Rendkívül erős, változatos tartalmat kínál az olvasóknak a már a 31. évfolyamánál tartó Váci Polgár című közéleti havilap aktuális, júniusi száma is mind publicisztikai vonalon, mind ismeretterjesztő írások vonatkozásában, a polgármester ejtőernyős, közpénzből busásan megfizetett tanácsadói, bértollnokai híján az utóbbi időben a korábbinál valamivel mérsékeltebbé vált hivatalos helyi médiában elhallgatott eseményekről szóló tudósításokról nem is beszélve.
Kucsák Gábor felelős szerkesztő negatív utópiát vázol fel vezércikkében Földi László nyugalmazott alezredes, biztonságpolitikai szakértőnek egy baráti társaságban elhangzott értekezése kapcsán, amiben az előadó többek között arra is felhívta hallgatósága figyelmét, hogy jobb, biztonságosabb, ha ragaszkodunk a készpénzes fizetéshez a bankkártyás helyett.
„Ne higgye senki, hogy nem tartom fontosnak azokat a dolgokat, amelyek könnyebbítik, komfortosabbá teszik életünket. Természetesen van sok olyan túlzás, ami már luxus. Bölcs embertől hallottam, hogy a hasznos, szükséges, fontos és kellemes dolgokon kívül minden más fölösleges.
Ennek a nagy fejlődésnek, amely megállíthatatlan, ha együtt járna az emberek jobbá tételével, akkor feltétlen híve lennék. De úgy érzem, a nagy haladásban elveszett az ember. Elveszett, ami a legfontosabb. Veszni látszik a család, veszni látszik a barátság, veszni látszik az igazi érték: a szeretet.
Úgy látom, hogy a nagy fejlődésben valami feledésbe merült…” – fogalmaz szembesítőn a Váci Polgár felelős szerkesztője.
Juhász Péter kolumnista főmunkatárs „Ember, vigyázz! Figyeld meg jól világod!” című, a legutóbb hetek történéseire reflektáló rovatában többek között az anyafarkas táplálta római ikrek egyikére hajazó nevű gyanús volt főegyenruhás-díszvállapos alakhoz kötődő botránynak is szentel egy bekezdést imígyen:
„Nyilván működik hazánkban az ukrán hírszerzés, mint ahogy más országoké is, de azt feltételezni, hogy MP tudja, hogy kivel van dolga, az naivitás. Egy ember, akinek vállveregetésre, hízelgésre van »gyárilag« szüksége a létezéshez, annak mindegy, hogy ki, miért, milyen szándékkal veregeti a vállát, az a fontos, hogy veregesse és ő boldogan megy, ahova vezetik. Lényeg, hogy az út homlokegyenest másfelé legyen, mint a kormányfőé és máris rohan, mert elhiszi, hogy ő egy önálló személyiség, hogy ő vezeti a kocsit, pedig az csak egy tolókocsi, amit mindenki arra tolhat, amerre akar…”
Kapnak egy frappáns oldalvágást a szerzőtől a szuverenitási törvény leghangosabb, álcivil ellenzői is.
„…azok a médiumok, NGO-k, melyek állításuk szerint sosem kaptak pénzt külföldről, most azon aggódnak, hogy miből fognak megélni. Nagyon féltik az erdélyi magyarokat, hogy nehogy bajuk essen, ha pénzt küldenek nekik. A félelem jogos, mert ha valakik, akkor az erdélyi magyarok vannak abban az anyagi helyzetben, hogy fenntartsák a »függetleneket« úgy am blok…”
Szórád Ágnes főmunkatárs az orosz-ukrán háború kapcsán meg-megnyilvánuló háborúpártiság kapcsán többek között így fogalmaz egyik publicisztikájában:
„Sosem gondoltam volna, hogy Európánkban lesznek magukat felelősségteljes vezetőnek tartó politikusok, akik béke helyett háború mellett kardoskodnak. Azt sem gondoltam volna, hogy lesznek olyan magyar anyák, apák, nagyszülők, akik a háború folytatását akarják. Gyermekeik, unokáik sorsát, jövőjét küldenék harctérre, idegen háborúba. Úgy tudom, a sorkötelezettség idehaza nem szűnt meg, csak fölfüggesztették 2004-ben. Azok a magyar fiatalok, akik oly bőszen háborúpártiak, vajha holnap megkapnák a behívót, holnapután ugyanolyan őrjöngő-boldog lelkesedéssel mennének az ukrajnai lövészárkokba? Mert ha Ukrajna az EU tagja lesz, és a háború folytatódik még évekig, könnyen lehet, hogy nem csak hivatásos magyar katonáinkat küldenék a frontra…”