Az utóbbi három évben átfogó belső felújításon átesett nagytemplom október 6-ai újbóli ünnepélyes átadása után visszatért a liturgikus élet a székesegyházba, s természetesen a turista látogatók előtt is újra kinyíltak a kapuk – túlzás nélkül csodát láthatnak a betérők.
A 2021-2024 között megvalósult felújítás során a szakemberek elvégezték a leromlott állagú épület rekonstrukcióját és modernizálását annak érdekében, hogy az alkalmas legyen liturgikus és turisztikai szempontból a 21. századi követelményeknek megfelelő használatra, a felújítás anyagi forrásául nagyrészt a kormány mintegy 2 milliárd forint összegű célzott támogatása szolgált.
Felújítási és rekonstrukciós feladat volt a tető és a héjazat felülvizsgálata, a beázások javítása, valamint a lanterna felújítása.
A belső felújítás legtöbb előkészítést igénylő és legfontosabb eleme a székesegyház freskóegyüttesének a restaurálása volt, amelynek során közel 5000 m2 falfelület újult meg, beleértve a díszítőfestés 18. századi, eredeti állapotának megfelelő helyreállítását is.
A felújítási munkák megkezdése előtt értékleltár készült, falkutatást végeztek. Ezek eredményei és az archív képi dokumentáció elemzése alapján a művészeti bizottság azt a javaslatot fogalmazta meg, hogy a templom díszítését az eredeti, 18. századi állapotnak megfelelően kell helyreállítani. A javaslatot az Örökségvédelmi Hivatal elfogadta, a felújítás eszerint a koncepció szerint valósult meg. A teljes templomtérben helyreállították az eredeti architekturális díszítőfestést. A hevederíveken és boltozatokon restaurálást végeztek, míg a szentélyben teljes helyreállítási munkára volt szükség.
Ennek során elfedték az apszis félkupolájában az 1940-es években készült freskót, a letisztított és konzervált freskóra speciális elválasztó réteg került, amelyen – a korábbi kinézettel teljesen egyező módon – tudták helyreállítani a 18. századi díszítőfestést. A mesterek restaurálták Franz Anton Maulbertsch a „Mennyország dicsősége” c. kupolafreskóját és a vele szoros tematikus kapcsolatban álló Mária látogatása Erzsébetnél c. főoltárképet. Megtörtént a mellékoltárképek tisztítása, a műmárvány és a kőelemek javítása, valamint az oltárfelépítmények restaurálása is.
A székesegyház belsőépítészetileg is megújult, melynek célja az volt, hogy a szentély tere jobban igazodjon a II. Vatikáni Zsinat előírásaihoz, amely előírja a mozdíthatatlan kőoltárt.
Az új oltárra és a szentély bútorzatára meghívásos pályázatot hirdetett a Váci Egyházmegye. Egy modern, de formavilágában a székesegyház 18. századi díszítésére reflektáló oltár és ambó (felolvasóállvány) született meg. A márványtömb, amelyből az oltárt és az ambót faragták, a törökországi Efezusból származik, arról a helyről, ahol a keresztény hagyomány szerint Szűz Mária elszenderült és ahonnan egyenesen a Mennyországba vétetett. Ez a tény külön jelentéstartalommal bír a váci Nagyboldogasszony-székesegyház esetében, amely a Mennybe felvett Mária és Szent Mihály arkangyal tiszteletére szenteltetett. A szentélybe új, egységes stílusú, ugyanakkor a használati szempontokat maximálisan figyelembe vevő fa bútorzat készült.
A belső felújítás részeként a templomban cserélték a gépészeti és elektromos rendszereket, megújították a belső világítást, a hangosítást és a vetítést. Az energiahatékonysági szempontokat figyelembe véve átépítették a teljes fűtési rendszert, kicserélték a belső kőpadlózatot. A templom padjai nagyon rossz állapotban voltak; mivel nem volt alattuk korábban kőburkolat, így az altemplom felől elérte őket a vizesedés, ezt most szintén orvosolni lehetett. De az orgona is teljes egészében megújult.
Az úgynevezett kanonoki kápolna – amely a hétköznapi szentmisék helye – szentségi kápolnává alakult, restaurálták a stallumokat, a falfestést. Elkészült egy kilátóterasz, valamint folyamatban van egy toronykilátó és a hozzá kapcsolódó kiállítótér kialakítása, amely a tervek szerint 2025 tavaszára valósul meg.
Az építészeti terveket a 3H Építésziroda és az OPTISOL Kft készítette. A restaurátori munkákat a Nova Restaurátor Stúdió Kft. végezte Erdei Gábor és Szűcs Hajnalka vezető restaurátorok irányításával, a falkutatásban és a restaurálás első szakaszában Velledits Lajos restaurátor művész vállalt vezető szerepet. A szentély belsőépítészeti megújítását, az oltár, ambó és szentélybútorok terveit Kovács Zoltán Pro Architectura-díjas építész és a Kollektív Építészműhely készítette, az oltár és ambó kivitelezésére a Stone Park Kft. kapott megbízást.
