A Nagyboldogaszony székesegyház felújítás utáni, október 6-ára halasztott ünnepélyes átadásának várakozása, lelki készülete az idén még hangsúlyosabbá tette a Mária naphoz legközelebb eső hétvégén, azaz ezúttal a múlt szombaton és vasárnap tartott hétkápolnai búcsú szentbeszédeiben elhangzó üzeneteket az istenszülő szent szűz életéről, küldetéséről, példaadásáról.
Az elő nap késő délutánján tartott szabadtéri szentmisét a hagyományokhoz híven dr. Varga Lajos segédpüspök celebrálta, kiemelten köszöntve a több napi gyaloglással ide zarándokoló híveket.
„Amikor az Úr Jézus valakit valamire rendel, akkor ahhoz megadja azokat az ajándékokat, kegyelmeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az illető megfeleljen annak az isteni elrendelésnek, amely az Isten gondviselő szeretetében fogant. Sőt a római levél még ettől többet is mond számunkra, hiszen kijelenti azt is, hogy amikor az Úristen elrendel valakit valamire, és az illető Isten terveit végrehajtja saját életében, akkor az Atya őt megdicsőíti.”
„Mindezt valljuk a boldogságos Szűzanyával kapcsolatban is, hiszen Isten eleve elrendelte őt arra, hogy az Úr Jézusnak, a mi megváltónknak, a mi üdvözítőnknek az édesanyja legyen, és Mária végrehajtotta földi küldetését, és hittel valljuk, hogy életének befejeztével az Úr valóban fölemelte őt saját fiának dicsőségébe, azaz a boldogságos szűzanya a mennyben van, és a mi mennyei patrónánk, közbenjárónk. Mindennapi életünkben is használjuk ezt a fogalmat, hogy anya, aztán emlegetjük az apát is, és emlegetjük a gyermekeket is.”
„A mai alkalommal az evangéliumból elolvastuk az angyali üdvözletnek a történetét, amelyben szerepel az apa is, na nem Szent Józsefre kell gondolnunk, hanem magára a mennyei Atyára, aki a boldogságos szüzet arra rendelte, hogy a megváltó édesanyja legyen, és gondolunk Máriára, az anyára, és gondolunk Jézusra is, a gyermekre is, akit a mindenható Isten adott az egész emberiségnek, a boldogságos Szűz Mária anyaságán keresztül. Vannak férfiak és vannak nők, vannak gyerekek, vannak serdülő fiatalok, vannak idősebb emberek, az embernek az élete elkezdődik, amikor az édesanyja világra hozza őt, és aztán ez az élet elkezd fejlődni, és jó esetben eljut az anyasághoz, illetve az apasághoz.”
„Nem tudom, hogy a mai világban mennyire becsüljük az anyaságot, illetve mennyire becsüljük az apaságot, mert hiszen az embernek van testi élete is, és a testi életének megvan a következménye is, de ahhoz, hogy valaki anyává váljon, vagy a szónak a legigazibb értelmében apává váljon, ahhoz sokkal több kell, mint maga a testiség, ahhoz kell a lelkiség is, mert hiszen akár az apa, akár az anya arra van hivatva, hogy lelki és szellemi értékeket adjon át saját gyermekének. Egy anya lehetséges, hogy a világra hozza saját gyermekét, nem biztos azonban az, hogy olyan értékeket tud közvetíteni az ő számára, hogy az illetőből valóságos ember lesz, a szónak abban az igazi értelmében, hogy az illető személy lelki értékeket birtokol, amelyek az emberiségnek érdemes tagjává teszik őt.”
„Nem tudom, hogy a mai világban mennyire becsüljük az anyaságot, mennyire becsüljük az apaságot, és nem tudom, hogy a mai világban hogyan kötődik az anya a gyermekéhez, az apa a gyermekéhez, illetve a gyermek az anyához, illetve a saját apjához. Amikor a boldogságos Szűzanya életéről gondolkodunk, ebben a gondolkodásunkban benne van a mennyei atya, mégpedig közvetlen módon, benne van a harmadik isteni személy, a Szentlélek, mert hiszen azt valljuk, a mi urunk Jézus Krisztus a boldogságos szűz anyai méhében a szentlélek által fogantatott, és ebben az esetben, mint jól tudjuk, Isten nem a férfi princípium, hanem a teremtő erő, aki működött a világ teremtésénél is, és aki működik a megváltás titkánál is, közreműködik Isten fiának, a második isteni személynek a születésében, és Szűz Mária által adja az emberiségnek Jézus Krisztust, a fiút.”
„Ott van az atya, aki gondviselő szeretete által a szentlélek teremtő erejével létrehozza Mária valóságos anyai méhében az úr Jézusnak az emberi testét, de ettől többet fogad magában, hiszen az úr Jézus nem csak ember, hanem valósággal az Istennek a fia is, és ezért a boldogságos szűz valósággal istenszülő, aki az istenember Jézust adja ennek a világnak, mégpedig oly módon, hogy Jézusban az istenség a személynek a szerepét játssza, és ezért Jézusnak minden egyes szava, cselekedete az Úristennek a kinyilatkoztatása.”
