A tíz éve alakult Vác Civitas Szimfonikus Zenekar és a muzsikus együttessel szorosan összekapcsolódó Vox Humana Énekkar november 2-án 18 órai kezdettel halottak napi kegyeleti hangversenyt ad a baptista imaházban.
Műsoron: Josef Gabriel Rheinberger: Stabat Mater, Johannes Brahms: Gyászének (Begräbnisgesang) op. 13, J. Brahms: A végzet dala (Schicksalslied) op. 54 (oratórium: zenekarkíséretes kórusmű). Vezényel: Sándor Bence művészeti vezető, karnagy.
A Gyászének Johannes Brahms fiatal kori miniatűr remekműve, amely több szempontból is a „Német requiem” előfutárának tekinthető. A keletkezésben valószínűleg fontos szerepet játszott a példaképének tekintett Robert Schumann két évvel korábban bekövetkezett halála. Szellemi tanítómestere emlékének szentelte a „tanítvány” az ugyanekkor befejezett d-moll zongoraversenyt, és a mester özvegyéhez, Clarához fűződő meghitt viszonya is inspirálhatta, mintegy vigasztalásként, a temetés és feltámadás témáinak zenei megfogalmazását.
A végzet dala című kórusköltemény első vázlatait 1868-ban jegyezte le Brahms, végleges formájában azonban csak 1871-ben fejezte be a művet, Baden-Badenben, néhány hónappal később a Karlsruhei Filharmonikusok hangversenyén mutatták be.
A végzet dala Hölderlin költeményének megzenésítése. A lírai alapmű hangja mindvégig tragikus: az antik istenek boldog nyugalmával az ember életének zilált békétlenségét állítja szembe a költő. Brahms zenéje azonban felülemelkedik a költemény pesszimizmusán, a mű befejezését megbékélő fennkölt harmóniában oldja fel.