Hogyan fogadja a hagyományos cigány közösség, ha egy fiú úgy dönt, papi pályára lép, és vállalja a cölibátust? Hogyan fogadja be a cigány származású papokat gyülekezetük? Vajon a származásukra támaszkodva közelebb tudják-e hozni az egyházhoz a cigány embereket?
Többek között ilyen kérdésekre ad személyes válaszokat az Apor Vilmos Katolikus Főiskola kiadásában megjelent „Sírókkal sírni, nevetőkkel nevetni” című kötet, amelyből hat cigány származású pap és papnövendék élettörténetét ismerhetik meg az olvasók.
„A sírókkal elég jól tudtam sírni, a nevetőkkel elég jól tudtam röhögni – csak hogy ne derüljön ki a nagy titok, hogy cigány vagyok. Kis hülye tyúkeszemmel azt gondoltam, hogy ez rejtve tud maradni. De ami nyilvánvaló, az nyilvánvaló. Akkor ezen a mélyponton, a padlón, elhatároztam, hogy nem fogok többé menekülni” – mondta Orsos Zoltán, akit 2003-ban szenteltek pappá a szombathelyi Sarlós Boldogasszony-székesegyházban.
Mint fogalmazott, egy putriban született, nagyon mély, lehúzó környezetbe, a gyámhatóság kisdiák korában kiemelte a családjából, ezután évekig élt a balatonberényi gyermekotthonban, majd nevelőszülőkhöz került, onnan már a papnevelő szemináriumba vezetett az útja. Élete egyik legszebb élményének azt tartja, hogy akkor már súlyos beteg édesanyja nála lett elsőáldozó.
Orsos Zoltán az egyike annak a hat cigány származású papnak és szentelés előtt álló papnövendéknek, akiknek élettörténetét és misszióját megismerhetik az olvasók a „Sírókkal sírni, nevetőkkel nevetni” – Cigány papok növekedéstörténetei című kötetből.
Dr. Mándi Nikoletta és Dr. Báder Iván, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Hittudományi, Társadalomtudományi és Romológiai Tanszékének oktatói 2023 nyarán és őszén készítették el a mélyinterjúkat. A beszélgetésekből kiderül, mikor határozták el a főszereplők, hogy a papi hivatást választják, és hogyan fogadta környezetük a döntésüket.
„A tradicionális cigány közösségekben a fiúktól azt várják, hogy minél hamarabb alapítsanak családot. Minket többek között az érdekelt, hogy ezeknek a fiatal papoknak az életében milyen konfliktusokkal járt az, hogy ezt az utat választották” – fogalmazott az ünnepélyes könyvbemutatón Dr. Báder Iván.
Fő kérdéseik a következők voltak az interjúalanyokhoz: Hogyan fogadta be őket a gyülekezetük, szerepet vállalnak-e a cigánypasztorációban? Mennyire tudnak előnyt kovácsolni a származásukból? Könnyebben tudják-e behívni a templomba a cigány közösséget, amelyet az egyház évtizedek óta próbál megszólítani, könnyebben sikerül-e megvalósítaniuk ezt, mint egy nem cigány származású papnak?
Az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán a közelmúltban bemutatott „Sírókkal sírni, nevetőkkel nevetni” egyedülálló kötet, korábban ugyanis nem született Magyarországon olyan könyv, amely kizárólag cigány származású papok élettörténetével foglalkozik.
Nehéz gyermekkortól a papi szemináriumig
A kötetben megszólaltatott papok, papnövendékek más-más körülmények között nevelkedtek, ám legtöbbjük történetében közös, hogy velük egy időben rajtuk kívül nem volt más cigány származású növendék a hittudományi egyetemen, a papnevelő szemináriumban vagy éppen Rómában.
„Még nem találkoztak cigány teológussal Rómában, és énelőttem a görögkatolikus kollégiumban sem. Tapasztalatok híján nem tudták elképzelni, hogy hogyan élnek a cigányok” – mondta a kötetbemutatón Dr. Balogh Győző János, a Magyar Görögkatolikus Metropólia első cigány származású papja, a Rakacai Görögkatolikus Parókia parókusa, aki szerint a nem cigány közösség hamarabb fogadta el őt, mint a cigány származású hívők, akiket azután tudott igazán megszólítani, hogy hosszabb ideig közöttük mozgott, a gyermekeiket tanította, gyóntatott, keresztelt, sőt sokszor jogi ügyekben is segíteni tudott.
Megfogalmazta azt is, hogy a cigánysága miatt gyorsabban leomlanak olyan falak, amiért másnak jobban küzdenie kell, tehát segít az elfogadásban, de az ellenkezőjét is megtapasztalta, például volt olyan közössége, ahol két évig nem köszöntek vissza neki, vagy kapásból letegezték, illetve olyan dolgokat engedtek meg, amilyeneket egy magyar pappal szemben nem tettek volna.
„Én cigány pap szeretnék lenni. A papság természetesen prioritás, mert erre szentel föl minket az Érsek atya, az egyházmegye szolgálatára. De emellett nagyon fontosnak tartom azt, hogy a cigány származás ne legyen hátrány, ne legyen tabu. Mindenki merje felvállalni a származását. Ezen a különleges helyen pedig, amit egy papi szolgálat jelent, talán még fontosabb az identitásunk felvállalása” – mondta identitásáról Kubik Zsolt, akit 2024 nyarán szenteltek pappá és jelenleg a mezőkövesdi Szent László Plébánia káplánja. Hozzátette: szeretné megtalálni azt, mivel hozhatják közelebb a cigánysághoz a vallást, „hogy mozduljanak meg, ne féljenek a templomtól, hanem érezzék otthon magukat benne”.
„Sírókkal sírni, nevetőkkel nevetni” – Cigány papok növekedéstörténetei
Szerkesztők: Dr. Mándi Nikoletta és Dr. Báder Iván
Interjúalanyok: Dr. Balogh Győző János, Farkas Tibor, Kubik Zsolt, Lakatos Zsolt, Magyar Richárd Zsolt és Orsos Zoltán. A kötet a Magyar Elektronikus Könyvtárban és az Apor Vilmos Katolikus Főiskola honlapján szabadon elérhető.