Vasárnap reggel a hagyományokhoz híven körmenet indult a Nagyboldogasszony-székesegyház elől, majd a Hétkápolna-liget stációi között – amelyek Szűz Mária hét örömét és hét bánatát jelenítik meg – haladva érkezett meg a kegyhely kültéri oltárához, ahol Marton Zsolt megyéspüspök mutatta be az ünnepi szentmisét.
Marton Zsolt püspök szentbeszédében négy mariológust idézve jellemezte Szűz Máriát. Utalt arra, hogy Alexandriai Szent Cirill püspök milyen érvekkel támasztotta alá a Mária istenanyaságáról szóló dogmát, amelyet a II. Egyetemes Zsinat Efezusban 431-ben kimondott. Idézte Szent Bernát ciszterci apátot, aki Máriát egy szép hasonlattal tenger csillagának, azaz életünk mennyei iránymutatójának ábrázolja, akire mindig, minden körülmények között lehet számítani.
„A csillagokra jellemző, hogy ragyogó, szép, tiszta, határozott, de diszkrét fényt adnak. Ilyennek látjuk a betlehemi csillagot is, amely Jézus születését jelzi, és ilyen tapintatos alázattal volt jelen Jézus életének igazi csillaga, Mária, aki világra szülte őt, és mint első tanítvány a háttérben, végig kísérte fia földi életét. A Boldogságos Szűz így tud bennünket is kísérni mindennapi életünkben, imádságainkban” – mondta a püspök.
Hivatkozott Páduai (Lisszaboni) Szent Antalra, a ferences rend első teológusára, aki egész beszédsorozatot szentelt Szűz Máriának, és akinek a hagyomány szerint megjelent a gyermek Jézus és édesanyja. Idézte Liguori Szent Alfonz itáliai morálteológust, aki a XVIII. század első felében, jelzők egész sorával elhalmozva dicsérte a Szeplőtelen Szűzet: „Óhajtom, hogy az egész világ megismerjen, mint a tövisek között pompázó fehér liliomot, amely Ádám bűnös gyermekei között, mint ragyogóan tiszta, egészen szent, Teremtőd bensőséges szeretetében jöttél a világra. Engedd, kérlek, hogy úgy dicsérjelek, mint maga Isten dicsért: Egészen szép vagy és szeplő nincsen Benned, legtisztább Galamb, egészen szent, aki mindig Isten barátnője voltál”.
A búcsúi szentmiséken koncelebrált Molnár Zsolt főseperes-plébános, a zenei szolgálatot Varga László atya, egyházmegyei zeneigazgató vezette.
A szombat esti szentmise egy különleges momentumaként ünnepélyes ígéretet tettek az egybegyűltek előtt a Munkásmisszió tagjai, hivatalosan is megerősítették elköteleződésüket Jézus Krisztus és a munkásság iránt, fogadalmuk különleges fontos esemény volt a közösség életében, hiszen ez volt az a pillanat, amikor hivatalosan is elköteleződtek szabályzatuk és a szolgálat mellett, a munkásrétegek és az agráriumban élők segítése, evangelizációja iránt.
Az egyik tag, Szurmay Zoltán így ír fogadalomtételükről, küldetésükről: „Az »MM« tizennégy tagja együtt jelentette ki: »A Munkásmissziót semmiféle bajában el nem hagyom.« Közösségük teljes neve: Missio Beatissimae Virginis Mariae. Ezért is volt egyértelmű a helyszín és az időpont választása, a Vác-Hétkápolnai Mária neve búcsú.
A Munkásmisszió a Váci Püspökség jóváhagyásával és irányítása alatt működik. A hitoktatókból, tanárokból, hívekből álló közössége ebben az egyházmegyében jött létre hét éve. Jelentős állomáshoz érkeztek: az idén hagyták jóvá új szabályzatukat, megújult a Munkásmisszió Krisztus-hívők magántársulása.
Az istenszülő Szűz mindenki anyjaként a remény jele minden nép számára. Vajúdik a világ, amíg ki nem sarjad az igazságosság. Ő a misszionárius – olvasható Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításában is – aki eljön hozzánk, hogy elkísérjen minket az életben, anyai szeretetével megnyitva szívünket a hitre, mint igazi anya, velünk jár, velünk küzd és állandóan árasztja felénk Isten szeretetének közelségét.”
„Ezért az Munkásmisszió is a közösség fő védőszentjeként tekint magyar hazánk patrónájára. Olyan elkötelezett katolikus ígérettevők álltak a segédpüspök atya előtt, akiknek célja azon missziós lelkületű krisztushívők közösségbe gyűjtése, akik hivatást éreznek a periférián élő munkás és agrár réteggel való foglalkozásra, és vállalják, hogy a közösség szabályai szerint és módszereivel evangelizálják őket. Ezért a Munkásmisszióban helye van minden katolikus krisztushívőnek függetlenül attól, hogy a világban milyen hivatást gyakorol.”