Van annak egy diszkrét bája (vagy inkább gyomorforgató utóérzése), hogy a magyar politikai közélet legújabb balliberális üdvöskéje, gyűlölködő vezére petíciót indított a megbékélés, a politikai közbeszéd békésebb hangvétele érdekében.
A brüsszelita MP a jelek szerint megelégelte, sőt beijedt attól, hogy újabban már nem csak az ő gyűlölködő dumáit visszhangozza a médiavalóság, hanem egyre inkább vannak itt-ott neki ellentmondó hangok is – pedig számíthatott erre, hiszen nem lehet mindenkit az orránál fogva vezetni.
Ildomos ráébredni a pártvezér indítványa alapján arra, hogy nicsak, ki az, aki megbékélésről kezdett el itt papolni.
Nos, egy olyan akarnok pojáca, aki börtönbe zárással, hovatovább lámpavasra akasztással sem átallja megfenyegetni az ellenlábasait, aki olyan szinten veszi körbe magát gorillákkal (köztük volt váci jobbikos önkormányzati képviselővel) az elvben nyilvános fórumain, hogy ha valaki egy lépéssel is beljebb lép a körén a kérdésével, az könnyen kaphat egy könyököst, aki a megszellőztetett infók szerint odahaza sem ment a szomszédba egy kis családon belüli erőfitogtatásért…
Ez az alak egy váci gyűlésén egy körmondaton belül Kabir Bedihez (Sandokan kalóz), Tom Cruishoz ( mint mindenkit is szétlövő akcióhőshöz) és a tömeggyilkos kommunista Fidel Castro-hoz találta hasonlítani magát (na bravó!), de valójában legföljebb Ursula (von der Leyen), Volodimir (Zelenszkij) és a hozzájuk hasonlók alázatos csicskája őkelme.
A megbékéltetés hangjára visszatérve pedig érdemes emlékezni, hogy amikor a jobboldal nem vette fel a kesztyűt a kampányban, azután jött a vizitdíj, a 13. havi nyugdíj elvétele, a hatalom-vezérelte szemkilövető rendőrattak…
Mindezek fényében a rapper Dopeman nagy vihart kavart legújabb megnyilvánulása legföljebb igen erős vitaalap.