A helytörténet fontos (hol örömteli, hol szomorú) momentumaira fókuszáló sorozatunkban ezúttal ismét egy ipartörténeti évfordulót helyezünk reflektorfénybe, konkrétan a TUNGSRAM gyárnevet, fogalmat emlékezetbe idézendő, hiszen 130 éve kezdődött ez a jelentős váci bekezdéssel is bíró história.
A Tungsram az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. védjegye volt, az azonos nevet viselő vállalat azóta jelentős szerepet töltött be a korszerű világítástechnikában.
A Tungsram fantáziaszó, amely két szónak, a volfrám angol nevének, a tungsten szónak, és a német Wolfram szónak az egyesítéséből származik.
Egger Béla és Tsa. Huszár utcai cégéből jött létre az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. 1896-ban, majd 1901-ben az azóta is a cég központjaként üzemelő újpesti, Váci úti telephelyre költözött.
Aschner Lipót igazgató nevéhez fűződik a TUNGSRAM és a T a körben védjegyek bejegyeztetése 1909-ben.
A budapesti gyárnak a kutató laboratóriumában – főleg a két világháború között – több kutató az erősáramú elektrotechnikához nem kapcsolódó területeken is jelentős eredményeket ért el.
Az izzólámpa elterjedését alapvetően befolyásolta az, hogy ez a gyár 1906-ban megvásárolta Just Sándornak és a horvát származású Franjo Hanamannak a volfrámszál előállítására vonatkozó szabadalmát, és megkezdte az izzók gyártását.
A későbbiekben újabb szabadalmakkal továbbfejlesztett izzólámpa az egész világon elterjedt, ami a gyár jelentős fejlődését hozta magával…
Aztán hipp-hopp elröppent jó pár évtized, sőt több mint egy évszázad, mígnem egy múlt század végi újságcikk a következőképpen fogalmazott a végidőről:
„A váci üzem az egyik legnagyobb vesztese a General Electric Hungary szerdán bejelentett leépítésének. A következő két évben 2570 főt bocsát el a cég a fényforrás üzletágban Magyarországon. Nagykanizsáról ugyan több, 1300 embert küldenek el, de a váci gyár az egyetlen, amelyiket teljesen be is zárnak 2011 végéig. A munkatársak eltűnéséhez hozzászokhattak a váci dolgozók: 2008 elején még több mint 1300-an dolgoztak Vácott is, azóta egyszer már volt csoportos leépítés, a többiektől pedig apránként, csöndben váltak meg, nem hosszabbítva meg határozott idejű szerződésüket…”