Már csaknem negyven perc eltelt hétfőn este a 17 órára meghirdetett közmeghallgatásból, de még mindig a közvetlen városvezetői kvartettnél volt a mikrofon, miután a polgármester előre leszögezte, hogy a hozzászólóknak egyenként három-három perc áll rendelkezésükre mondandójuk elővezetésére.
Ebben a szakaszában az így csak névlegesnek mondható közmeghallgatásnak épp a harmadik sorszámú (!) alpolgármester, Rozmaring Sándor szónokolt igen összefüggéstelenül, s már kezdett nagyon kínossá válni a helyzet, feszengtek, hitetlenkedtek, elnézően-belenyugvón somolyogtak a képviselői széksorokban megjelent döntéshozók mindkét oldalon, hát még a demokrácia ezen fórumát tényleg komolyan vevő érdeklődők.
A városvezetők ilyen hosszú bevezetője nem szólt másról, mint önfényezésről, az államra és a kormányra mutogató siránkozásról, a szerény helyi, saját teljesítmény mentegetéséről, ezekből a szövegelésekből bizony nem nyert igazolást az a nagyzoló, közpénzherdáló felállás, amelyben négy, jóformán egyaránt polgármesteri fizetésű potentátot kell jól eltartania Vác lakosságának.
Egyébként a hatalomgyakorlók ilyen hosszú bevezetője botrányosan példátlannak mondható a helyi közmeghallgatások történetében, vélhetően arra (is) szolgált, hogy az érdeklődők közül néhányakat eltántorítson, kiszorítson az időből, elkerülendő a kérdőre vonó, problémákat felvető, javaslatot tevő hozzászólások nem kívánt sorjázását.
De ez még mindig nem volt elég. Mert ezután az első egy-két-három ténylegesnek mondható hozzászólás legalábbis kérdőjelesnek minősíthető. Mintha előre jól leegyeztetettet kottából szólt volna a városvezetéssel egyet nem értők oltogatása, polgármester őnagyságáék méltatása, az országgyűlési képviselővel szembeni acsarkodás, azzal a javaslattal (színházi névadás a tényleg kiemelésre érdemes Fónay Márta emlékére) együtt, amiből akár előterjesztés is lehet valamelyik potentát részéről, mondván: lám, mi úgy meghallgatjuk a népet, hogy csak na.
A színháznál maradva: ez a közmeghallgatás kis híján paródiává, tragikomédiává, silány stand up comedy-előadássá vált.
És csak azért kis híján, mert végül csak-csak elhangzott néhány valós problémákról szóló hozzászólás is, elsősorban közlekedésbiztonsági gondok, illetve a helyhatóság fő illetékeseinek szociális érzéketlensége kapcsán.