Szimon Renáta a Tisza Párt váci jelölte arról posztolt vasárnap a Facebook oldalán, hogy a „sajtó szabadsága nem is lehetne aktuálisabb.”
Csakhogy ő maga tiporta páros lábbal földbe a sajtó szabadáságát, amikor válasz helyett erőszakosan fellépve letakarta a kameránkat, az aktivistái megfélemlítő módon, fenyegetően léptek fel. Emiatt a rendőrséghez kellett fordulnunk. Ezért az agresszív tettéért mai napig nem kért bocsánatot.
Tettét elítélte számos helyi önkormányzati képviselő, de térségi polgármesterek is felszólaltak. Éles hangú közleményben reagált a Magyar Nemzeti Médiaszövetség. „Mondjuk, amíg meg nem értik: el a kezekkel a sajtótól!” – fogalmaztak, egyúttal a Vác Online megtámadott stábja melleti kiállásra szólították fel a kollégákat, és a MÚOSZ figyelmét is felhívja az ügyre. Rámutattak, hogy a hatalomra éhes baloldali politikusok és aktivistáik egyre nyíltabban, egyre gátlástalanabbul folyamodnak erőszakhoz, ha számukra kellemetlen kérdésekkel találják szemben magukat. Az elmúlt időszakban megszaporodtak a sajtót ért támadások, és úgy tűnik, egyesek számára a megfélemlítés lett az „érvelés” eszköze.
A sajtószabadságért aggódó Szimon Renáta politikusként átlépett egy határt – nem lehet erőszak a válasz egy kérdésre
Szimon Renáta politikusként átlépett egy határt, tette teljességgel elfogadhatatlan, vállalhatatlan. Stábunk munkáját az összes Tisza rendezvényen próbálták már ellehetetleníteni. Biztonsági őrök dobtak ki rendezvényről, tiszás aktivisták lökdöstek és szidalmaztak, de arra soha nem volt még példa, hogy egy politikus maga lépjen fel saját kezűleg. Szimon Renáta erőszakkal fogta meg és takarta le a Vác Online operatőrének kameráját, olyan erővel, hogy munkatársunknak figyelmeztetnie kellett a jelöltet, hogy ha nem tartja meg, akkor az eszköz összetörik.
Az újságírókkal szembeni erőszakos fellépés teljességgel elfogadhatatlan. Nemcsak a Vác Online operatőrével szemben lépett fel erőszakosan Szimon Renáta, hanem az általunk képviselt nyilvánossággal szemben is. Az a feladatunk, hogy képviselve olvasóinkat kérdéseket tegyünk fel. Szimon Renátát a saját lakbéremelési javaslatáról kérdeztük volna. A választási kampánynak ugyanis az a célja, hogy a jelöltek bemutassák programjukat, terveiket, elképzeléseiket. Szimon Renáta a saját – sokakat rendkívül nehéz helyzetbe hozó – lakbéremelési javaslatát sem tudta megindokolni, helyette erőszakhoz folyamodott. Nem lehet erőszak a válasz egy kérdésre, ez súlyosan aggályos, és sehol a világban nem elfogadott, ahogy az Európai Unióban sem.
Szimon Renátát azóta többször próbáltuk megszólaltatni, de semmilyen kérdésre nem ad választ. Vagy elfut megfutamodik a kérdések elől, vagy némán előre kinyomtatott papírlapokat tart maga elé. Bármilyen kérdésünk mindössze egyetlen reakciója van, „személyeskedésre nem válaszolok”.
Miért személyeskedés az a jogos kérdés, hogy:
- Miért állította azt Magyar Péter a Tisza Párt elnöke, hogy megtámadták a jelöltjüket, Szimon Renátát Rádon?
- Miért írta azt Szimon Renáta a Facebook oldalán, hogy jól van a rádi támadás után, puzzle-t rak ki?
- Miért fogadta az együttérző üzeneteket, ha nem támadták meg?
- Miért hazudott a támadásáról?
- Miért akarta megemelni a piaci alapú lakbéreket?
- Miért állította azt, hogy a szakrendelő 1,6 milliárd forintból történő felújítása látszatintézkedés?
- Miért állította azt Tarr Zoltán a Tisza Párt alelnöke, hogy videó is van a rádi támadásról?
Lapunk továbbra is fel fogja tenni ezeket a kérdéseket, hiszen a munkánk a tájékoztatás. Olvasóink számítanak ránk, és mi magunk is el fogjuk végezni a munkánkat. Nem hátrálunk meg a Tisza Párt aktivistáinak fenyegetésétől, ugyanakkor azt nem tudjuk elégszer hangsúlyozni, hogy az erőszak semmilyen formája nem elfogadható, ahogy azt lapunk sem fogadja el.
A kérdezés nem provokáció, hanem kötelesség
Zárásképp, ahogy a Magyar Nemzeti Médiaszövetség is hangsúlyozta: a sajtó nem ellenség, hanem a nyilvánosság alapja. A kérdezés nem provokáció, hanem kötelesség. Aki erre ököllel, lökdöséssel vagy fenyegetéssel válaszol, az nemcsak az újságírókat támadja, hanem a demokrácia egyik alappillérét is.