ISMÉT SOK ÉRDEKLŐDŐT VONZOTT A FÉNYÖSVÉNY TALÁLKOZÓ

Igen sok kisgyerekes család vett részt pénteken a Váci Egyházmegyei Karitász, az Euniors ifjúsági kulturális egyesület és a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom váci szervezete hagyományteremtő Fényösvény eseményén, melynek lényege Szent Márton püspök, a középkor egyik legnépszerűbb szentje tiszteletének ápolása, szegényeket segítő áldozatos életpéldája örökérvényűségének kiemelése.

Az eseményen a szép számú sokaság tagjai mécsestartó kis lámpásokból fényösvényt raktak ki a nagytemplom bejáratától a Konstantin térig, megtanultak, elénekeltek, elmondtak több Szent Mártonhoz kapcsolódó éneket, mondókát.

Részt vett az eseményen Marton Zsolt megyéspüspök is, aki köszöntőjében a többi között kiemelte, hogy az egyház minden tagja a közösség lámpása lehet, a legkisebbektől a legidősebbekig, és ennek az a kulcsa, hogy a hívő emberek minden embertársukban meglássák a megalázott, kitaszított, nélkülöző Krisztust.

A főpásztor a társszervező egyesületek nevében is felhívta a figyelmet arra a lehetőségre, hogy a gyerekek akár azzal is nagy jót tehetnek, nagy örömet szerezhetnek például, ha már nem használt, úgymond kinőtt, de jó állapotú játékaikat felajánlják továbbajándékozásra.

A római időkben november 11. a téli évnegyed kezdőnapja volt, ekkor nagy lakomákat tartottak az új termésből és az újborból. Általában ludat, vagyis a hadisten, Mars szent madarát fogyasztották, ami latinul „avis Martis” (Mars isten madara). Ebből lett népies szófejtéssel „Márton madara”. Márton napja (nov. 11.): A Pannóniában született tours-i püspök emléknapja, amelyet az 1611. évi nagyszombati zsinat határozata szerint még megünnepeltek.

Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt, kultusza hazánkban is virágzott, emlékét helynevek, oltárképek egyformán őrzik. A 14. sz.-i krónikákban határnapként szerepelt: a tisztújítás, a fizetés, a jobbágytartozás lerovásának napja. A Márton napjai járandóság a pap, a felköszöntés (recordatio) a tanító javadalmai között szerepelt. Az 1649. évi céhszabályzat a pásztorok járandóságára utal: „Szent Márton napján … valamint régi szokás volt, most is, akiktül mi lehet, megadassék.” Az egykori kötelezettségek a későbbi századokban elfelejtődtek, vagy ajándékozássá alakultak át.