A Váci Egyházmegyei Karitász Szent Erzsébet napjához kötődő ünnepi miséjére hívott a harang szombaton délelőtt a Nagyboldogasszony székesegyházban.
A szertartást Marton Zsolt megyéspüspök mutatta be, aki köszöntőjében kiemelte: a szentmise alkalom annak a kérésnek a kifejezésére, hogy az Úristen adja az ő szeretetét, ezt a Jézus által adott szeretetet minden esetben a karitatív cselekedetekhez, ahhoz, hogy a szolgálattevők ezekkel is közvetíteni tudják őt magát.
– Kérjük ezért szentjeinket is, különösen azokat, akiket erről a karizmáról ismerhetünk leginkább, Árpád-házi Szent Erzsébetet, de mai szentünket, skóciai Szent Margitot is, aki hasonló adománnyal rendelkezett Istentől. Felajánlom a szentmisét az egyházmegyei karitász minden munkatársáért. Mindazért, amit eddig tettek, és azért, hogy a jövőben is erőt és örömöt kapjanak az evangéliumi stílusú szeretetszolgálatban – mondta a szertartás bevezetéseként az egyházmegye főpásztora.
Az alkalomra rendelt evangéliumban Jézus parancsba adja tanítványainak, az őt követőknek mások szeretetét, az igehely gondolatáról szólva így fogalmazott homíliájában Marton Zsolt:
„Ha azt halljuk, hogy az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, azért megemlíthetjük, hogy szokatlan Jézustól ez a stílus. Feltehetjük a kérdést, hogy lehet ez, hogy lehet a szeretetet parancsba adni? Pedig ha valahol van értelme a parancsnak, akkor egyedül Krisztusnál, aki a szeretetet előírja. Mert a krisztusi szeretet nem érzelmi alapú, nem szimpátia kérdése, nem csak azt kell szeretnem, akihez vonzódom, akivel jóban vagyok, akivel megéri jóban lenni, hanem mindenkit.
De ez a mindenki szeretete nem azt jelenti, hogy az önző emberi vágyait kiszolgálom, az ő kénye-kedve szerinti szolgáltatást nyújtok, hanem az evangéliumot mint kincset, mint értéket, az abszolút jót, az igazat, a szentet, magát Jézus Krisztust adom a másiknak, barátnak, ellenségnek, szimpatikusnak, antipatikusnak.
Ez egy döntés, hogy ezt akarom, tehát ez nem választás lehetősége, ezt kell tennünk, ez a mi lelkiismeretünk szent kötelessége, ha Krisztushoz tartozunk. És ezt teszi a karitász egész konkrét gyakorlata, nem pusztán szociális csomagosztással, jótékonykodással, hiszen sok embernek megesik a szíve a másikon, de a karitatív szolgálat egy tudatos Krisztus-közvetítés, tudatos evangéliumi önátadás, ami ezekben a konkrét cselekedetekben megnyilvánul. Mindig van próbatétel, az életünk valamiképpen nem az, hogy soha nincs semmi probléma, hanem mindig van valami megoldandó kérdés, amiben jót és jól kell tudni cselekedni. ”
Az ünnepi mise a Szent Erzsébet kenyerek megáldásával, kitüntető elismerések átadásával zárult, ezúttal négyen vehették át a Szent Erzsébet-díjat az egyházmegye főpásztorától és Kovács Gábortól, a Váci Egyházmegyei Karitász igazgatójától.
Huszárné Millye Bernadett (Cegléd) évek óta nagy odaadással végzi a legkülönbözőbb karitásztevékenységeket. Igyekszik a hátrányos helyzetben lévő családok számára nemcsak anyagi segítséget, de lelki vigaszt is nyújtani. Kollégáival rendszeresen ellátogatnak szociális otthonokba, ahol szeretetteljes jelenlétével sok örömöt ajándékoz a lakóknak.
Illés Mária polgármesterként, hitoktatóként és kántorként sokféle emberrel és sokféle problémával találkozik, így tapasztaltsága jól szolgálja karitásztevékenységének hatékonyságát. A debercsényi csoportot nagy szakértelemmel vezeti, ezért hozzáértően tudnak segíteni a menekülteken, az időseken és minden rászorulón.
Stetkó Istvánné tíz éve oszlopos tagja a dabasi karitászcsoportnak. Elkötelezettségére és precizitására a legkülönbözőbb helyzetekben is számíthatnak kollégái, legyen szó ruhaosztásról, csomagok előkészítéséről, vagy bármely más, azonnali segítségnyújtásról. Jelenléte és odafigyelése különösen széppé varázsolta az egyházközség nyári táborait.
Dosztál Veronika a monori karitász vezetőjeként munkáját nagy szorgalommal és kitartással, példaadóan végzi, melyben a rászorulók és a közösség iránt érzett elkötelezettsége vezérli. Áldozatos munkájának köszönhetően az egyházközségi karitász valóban aktív, tevékeny csoporttá vált.