Rendkívül erős, változatos tartalmat kínál az olvasóknak a 30. évfolyamánál tartó Váci Polgár című közéleti havilap aktuális, decemberi száma is mind publicisztikai vonalon, mind ismeretterjesztő írások vonatkozásában, a közszolgálatiságtól, kiegyensúlyozottságtól, hitelességtől fényévekre zuhant hivatalos helyi médiában elhallgatott eseményekről szóló hiánypótló tudósításokról nem is beszélve.
Többek között beszámoló olvasható a lapban a megújult evangélikus templom átadásáról, egyebek mellett így fogalmaz a szerző: „A templom kívül-belül megújult, szigetelést kapott, harangra is futotta. Mondhatni, ez jó mulatság, férfimunka volt, de ne mondjuk, mert jó mulatság, de női-, férfi-, gyülekezeti munka volt.
A harangok egy közösséget hívtak ünnepelni, a közös tett erősíti a gyülekezetet. A templom felnőtt kórusa együtt énekelt a leendő utódokkal egy dicsőítést, melyet Tornyai Péter ez alkalomra komponált, és amely telitalálat volt. Nem csak a szép dallamok, hanem az együvé tartozás, a múlt, a jelen és a csengőhangú jövő melegítette a szíveket. Az Úr, a zene, az ének és a szó, az Ige volt együtt ebben a műben, önmagában is egy kis Istentiszteletként. Így lehet, így érdemes, együtt, nem külön-külön.
A templomot Fabiny Tamás elnök-püspök szentelte fel, vezette a liturgiát és hirdette az igét. Sok egyházi és polgári meghívott szolgált, vett részt, gratulált, szólt az ünneplőkhöz. Nem olvashatjuk itt neveiket, de bizton mondhatjuk, áldás volt, hogy köztünk voltak, velünk örültek. Egy nevet azért mégis, nehogy azt higgye valaki, hogy a templom lelkésze ott sem volt.
Detre János lelkész úr természetesen most is ott volt, ahogy szolgálata alatt mindig, mindenütt. Ő gondolataiban a templommal, a gyülekezettel, az óvodával kel és fekszik. Az Úr jó munkatársakat adott neki, és mint keleti pásztor, ő elöl jár, hogy füves legelőkre vezesse munkatársait, hogy munkájuk élővizet fakasszon és a gyülekezet mindig megtisztulva, felfrissülve, a zsoltáros hitével, bizakodásával, örömével énekelhesse az Úrnak: »Mi pedig, a te néped, legelődnek nyája, örökké magasztalunk téged. Nemzedékről nemzedékre mondunk dicséretet neked. (Zsoltárok könyve 79,13)«”
A lap Somorjai Gábor tanár úr gondolataival és szerkesztőségi cikkben is méltó módon megemlékezik a közelmúltban elhunyt Moys Csaba egykori alpolgármesterről, a (lokál)patriotizmus egyik kiemelkedő alakjáról, akinek munkássága maradandó nyomot hagyott Vácott.
„A várost járva lépten-nyomon az emlékeibe botlunk: A II. Világháborús Alapítvány alapító elnökeként sikerrel kezdeményezte a váci II. világháborús emlékmű felállítását, majd az I. világháborús emlékmű újraállítását és a Duna-parti országzászló újraavatását, amelyhez személyesen gyűjtött össze a történelmi a történelmi Magyarország 72 vármegyéjének földjeiből. A Váci Kálvária Alapítvány titkáraként sikerrel hozatta helyre a kórháznál lévő szakrális építményt. Kezdeményezője volt Hóman Bálint néhai miniszternek a váci rabtemetőből való exhumálásának és újratemetésének, posztumusz díszpolgárrá avatásának. A Két Kerékkel Kevesebb Egyesület elnökeként sikerrel vezényelte le a Budapest-Szob Duna balparti regionális kerékpárút megvalósítását és más dunakanyari fejlesztéseket.
Vérbeli lokálpatrióta volt. Nagyon szerette szülővárosát, számtalan civil szervezetben vállalt önkéntes munkát. Többek között aktív tagja volt a Magyar Agrártudományi Egyesületnek, a Piarista Diákszövetségnek, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének és a Váci Városvédők és Városszépítők Egyesületének. Elnöke volt a Brusznyai Árpád Alapítvány váci tagozatának, a Váci Reménység Egyesületnek, a Váci Nemzeti Körnek és a Nemzeti Fórum Egyesület váci szervezetének.”
Moys Csaba rendszeres szerzője volt a Váci Polgárnak, amely most, nekrológja zárásaként felhívást tett közzé, kérve a váciakat, hogy akiknek van egy (vagy akár több) emlékezetes történetük a köztiszteletben álló egykori alpolgármesterrel kapcsolatban, küldjék el a nagyselmeczi@gmail.com email címre. A terv szerint egy emlékkönyvben kívánják azokat közreadni.
Juhász Péter főmunkatárs „Ember, vigyázz! Figyeld meg jól világod!” című kolumnájában ezúttal az amerikai elnökválasztás meglepő eredményének néhány érdekes momentumára irányítja rá a figyelmet.
Például az itt idézett elemezői önvallomásra, miszerint: …„az, hogy a (pennsylvaniai) választás eredménye nem a közvélemény-kutatások mérése szerint alakult, az nem a
közvélemény-kutató cégek alkalmatlanságát jelenti. A választók nem merték vállalni, hogy a rebublikánus jelöltre fognak szavazni. A média által kialakított közhangulat és a megbélyegzés miatt a kérdésre mindig a demokraták jelöltjét nevezték meg.”
Nálunk ez nem újdonság: a kommunizmus évtizedeiben ugyebár nemigen kutatták a köz véleményét, ráerőltettek mindent, amit a párt korifeusai akartak, ami az elnyomás
fenntarthatóságát biztosította, amióta meg kutatják, azóta a nemzeti érzelmű, patrióta szavazók többnyire vagy nem nyilatkoznak vagy félrevezetően teszik – félelemből, mert
a legdiktatórikusabban létező liberális áldemokraták még a röpülő légyre is lecsapnak, ha nekik nem tetszőnek találják a zümmögését.