A márciusi Váci Polgári Esten a kérdezett vendég, Meláth Attila baptista lelkész értelemszerűen külön fejezetet szentelt tanúságtételnek is szánt mondanivalójában imaházuk építéstörténetének, s egyúttal mindenkit szeretettel meghívott április 6-án este tartandó következő koncertprogramjukra, a Vox Humana Énekkar nagyböjti hangversenyére.
Az 1999-es alapkőletételt követően az imaház építése 2004 októberében fejeződött be. A következő évek aktív ifjúsági- és gyermekmissziója azonban újabb bővítésre ösztönözte a közösséget, így 2008-2010 között beépítették a rendelkezésre álló 600 négyzetméternyi padlásteret. Itt létrehozhattak ifjúsági termeket, gyermekmissziós termeket, konyhát, könyvtárat, irodákat és korszerű vizesblokkokat.
A templom, mint épület Vác városának dísze is egyben, nem mellékesen pedig – remek akusztikájának köszönhetően – kiváló koncerthelyszín, amiről minden évben több alkalommal meggyőződhet a nagyközönség, legközelebb április 6-án lesz lehetőség erre.
A jövő vasárnapi nagyböjti hangversenyen a Sándor Bence karnagy vezette Vox Humana Kórus Liszt Ferenc Via Crucis című művét szólaltatja meg Dr. Bednarik Anasztázia orgonaművész és a szólót éneklő Hámori Szabolcs közreműködésével.
A Via crucis (Les 14 stations de la Croix pour choeur et soll, avec accompagnement d’orgue [ou pianoforte] – A kereszt útjának 14 állomása, kórusra és szólistákra, orgona- [vagy zongora-] kísérettel) Liszt Ferenc 1879-ben befejezett passiója. Liszt életében nem adták elő, nem is adták ki, bemutatója 1929-ben volt Budapesten, Harmat Artúr vezényletével.
Liszt Ferenc már 1873-ban foglalkozott a keresztút témájának feldolgozásával, majd 1876–1877-ben vázlatokat is készített hozzá. Szövegét a Bibliából, két középkori latin himnuszból és két német evangélikus korálból állította össze. A tényleges komponáláshoz 1878-ban, Tivoliban, a Villa d’Estében fogott hozzá, és a munkával gyorsan haladt, amint erről Olga von Meyendorffnak 1878 szeptemberében írt levelében beszámolt. Október 23-án már azt írta, hogy a Via crucis már majdnem kész, és nagyon mélyen érintette a témával való foglalkozás. A befejezés átcsúszott a következő év elejére, amit az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött kézirat is bizonyít.
A 68 éves zeneszerző először a négykezes változatot akarta kiadni, Dürer passiómetszeteivel a címlapon, de a kiadók nem mutattak érdeklődést iránta. A Via crucist 1884-ben, néhány más munkájával (Septem Sacramenta, Rosario, Sicut cedrus motetta) együtt a Pustet kiadónak ajánlotta fel levélben, megemlítve, hogy a honorárium mellékes, mert ez számára szívügy. A kiadó visszautasította, mert a művek „túl világiak”. Természetesen nem erről volt szó, egyszerűen nem láttak benne kellő anyagi hasznot. A művet végül Liszt életében nem is adták ki, halála után ötven évvel jelent meg az első összkiadásban.
Fotó: Vox Humana Énekkar Facebook