Volt a májusi képviselő-testületi ülésen egy-két olyan napirendi téma, amelyek során az is felmerült kérdésként, kik és mennyi városi közpénzért töltöttek, töltenek fel információkat különböző közösségi médiás híroldalakon, erősen félrevezetve a váciakat.
Itt a szivárványos frakció elvben jobbikos, elvben népnemzeti kötődésű tagja, a tanácsnokként (is) erősen túlfizetett Tótváradi-Nagy Bence képviselő ugyancsak leküzdhetetlen késztetést érzett a hozzászólásra. Szövegelésében nagyjából megpróbálta megmondani, mi az újságírók dolga. Főleg a városházától független sajtómunkásokra utalva nagyjából azt találta sugallani, hogy itt a felelősség a mostaninál békésebb városi közhangulat vonatkozásában.
Nézzük azonban, ki is az, aki mit is akar, aki komisszár próbál lenni itt sajtóügyben, a szólás- és véleményszabadság magasztos dolgában.
- Nos, ez az alak, Tótváradi-Nagy Bence nem is olyan régen még azzal kérkedett saját köreiben, hogy – a békességteremtés jegyében (sic) – szétkürtölte azon akcióját, amikor bőszen törölgette a laptopját, leköpte a billentyűzetét, amiért ujjai játéka nyomán az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem honlapja villant fel előtte a képernyőn.
- Aztán ez az az alak, aki cinkostársként eltűrte, hogy a városháza hivatalos, közpénzből működtetett honlapja hosszú éveken át gyűlöletkeltő orgánumként funkcionáljon, totálisan beleállva a balliberális város(félre)vezetés viselt dolgait megkérdőjelező véleményformálók lejáratásába, vegzálásába.
- És ez az alak újabban maga is kvázi testőrködik a fővezér mellett a folyó nevű brüsszellita gyűlöletpárt helyi haknijain.
A magunk részéről ezerrel benne vagyunk, hogy kiegyensúlyozottabb, tisztább, békésebb legyen a médiahangzás szeretett városunkban, no de az nonszensz, hogy egy pufajkás nyúl, egy mára végképp hiteltelenné vált megélhetési politikus vigye a puskát ebben a küldetésben .