A harminc éve alakult Vác Városi Evezős Club gazdag programú megemlékezés-sorozatot szervezett annak apropóján, hogy immáron 125 éve íródik ennek a gyönyörű klasszikus sportágnak az egyesületi szinten szervezett helyi története, s a jubileum(ok) alkalmából megjelent „A váci evezés évszázada” című album folytatása is „A váci evezés aranykora (2000 – 2024)” címmel.
Az előszóból kiderül, hogyan készült az újabb nagyszerű helytörténeti kiadvány: míg az előző album esetében a levéltári-könyvtári kutatómunka dominált, addig most rendelkezésre álltak a 2000 óta szisztematikusan vezetett évkönyvek, így ez az adatbázis kéznél volt a szerkesztéskor, ugyanakkor maradt idő és energia arra, hogy az utóbbi negyed század számos főszereplőjével készült kis interjúk is gazdagítsák a tartalmat – összeállításunkban ezekből citálunk részleteket.
Pető Tibor kétszeres világbajnok, olimpikon versenyző, a MESZ korábbi elnöke felidézte, hogy tíz éves korában megszólította az utcán Nagy Gábor edző és hívta evezni, s bár a sportág teljesen ismeretlen volt neki, hamar megszerette a klubot, a miliőt, így itt is ragadt.
A felnövekvő generációk tagjainak üzenve kiemelte, hogy a valós, nem virtuális közösségeket becsüljék meg, ne adják fel a céljaikat, az evezés révén egy jó sportágban kerülhetnek közel a természethez, s versenyezhetnek egyéniben, ahol saját magukért küzdhetnek, de megtanulhatnak összefogva is küzdeni, hiszen csapatsportként is értelmezhető az evezés.
„A valós közösségek nagyon meghatározóak az ember életében és fejlődésében, ennek egyik legjobb színtere, közege pedig a sport. Ha célt fogalmaznak meg, soha ne relativizálják, ne töprengjenek rajta, hiszen hihetetlennek gondolt eredmények is elérhetők. Emlékszem arra, amikor Haller Ákossal megfogalmaztuk, hogy világbajnokok akarunk lenni, ezen akkor sokan nevettek, mert akkor még nem volt magyar evezős világbajnok, mégis megcsináltuk, címvédéssel, aztán jöttek az újabb és újabb váci remeklések különböző világversenyeken…
…A versenyző a mindennapokban születik meg, nem a versenyen. A verseny csak egy előadás. Folyamatos edzés nélkül ez a sport magas szinten nem folytatható. De az is jó célkitűzés, ha valaki »csak« hobbiként éli meg, az evezés akkor is tökéletes választás. ”
Hirling Zsolt világbajnok, olimpikon versenyző, korábbi elnök: „Számomra a Vác Városi Evezős Club az otthon. Amit az ott dolgozó szakemberektől, edzőimtől, Nagy Gábortól és Rapcsák Károlytól kaptam, az mindmáig elkísér utamon. Hálás vagyok minden nehéz pillanatért, minden küzdelmes csapásért és kemény szóért, hiszen versenyzőként mindegyik nélkülözhetetlen része volt annak a közös sikernek, mellyel a világ és Európa legjobb evezősei közé húzhattam magam. És hálás vagyok az erőn felüli törődésért és hitért, hiszen mindez a sporton túli sikereim és kudarcaim során is velem van és szerves része kitartásomnak, gondolkodásomnak és hűségemnek. Büszke vagyok arra, hogy a hazai és nemzetközi vizeken is méltán híres klub tagja vagyok és őszintén hiszem, hogy idővel, ha csak részletekben is, viszonozni tudom azt a rengeteg értéket, amit pályám során a VVEC-től kaptam.
Átalakuló világunkban egyre komolyabb fejtörést igényel, hogy a fiatalokat hogyan tudjuk megszólítani, motiválni és alternatívát nyújtani nekik a kényelmes fotel, a televízió, a számítógép és az egyéb okos eszközök kínálta közeg mellett. Én úgy érzem, itt kulcsszó a mellett. Tekintsük ezeket az időtöltési formákat méltó ellenfélnek! Hiszen ha negáljuk őket, vagy kizárni szeretnénk a »versenyből«, akkor azonnal elbukunk. Fontos volna megtalálni azt, hogy ezeket a mai technikai vagy technológiai eszközöket hogyan tudjuk az előnyünkre fordítani. Ergométeres applikációk, online versenyek, direkt kapcsolattartás edző- és versenyzőtársakkal, szakmai tippek, trükkök nemzetközi forrásokból… Ezek mind olyan lehetőségek, melyek 10-15 évvel ezelőtt nem álltak rendelkezésünkre, viszont a mai kor fiataljai ebben a közegben szocializálódnak.
