A váciak adójából fenntartott önkormányzati újság novemberi számában jelent meg egy véleménycikk arról, hogy a szerző szerint a székesegyház felújítására fordított pénznek máshol lett volna helye, ugyanis mint írta, a szakrális belsők felújítása nem állami feladat, és ahhoz, hogy az ember imádkozzon, nem kell bazilika sem. A leírtakra a Váci Polgár is reagált.
A Váci Polgár munkatársa, Juhász Péter így reagált a Váci Hírnök cikkére:
„A szerző nehezményezi, hogy Rétvári Bence 7 milliárd forintot lobbizott közpénzből váci, egyébként egyházi tulajdonban lévő épületek felújítására. Most meg még 1,5 milliárdot is bejelent a váci református középiskolának. Aztán egy kicsit csúsztat, mondván: 345 milliót kapott a Dunakanyar Színház, és ott tartották a kormánypárti politikai eseményeket, amit most a 2,1 milliárdért felújított ferences kolostorban rendeznek. Így van, csakhogy a színházban elsősorban színi előadások voltak és politikai rendezvények, mint ahogy a ferences kolostort sem a politikai rendezvények miatt újították fel.”
„Ha már az állam, az adófizetők pénzénél tartunk. A színház épülete a Reménység Egyesület kultúrháza volt, és egy klerikális reakciós, Vanyek Béla kanonok úr szorgalmazta létrejöttét, és a váci iparosok (egyházi támogatással) hozták létre. Nemes céllal, amit a helyhiány miatt nem részleteznék. Ezt az állam elvette és lepukkasztotta, hasonlóan a ferences kolostorhoz, melyet szintén nem az állam épített, de elvett és lelakta. Tisztelet a levéltárnak, amely ottléte alatt igyekezett a neki adott részt megóvni. Hasonlóan a volt Sztáron Sándor Gimnázium és a Lőwy Sándor Gépipari Technikum épületeihez, vagy a ma PüspökVácként emlegetett hűvös termekhez. Ezek az épületek 100-200-300 év után is álltak, úgy építették meg, és lelakva vagy romhalmazként kerültek ismét a piaristák, a püspökség, vagy ha tetszik: az egyház tulajdonába. Ha már a ki mit csinált és nem csinált-nál tartunk.”
„Visszatérve a székesegyházhoz, melynek felújítási költségeit iskolákra, utakra, egészségügyre kellett volna fordítani, és akkor Vácon nem lennének túlterheltek a tanárok, és nem lenne súlyos orvoshiány. Tényleg? A szezont nem lenne szabad összekeverni a fazonnal, ha még oly ütősnek is tűnt elsőre” – írja Juhász Péter a Váci Polgárban.
„Ettől függetlenül legitim vita, hogy mi mindenre kell, kellene pénz, de alig hiszem, hogy ebben a stílusban előbbre jutunk. Bizonyára a turisták is örülnek majd, ha befizetik a látogatódíjat, és átjutnak azon az új vaskordonon, amivel – remélem – nem a váci átlagpolgárokat kívánják távol tartani a szeretet házától.
„Amennyiben a váci átlagpolgárok azok a hajléktalanok, akikkel a város évek óta semmit sem tud kezdeni, akik a székesegyház oszlopcsarnokában laktak és szükségletüket is ott végezték, akkor de igen, őket kívánjuk távoltartami a szeretet házától, de a városházát vagy a helyi TV székhelyét ki lehetne nyitni számukra, hogy példát vehessünk.”
„Az ominózus cikk szerzője nem szedett még fel fekália kupacot a templomban, de én már igen, a Váci Világi Vigalom idején. Szóval nem kellene vasrács, ha a közterület-felügyelet elvégezné a munkáját – és nem akarom folytatni, mi helyett, mert ugyanolyan demagóg lennék, mint ő” – részletezte Juhász Péter.
Mint írja, „a város vezetése az idegenforgalomról álmodozik. De mire jönnének a látogatók? A Karacs Kollégiumra, mely olyan jól meg lett építve és karban volt tartva, hogy be kellett zárni, és most úgy néz ki, mint ahogy kinéz? Vagy a volt pártházra, a tízemeletesre, a márvány térre? Mire, ha nem arra, amit az egyházak építettek? Ön bizonyára tudja, hogy Vác a bemutatható mai képét a klerikális reakciós Migazzinak köszönheti, meg az egyház vagyonának. A Siketnéma Intézet, az irgalmaskórház, a nagypréposti palota, a kispréposti palota, az Apor Vilmos Főiskola, a Piarista Gimnázium, az evangélikus templomok, a piarista templom, a Ferences templom, a Fehérek Temploma, a Vörösház, a megmaradt zsinagóga és sorolhatnám. Ezek a látnivalók! Ezt mind a klerikális reakció építette és tartotta karban a vagyonából. És működtetett iskolát, kórházat, óvodát, melyek olyan igényes épületek voltak, hogy ma is díszei a városnak. Ha lepusztult állapotban lennének, turista ide csak akkor jönne, ha eltévedt. Aki nem jön ide, az nem itt ül be a vendéglőbe, nem itt fizeti a vendégváró parkolási díjat, nem itt költi a pénzét.”
„A dolgok így függenek össze. Sok mindenre kellene a pénz, és mindenkinek igaza van, aki elégedetlene és többet akar. Az is lehet, hogy úgy lehet pénzhez jutni, hogy nem rúgunk bele abba, akitől pénzt szeretnénk, nem akadályoznánk mindent, amire tud pénzt hozni. Lehet azon is vitázni, hogy kell-e az államnak egyházi épületekre pénzt áldozni, avagy sem. Magam úgy gondolom – és ebben minden bizonnyal nem fogunk egyetérteni -, a nemzeti kinccsé vált épületekre, legyenek azok egyháziak vagy világiak, igen. Ez minden adófizető közös kincse. Városunk 1000 éves, és 300 évet tudunk megmutatni, mert a többi elpusztult. Nekünk is az lenne a feladatunk, hogy a közönnyel tovább pusztítsunk?”