Miután a mostanit megelőző alkalommal a polgármester távollétében igen gördülékenyen és alapvetően a konstruktivitás jegyében tudott tanácskozni a képviselő-testület, nagy kérdés volt,
hogy vajon így lesz-e most is – nos, nem így lett.
Matkovich Ilona igen hamar, már a tárgysorozat összeállításakor el-elveszteni látszott a fonalat, kiejteni kezéből a gyeplőt, továbbá elveszíteni higgadtságát is, s ezzel együtt a demokráciaérzékét ugyancsak.
Történt, hogy a képviselők azzal szembesültek, hogy a Váci Dunakanyar Színház vezetésével kapcsolatos előterjesztés is eléjük került, noha – mint azt Ferjancsics László bizottsági elnök, egyúttal a VDSZ felügyelő-bizottsági elnöke vélelmezte – a tervezett változtatásokat talán illet volna előzetesen az fb. elé tárni.
Matkovich Ilona egyenes válasz helyett – lassan szokásához híven – a jegyző mögé bújt, vele mondatta ki, miért is nem történt előzetes bizottsági tájékoztatás, mi végre a kapkodás.
Miután a volt alpolgármester nem tartotta kielégítőnek, hovatovább mismásolásnak nevezte a válaszkísérletet, azt indítványozta, hogy ezúttal ne kerüljön napirendre a kérdés, ám a város első számú vezetője mintha meg sem hallotta volna ezt, egész egyszerűen nem rendelt el szavazást az indítványról – sok szemöldök fel is szaladt a döbbenettől, nem csupán a helyben ellenzékben lévő kormánypárti képviselők oldalán, hanem a szivárványos fertályon is.
Aztán a szünetekkel együtt összességében csaknem 12 órán át tartó ülés közben Matkovich Ilona többször is kettős mércével mért (már megint), amikor is neki nem tetsző hozzászólásokat úgymond lekevert, míg az ínyére való szpícseket akkor is áhítattal végigszlúsálta, ha messze eltértek a szóban forgó témától.
Nagy erőfeszítés lehetett a folyamatos szájkaratézás, az engedjem beszélni-ne engedjem beszélni kérdés mérlegelése, erre enged következtetni, hogy a napirend utáni hozzászólásokhoz, kérdésekhez érve már az első sorszámú alpolgármester vezette, illetve zárta le az ülést.