak a nemzeti színű zászlók a nemzeti ünnep napján a két rivális oldalhoz kötődő tömegrendezvényeken, de nem kérdés, hogy a kormánypártok fő kihívójaként fellépő brüsszelita alakulat bármikor póznára tűzne sárga-kék csíkos és/vagy csillagos vásznakat a magyar trikolór helyett.
Nagyon egyoldalú hátszél fúj Brüsszel és Kijev felől, így aztán fontos észben tartani a választásokra hangolódva, hogy ez a vihar elsodorhatná a családtámogatási rendszert, a különböző adókedvezményeket, a rezsivédelmet, a belbiztonságot szavatoló határvédelmet, a plusz nyugdíjkifizetéseket, s hazai felhasználás, elosztás helyett uniós és ukrajnai címzettek telhetetlen zsebébe söpörné a magyar adófizetők pénzét, akár aranyozott klotyókra.
Helyben maradva elég nagy gáz, hogy a saját erejéből kevésbé hatékony, sőt, brutálisan kártékony váci városvezetés is bele-beleszellent a balliberális vitorlába, nagypolitizálás helyett inkább lokálpatriótaként, konkrét városi feladatok megoldásáért kellene munkálkodniuk, de hát lelkük rajta, hogyan muzsikálnak…