A katolikus egyház kétezer éves fennállása azt bizonyítja, hogy ez a szervezet él, időről időre megújul és megújulásra kész. Nem ismerünk más kétezer éves szervezetet, amely ugyanígy kiállta az idő próbáját. Megújulásának motorja az, hogy Istenbe van beágyazva és a Szentlélekbe kapaszkodik – ezt vallja Gulyás Péter egyházi fejlesztő is, akivel munkájáról, hitről, az egyház fejlesztéséről, stratégiák kidolgozásáról beszélgetett Takács Bence a Lélekjelenlét podcast 13. adásában.
Mit jelent az egyházi fejlesztés?
– Valójában humán fejlesztéssel foglalkozunk, ami azt jelenti, hogy az emberekbe fektetünk energiát, és ennek sok műfaja van. Coaching, szupervízió, tréning, képzés, felkészítés, kiválasztás, közös tervezés, csapatépítés, közösségépítés. Szeretem hangsúlyozni, hogy az egyházi fejlesztők nem csupán egyházfejlesztők, nálunk az egyház nem tárgy, mi annak a része vagyunk. Nem csak arról van szó, hogy specifikus nyelvezete, logikája, vagy racionalitása van az egyházi szervezeteknek, hanem az egyház Krisztus teste, és ez misztikus részesedést jelent.
A következő kérdés abból adódott, hogy az interjúalany nem kapott vallásos nevelést.
– Valóban nem, és ezt elsősorban áldásként tartom számon. Kamaszkori kíváncsiságom vezetett a katolikus egyházba. Egy 16 éves koromban történt istenélményt tudok felidézni, amikor egy lelkigyakorlaton nagyon erős hívást kaptam, amit akkor úgy tudtam megfogalmazni, hogy az egyházban szeretnék „pezsegni”. Az imádságom meghallgatásra talált, mert a 75 éves Gyulay Endre püspök bizalmat szavazott nekem 25 éves koromban. Szerintem Isten zsenialitása, hogy ő mindenkit a saját nyelvén szólít meg, nem személyválogató, mindenkire szüksége van. Ezért is gondolkozom az egyházi fejlesztésről mindig tágabban, mint saját magamról vagy a csapatunkról vagy a hálózatunkról. Szerintem mindenki, minden ember erre a fejlesztésre van meghívva. Ha mi a test részei vagyunk, ha mi fejlődünk, ha mi növekedünk, ha mi kibontakoztatjuk a képességeinket, tehetségeinket, beváltjuk a talentumainkat, betesszük a saját energiánkat az egyházba, akkor fejlesztjük azt.
A katolikus egyház melletti döntés motivációjára vonatkozott a következő riporteri kérdés.
– Számomra világos volt, hogy ennek a „cégnek” a legjobb a „terméke”. Lehet, hogy itt nagyon gyalázatos a marketing, vagy nagyon sok szervezési probléma van, de az alapító itt a legerősebb, és az üzenet, meg a „termék” életbevágó fontossággal bír. Ma, amikor 2025-ben beszélgetünk, azt látjuk, hogy ami nincs hirdetve, az nincs is. Milyen marketingre van szüksége az egyháznak? Szerintem minden egyháztörténeti korban más volt a marketing. Ma a hitelesség a kulcskérdés. Ha nincs hitelesség, nincs hallgatóság, nincs vevő. Nagyon érzékeny korszakban vagyunk, és még inkább igaz, amit Szent II. János Pál pápa fogalmazott meg nagyon szépen, hogy tanúságtevőkre van szükség, de nem direkt tanúságtevőkre, hanem olyanokra, akiknek az élete igazolja azt, amiről beszélnek.
Milyen komoly kihívásokkal találja szembe magát az egyház, amelyekkel foglalkozni kell?
– Szerintem ebben nincs semmi újdonság. Vissza kell térni a gyökerekhez és ahhoz a mozgalmisághoz, hogy mi kovász vagyunk. Nem azt mondta Jézus, hogy új kenyeret akarok, hanem azt, ti legyetek a kovász. Kisebbség legyetek. A hatvanas években Benedek pápa, aki akkor még csak Ratzinger bíboros volt, megírta, hogy a kreatív kisebbség jelenti a jövőt. Ez látszik már most is.
A váci kihívásokra fókuszált a következő kérdés
– Sok mindent megkaptam Vácon, amit Szeged-Csanádban, mint 10 évig ott dolgozó belső ember, vagy belső fejlesztő, irodavezető nem tudtam megtapasztalni. Hosszú távú elképzelése van a püspök atyának, 20 évre előre gondolkodik. Magával hozta az egység és az együttműködés gondolatát a Fokoláre lelkiségből, és kilenc hónapos „vajúdással” megszületett egy 2040-ig szóló stratégiai terv, ami azóta is irányadó. Ezt le kellett bontani tízéves, ötéves, hároméves, majd egyéves ciklusokra…
…Nem szabad azt gondolnunk, hogy látunk előre 20 évet, hiszen senki sem próféta. Ugyanakkor azt sem lehet mondani, hogy nincs szükségünk tervezésre, mert majd a Szentlélek és a Gondviselés elvégzi a munkát, mert nélkülünk vagy helyettünk nem végzi el. Az én feladatom összeolvasó, redaktori feladat. Rá kell érezni arra, hogy itt minek van esélye, mi valósulhat meg.
Végül a riporter rákérdezett Gulyás Pétertől, van-e sikerélménye, elégedettség érzése ebben szolgálatban?
– Ha magamnak teszem föl ezt a kérdést, adódna a válasz, hogy soha, de ebben benne van az, hogy a mi emberi léptékünk és ez a kétezer év nem összemérhető. Szerintem Teréz anya, Ferenc pápa, Szent Ferenc sem látta, hogy amit tettek, annak mi a hosszú távú hatása. A magvetést tudjuk elvégezni az életünkben, és ez a mag majd szépen növekszik. A napokban plébánosokkal beszélgettünk a saját plébánia közösségük, körzetük jelenéről, jövőjéről. Ezeket hallgathatom úgy is, hogy elégedetlenség lesz bennem, és úgy is, hogy van valami, amit már elvégzett a közösség, elvégzett Isten, elvégzett a felelős pásztor. Ha nem lennék elégedetlen, nem csinálnám, ha viszont folyamatosan elégedett lennék, akkor megint nem.
A Lélekjelenlét a Váci Egyházmegye április végén indult podcastje, melyben a műsorkészítők folyamatosan foglalkoznak hétköznapi és egyházi kérdésekkel, kihívásokkal, igyekezve, hogy hiteles példákat felmutatva segítsék az értékválasztást a keresztény hit mentén.