Liturgikus élet és látogatófogadás
A megújult székesegyházban hétköznap (hétfőtől péntekig) 18.00 órakor tartanak szentmisét a kanonoki kápolnában, vasárnaponként 10.00, 11.30 és 18.00 órakor a
templomban tartják a szertartásokat, az esetleges változásokat az alsóvárosi plébánia honlapján lehet követni. Hétköznap és vasárnap a liturgikus eseményeken kívül a székesegyház előtere nyitva lesz a korábbi gyakorlatnak megfelelően, oda bárki beléphet jegyvásárlás nélkül. Szombaton az egész templomtér szabadon, jegyvásárlás nélkül bejárható. Csoportos és idegenvezetővel történő látogatás jegyvásárlást követően lehetséges.
Építéstörténeti, ikonográfiai vázlat
A váci székesegyházat 1772-ben Nagyboldogasszony és Szent Mihály tiszteletére szentelték fel. A templom végleges formáját Migazzi Kristóf püspöknek köszönheti. Az építész a francia származású Izidore Canevale volt, aki a francia klasszicizmus akkor egyedülálló magyarországi képviselőjévé tette a váci székesegyházat, amely megépítésekor az ország egyik legnagyobb katedrálisa volt. Méreteit tekintve ma is kiemelkedő helyet foglal el – negyedik a sorban – a hazai katolikus templomok között: külső hossza 72 méter, szélessége 34 méter, a kupola 55 méter magas. A magyarországi késő barokk építészet történetében itt készült először igazi félgömb kupola.
A főoltár és a kupola freskóit a kor legjelentősebb osztrák festője, Franz Anton Maulbertsch készítette. A főoltárkép – Mária és Erzsébet találkozása – és a Mennyország dicsősége
c. kupolafreskó egy képi koncepció egymással szoros kapcsolatban álló elemei. A főoltárkép központi szereplője, Mária kitárt karjaival az ég felé mutat, ahol saját eljövendő
megdicsőülését is szemléli látomásként. Az építtető Migazzi püspök szándéka vélhetően az volt, hogy ezzel a hívőknek tanítást adjon arról, hogy Isten akaratának elfogadásával
valamennyien eljuthatunk a mennyei dicsőségre.
A kupolafreskón az Atya-Fiú-Szentlélek köré gyűlve több csoportban láthatjuk Szűz Máriát angyalokkal körbevéve; Mihály arkangyalt az üdvözültekkel, egyházatyákat és szenteket, többek között az építtető Migazzi püspök védőszentjét, Szent Kristófot, valamint feltűnik az építésvezető Oszwald Gáspár piarista szerzetes portréja is. A főoltár felőli nézetben
Jézus tanítványainak csoportja – apostolok, rendalapítók, egyházi személyek és angyalok – láthatók. Maulbertsch freskóegyüttese elég sok változást megélt, mert röviddel az elkészülését követően maga Migazzi püspök falaztatta el az eredeti főoltárképet és egy keresztre feszítést ábrázoló képet rendelt a helyére. Az eredeti főoltárképet csak az 1930-as években fedezték fel, bontották ki és restaurálták első alkalommal.
Majd az 1940-es években zajló felújítás során Péteri püspök szándéka szerint pályázatot hirdettek egy szentélyfreskó elkészítésére, amelynek témája az egyházmegye alapítása volt.
A pályázatot Kontuly Béla nyerte meg, aki – az eredeti díszítőfestést és az azt hordozó vakolatot teljesen leverve – valósította meg pályaművét. Már a freskó készítésének idején is több kifogás érkezett az alkotás kapcsán, mivel az mind színvilágában, mind tematikájában elütött az eredeti templomtértől, és megtörte a székesegyház kifestésének gondolati egységét. A restaurátorok a 2021-2024 közötti felújítás során lefedték a szentély félkupolájában található „A Váci Egyházmegye alapítása” c. freskót oly módon, hogy a későbbiekben sérülésmentesen helyreállítható legyen, amennyiben egy másik koncepció szerint annak újbóli feltárása szükségessé válna.
A díszítőfestésnek kitüntetett szerepe van Vácon, ez teremti meg a kapcsolatot a 18. században újnak számító architektúra és a figurális freskók között, szerves egésszé formálva az épületet. Ez a fajta díszítőfestés korszakhatárt jelentett az 1770-es években, Magyarországon csak a 19. században jelenik meg ezt követően a Hild József tervezte nagy bazilikákban.