Azt kívánom a Vác Városi Evezős Clubnak, a magyar evezősöknek, hazánk minden sportolójának, hogy merítsenek erőt a dicső múlt sikereiből, merjenek bátran szembenézni a sokszor megoldhatatlannak tűnő kihívásokkal és higgyenek a becsülettel elvégzett munkában. Így lehetnek szerves részei egy egészségesebb és boldogabb nemzetnek.”
Galambos Péter többszörös Európa-bajnok, világbajnoki érmes könnyűsúlyú szkiffes: „Rengeteget tanított nekem mind Rapcsi, mind maga a sport. Nagyon szerencsés és utólag is rendkívül hálás vagyok, hogy ide sodort az élet. Az evezés által utazhattam a világ minden pontjára, ülhettem repülőn, lettem kétszeres Európa-bajnok, egyetemi világbajnok, világkupa futamgyőztes és hétszeres világbajnoki érmes. Ami szintén nagyon fontos, hogy megtanultam, mi az alázat, a kitartás, a következetesség, a padlóról felállás. És ami még ezeknél is fontosabb, hogy életre szóló barátságok alakultak ki az evezésnek köszönhetően. Egy olyan család tagja lehetek, ami több generációt ível át. A jövőre nézve kívánom, hogy a Vác Városi Evezős Club tovább vigye ezt az életérzést, ami által minél több fiatal tapasztalhassa meg a sport sokoldalúságát. És nem utolsó sorban további sikereket kívánok az egyesületnek. Azt hiszem, nagyon jó utat tapostunk ki az elmúlt évtizedekben. Hajrá, Vác!”.
Nógrádi Tivadar és Noé Gábor sokszoros veterán bajnokok idehaza és külföldi vizeken: N. T.: „Az eredményes veterán sportoláshoz a következő összetevőkre van szükség: stabil egészségi állapot és evezős tudás, elszántság, megfelelő szintű elköteleződés és alkalmazkodás, valamint egzisztencia mind anyagi, mind idő tekintetében. Mindezek a klub működéséhez is nélkülözhetetlenek legfőképpen a magasabb kvalitású versenyzők megtartásához. Remélem, hogy megint elkövetkezik a váci evezés történetében az elmúlt negyed század eredményeihez hasonló korszak. Mindenesetre egy Rapcsák Károly szintű mesteredző nélkül ez kivitelezhetetlennek látszik.”
N. G.: „A kor előrehaladtával nehéz elfogadni, hogy a teljesítőképesség jelentősen romlik. Éppen ezért olyan edzéseket és annyit szabad edzeni, amit megfelelő időn belül ki is tud pihenni az ember. Sokan nem tudják elfogadni, hogy a teljesítményük már egy bizonyos szint alá került és inkább feladják, nem sportolnak tovább. Pedig a kortársak is öregszenek, és veterán evezősként csak velük kell versenybe szállni.”
Mészáros Judit kisebb szünet után 2012-től lett újra aktív az evezésben, ekkor már versenybíróként, 2015 óta nemzetközi bíróként. Ahogy a sportoláshoz, ehhez is édesapjától kapta a motivációt, leginkább a 2012-es londoni olimpiai hangulata adta meg számára az ihletet, hogy ő is erre az új útra lépjen a sportág terén. Mint fogalmazott, fantasztikus ajándékként éli meg, hogy azóta is tagja lehet a sokszínű nemzetközi evezős társaságnak.
„A jövőre nézve kívánok a klubnak újabb sikeres 125 évet, és üzenem minden jelenleg aktív vagy jövőbeli tagnak, hogy ismerjék meg minden lehetőségét ennek a gyönyörű sportnak, ha nem élsportolóként, érmek gyűjtésével érnek el sikereket, akkor is találják meg a sportág azon szeletét, amiben örömüket lelik, és egyben tovább öregbíthetik a váci evezés hírnevét.