Rejtvénykérdés is lehet egy idő után: nemes kőanyag, avagy Magyar Péter egyik szégyenletes megfutamodását látott dunakanyari kisvárosi tér közkeletű neve. Megfejtés: márvány.
Hát igen, a hivatalosan Szent Istvánról elnevezett, ám jobbára csak Márvány-térként ismert közterület történelmi „színpad” egyben, amennyiben továbbra is helyet kaphat itt egy, a kommunista vészkorszakból megmaradt békeharcos szoborkompozíció, aztán két év óta (alattomos agymosásként) szivárványos fényekkel megvilágított szökőkúti vízsugarak lövellnek kifelé a föld alól alkalmas időben, no meg legújabban beszivárgott ide a szőke Tisza is.
A brüsszelita párt becsurgott a térre, vezetője viszont megfutamodott innen, amikor mindenféle újságírók, stábok neki(k) nem tetsző kérdéseket próbáltak elővezetni arra vonatkozóan is, hogy mit gondol(nak) igazándiból a nem Magyar-, hanem magyar érdekek képviseletéről, a külföldről pénzelt, mondjuk ki, hazaáruló brüsszelitaság fogalmáról.
Jellemző, hogy a megfutamodásban, a firkászok vezértől való távoltartásában segédkezők között már nem először feltűnt egy volt jobbikos önkormányzati képviselő is, akit Matkovich Ilona polgármester olyannyira elhasznált családja botrányos lakóparki beruházásának szekértolójaként, hogy a politika színpadán ez a kiabáló-lökdösődő testőrszerep maradt neki. Igen lelkesen el is látja a feladatot, tette ezt már a legutóbbi országgyűlési választások kampányában is egy Márki-Zay-os utcafórumon, aztán tavaly nyáron sokadik balos Péter – akkor még többeket megvezető – főtéri csinnadrattás bevonulásakor, no meg a múlt hét végén is helytállt a maga böszme módján, igaz ezúttal már sokkal kevesebben tapsikoltak neki(k).
Visszatérve a Márvány-térre: ez a hely ennél (mármint a lebutított, népkábító átgereblyézésnél, meg a kirekesztő, gyűlölködő politikai gyülekezésnél) sokkal többet érdemelne.