Egyre inkább bebizonyosodik, hogy – Navracsics Tibor miniszter szavaival élve – a fő hazai brüsszelita alakulat a némák pártja, választókerületi jelöltjük dekadens kampányolása is ékes bizonyíték erre.
Szimon Renáta ezerrel, akár újságírókra rárontva menekül a valós kérdések elől, továbbra sem árul el semmit saját maga és pártja valós programjáról (persze, ha bármit nyíltan kimondana, alighanem nagyon sokakat elriasztana), legújabban meg lejárt szavatosságú balliberális hazugságlózungokat zanzásító, hevenyészetten kinyomtatott papírokat tol sameszeivel a járókelők arcába úton-útfélen.
A legendás három bölcs majom esetében ugyebár rendben van a nem lát, nem hall, nem beszél hozzáállás-hozzáülés, na de egy politikai babérokra törő jelölt esetében inkább visszatetsző ugyanez.
De hát itt tart ez a brancs: Süketek a kérdésekre, vakok a valós problémákra, némák, ha színt kellene vallaniuk, mit is gondolnak valójában az élet aktuális nagypolitikai kérdéseiről – jelesül a migránspolitikától kezdve a háborús őrületen át a nemzeti szuverenitás kérdéséig, a nemi identitás szabados kezeléséig.
Ellenben a műmájer fővezér mintájára szítják a gyűlöletet, sőt olyan szintre húzták-tolták a hergelést, hogy volt, aki gázpisztolya elsütésére is feljogosítva érezte magát a neki nem tetsző, kormánypárti aktivistával szemben.
Persze MP próbálja elmismásolni, jelentékteleníteni a szentendrei lövést, ami azért mégiscsak súlyosabb incidens, mint őRenátasága állítólagos rádi meglökdösése, amiről viszont rendőri jegyzőkönyvileg bebizonyosodott, hogy valójában meg sem történt, így aztán hiába is sajnálkoztak-sajnálkoznak miatta az elvakult rajongók.
Mindeközben a pártvezér egyik főembere, a csekély értelmű Szendeszundi (vagy hogy is hívják) gatyáján valszeg most is ott fityeg egy-két nadrágszíjas övtáska, talán töltött pisztolyokkal, mert ők ugyebár így gondolják, ilyen eszközökkel építik a szeretetországot.
Visszatérve a szentendrei lövésre: ezen incidens után talán elvárható, hogy végre a Tisza némái is felemeljék hát a hangjukat tiltakozásul, a közhangulat békítése jegyében, bár aligha lehet kétségünk afelől, hogy inkább a homokba dugják a fejüket.
No de mindegy, április 12-e, a választások napja akkor is, ellenükre is a demokrácia ünnepe lesz, függetlenül a végeredménytől.
Egyelőre csak a meglepetés borítékolható…