Rendkívül erős, változatos tartalmat kínál az olvasóknak a már a 31. évfolyamánál tartó Váci Polgár című közéleti havilap aktuális, májusi száma is mind publicisztikai vonalon, mind ismeretterjesztő írások vonatkozásában, a polgármester ejtőernyős, közpénzből busásan megfizetett tanácsadói, bértollnokai híján az utóbbi időben a korábbinál valamivel mérsékeltebbé vált hivatalos helyi médiában elhallgatott eseményekről szóló tudósításokról nem is beszélve.
A címlapfotó mi más lehetne, mint egy pillanatfelvétel a húsvét hétfőn elhunyt Ferenc pápa budapesti látogatásáról, melyet Cservenák Péter, a Forte Fotóklub Vác és a Váci Városvédők és Városszépítők Egyesületének elnöke készített, ezen kívül több szerző is megemlékezik a lapszámban a nagy hatású néhai egyházfőről.
Szórád Ágnes főmunkatárs ezúttal a vitakultúra, a véleménykülönbségek ütköztetésének színvonalzuhanását veszi górcső alá annak tükrében, hogy sokak meglátása szerint sokan elveszíteni látszanak a hevületben emberi mivoltukat, a szerző szerint eklatáns példák erre a Tisza-szigetek összejövetelei, villám- vagy épp agyonszervezett csődületei.
„Dühtől szikrázó szemű asszonyságok, erőszakos férfiak inzultálják jobboldali hírcsatornák női, férfi riportereit. Érzelem, semmint értelem vezérli őket. S erre buzdítást vezetőjüktől is kapnak. Akarata köré szerveződik a tömeg. Veszélyes játszma öntelten szítani, provokálni az emberi haragot. A hergelés pedig csak a gyengék eszköze. Valahol együtt érzek azon józanabbul gondolkodó tiszásokkal, akik valós meggyőződéssel – nem őrjöngő haraggal – valóban valami mást szeretnének, de helyette gyűlöletáradatban találják magukat. Patthelyzet?! Önmagára kicsit is adó ember hatalmas belső konfliktusa ez!
Lelkem mélyén keresem az okot, ugyanakkor a fölmentés vágyát is. Mi az, ami ilyen szélsőséges tagadást vált ki belőlük? A civilizált viselkedés lépcsőfokain hogy zuhanhatnak visszafelé ennyit? Talán nem rendelkeznek kellő ismerettel a kormány eddig elért eredményeiről? Tudatosan eltorzított, manipulált információk befolyása alatt állnak? Vagy csak egyszerűen előítéletes a gondolkodásuk? Netán az a baj, hogy nemzetvédő és nemzetszerető a kormány?” – sorolja az elgondolkodtató kérdéseket a cikkszerző.
Juhász Péter főmunkatárs a maga ironikus, igazán olvasmányos stílusában újra frappáns látleletet ad a legutóbbi hetek történéseiről.
„A magunk mögött hagyott hónapra nem lehet panaszunk. Készültünk a húsvétra, ki-ki hite szerint. Volt, aki a szertartások időpontjait böngészte, más az Istentiszteletek rendjét nézegette, néhányan a wellness lehetőségek között válogattak és mindenki vásárolt. Vásárolt, mert nagy szegénység van. A pénzhiány mellett szembeötlő volt áprilisban a szabadság hiánya is. A tüntetők főleg a tüntetés szabadságának hiánya miatt tüntettek és az elnyomó kormány rendőreinek brutalitásától tartva provokálták a rendőröket. A tavaszi hónapban kidugták fejüket a bátrak, és tudva, hogy nem éri őket semmi bántódás, bátran hősködtek. nagyon vigyázzunk a békére, ezekkel egy számháborút sem nyernénk meg! Jogaikra hivatkozva elsőnek bújnának a föld alá, 72 órás életmentőcsomag ide vagy oda. A budapestiek hídlezárásokkal szórakoztatták egymást, persze csak a tüntetés szabadságának védelmében. Nekünk szerencsénk van, a kerékpárút hídja magát zárta le (időtlen időkre?).
Volt más is, amitől hangos volt a média. Van-e, aki e nevet nem ismeri és van-e, aki e nevet márciusban ismerte: Kollár Kinga? Ő hazánk és egyben a pártja büszkesége. Őt a Tisza Párt és választói az EP-be küldték, hogy a magyarokat képviselje. Őt, aki szégyelli, hogy magyarnak született – kell még valamit mondani Kinga?”
Korábban is gyakorta jelentkezett írásokkal a Váci Polgár hasábjai Ivony István, a Váci Piarista Gimnázium pedagógusa, az intézmény új igazgatójaként most először tette ezt, bevezetve egy, az iskola világháborús hősi halott diákjainak életrajzát a nagyközönség elé táró sorozatot.
A szerző előrebocsátja, hogy éveken át dédelgette a tervet, hogy megismerje az iskola falain belül emelt emléktáblán szereplő nevek mögött rejtőző embereket, rövidre szabott élettörténetüket.
„Erre a 2023/2024-es tanévben kerülhetett sor , amikor a történelem fakultációra előkészítő úgynevezett 10++ keretében egy huszonhárom fős csoport került az irányításom alá. Az előző évben, érdeklődésüknek megfelelően, az első és második világháború történetével ismerkedtek meg. Gondoltam, a legjobb számukra is, ha személyesebbé válik a történelem.
Magam régen nem foglalkoztam »tudományosabb« jelleggel a történelemmel, ezért csak a saját korábbi tapasztalataimra támaszkodva kezdtem hozzá az adatgyűjtéshez. Ebbe vontam be a diákokat. Először a célokat rögzítettük. Így három nagy területre koncentráltunk egy-egy ember életéből.
- Első lépésben a családját igyekeztünk felderíteni, a születési adatait, szüleit, lakhelyét, rokonait. Ebben a Vác Városi Levéltárban őrzött törzskönyvek, az Egyházmegyei Levéltár digitalizált anyakönyvei, a familysearch weboldal, az OSZK gyászjelentései voltak segítségünkre.
- Második lépésben a fiatalok iskolai és civil életét igyekeztünk kideríteni. Ebben iskolánk évkönyvei és a helyi, illetve országos újságok voltak segítségünkre. Ezeket az Arcanum vagy a Hungaricana felületről gyűjtöttük.
- Harmadik lépésben a hősök katonai pályafutását igyekeztünk követni. Ebben a Magyar Katona Áldozatvállalása a Nagy Háborúban weboldal, illetve a Katonahőseink weboldal voltak a fő támaszaink.
Mindenkiről egy-egy adatlapot nyitottunk, amelyre minden információt, melyet az adott személyről találtunk, felvezettünk. Ezeket egy közös meghajtón gyűjtöttük. Ide fényképek, tablók, személyes papírok kerültek forrásmegjelöléssel, hogy bármikor visszakereshető legyen minden információ.
A tanév folyamán minden diák két ember emlékét kutatta, ez 46 főt tett ki. Magam 8 hőst követtem…”