Természetesen zsúfolásig megtelt szombaton délelőtt a Barátok temploma abból az alkalomból, hogy Marton Zsolt megyéspüspök pappá szentelte itt Hümpfner Erik diakónust és átmeneti diakónussá Finta Zsolt szeminaristát.
A főpásztor a szentmise elején mondott köszöntőjében szót ejtett mindenekelőtt a helyszínről, mint fogalmazott a székesegyházat – történelmi léptékű belső felújítása okán – az idén még nélkülözni kell ezen a jeles ünnepi eseményen, de a Barátok temploma, ez a barokk templomépítészeti műemlékkincs is méltó hely, annál is inkább, mert Vác történelmének hajnalán itt állt a mai székesegyház elődje.
– Az egyházunk életében kiemelkedő alkalmak az úgynevezett főünnepek, és bár a pap- és diakónusszentelés nincs közöttük, de üzenetével, közösségépítő jelentőségével nem lehet kisebb rangúnak tekinteni, hiszen itt beteljesedik Jézus azon ígérete, hogy pásztorokat ad népének, az őt követőknek. Ők ott lesznek a közösség tagjai mellett lelki vezetőkként, a szentségek kiszolgáltatóiként, tanítókként, a hitélet minden vonatkozásában. Tehát ha a család, a barátok esetleg úgy érezték korábban, hogy elveszítették őket, most az egész közösséggel együtt úgymond kamatosan visszakapják – fogalmazott Marton Zsolt.
Finta Zsolt 1982-ben született Kovásznán, Háromszék vármegyében, Erdélyben, 1990-ben települtek családjával Magyarországra. A kispap hosszabb úton jutott el a papi hivatásig; református, vallását nem gyakorló családba született, fiatalként a Szentjánosbogár Közösség nyári táboraiba kezdett el járni. Egyre jobban foglalkoztatta a katolikus hit, ezért felnőttként hittanra járt, majd katolizált. Elhívását – ahogy egy korábbi interjúban fogalmazott – a szolgálaton keresztül kapta, épp ezért már nagyon vágyik arra, hogy az egyház közösségi dimenzióját építhesse hivatásán keresztül.
A Váci Egyházmegye honlapjának adott korábbi interjúban így válaszolt arra a kérdésre, hogy mire hívja Isten a papságban:
„A közösségek egyházára lettem elhívva, a kommunió építésére. Hogy mit is jelent ez? Amikor szentáldozáshoz járulunk, és magunkhoz vesszük Jézust, nem csak Rá mondjuk ki az áment, a Vele való találkozásra, hanem a közösség, a világegyház többi tagjára is, hiszen az egyház Krisztus teste. Azzal, hogy Krisztust magamhoz veszem, közösséget alkotok a többi hívővel is. Magyarországon – talán a szocializmus következtében – a szentségek vételénél az egyéni dimenzió domborodott ki, holott a szentségeknek van közösségi mivolta is. Célom, hogy a plébánia, ahol majd szolgálok, valóban az eucharisztikus Krisztus körül alkosson közösséget. Ahogy készültem a szentelésre, elcsendesedtem a szemináriumban található Vianney Szent János ereklye előtt, aki a papok védőszentje. Több atyától hallottam korábban, hogy számukra a papi élet szent kaland. Olyan érzésem lett, hogy ez a kaland most kezdődik el, rálépek erre az útra. Nagy béke és nyugodtság fogott el; mindegy az is, hogy hova, melyik plébániára kerülök, hogy milyen feladat vár majd rám, a közösséget, a kommuniót próbálom majd építeni. Kis Szent Teréz személye, a hétköznapokban kitartó hűsége szintén meghatározó számomra. Székelységemnél fogva rám is jellemző a hűség és kitartás, és nem vágyok nagy dolgokra, hanem a kis dolgokban szeretnék hűségesen szolgálni. Várom már a szolgálatot. Bár ez az öt év formálódás szükséges volt, ugyanakkor nehéz is, hogy kevésbé éltünk aktív életet, és már nagyon vágyom arra, hogy az egyház közösségi dimenzióját éljem, építsem.”
*
Hümpfner Erik Újhartyánban született 1991-ben, és az ottani Szent Borbála-plébánia közösségéhez tartozott. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán elvégezte a katekéta–lelkipásztori munkatárs szakot, ezzel párhuzamosan 2014-től hat éven át a Váci Egyházmegye hitoktatója, lelkipásztori munkatársa is volt. Ez alatt az idő alatt óvodai és általános iskolai hitoktatással foglalkozott, az ifjúsági lelkészség keretében plébániai gyermek- és ifjúsági közösségszervezői feladatokat látott el, képzéseket szervezett, vezette a Dél-Dunamenti Nagyboldogasszony Közösséget. Teológiai tanulmányait szintén a PPKE HTK-n folytatta 2020–23 között. Gyakorlati évét 2023. szeptember 1-jével a gödöllői Szentháromság-plébánián kezdte meg.
Így nyilatkozott papi hivatásáról:
– Azt tapasztalom, hogy a világban nagyon sok ember vágyik arra, hogy kapcsolatban legyen Istennel. Az a vágyam, hogy ahol vagyok, ott az Úrral való mély, igaz, őszinte találkozásra segítsem az embereket, illetve hogy én magam is tudjak így kapcsolódni hozzá, hogy mindig nyitott maradjak az ő formáló erejére. Szeretnék segíteni másoknak, hogy felismerjék az életükben Istennek azt a fajta jelenlétét, amely mindig hív és mindig elérhető. Szeretném, hogy a mély imádság emberei lehessünk, és ez jelentheti a szavak nélküli, csendes imát is, vagy a hangos dicsőítést, amikor felszabadultan az lehetek a Mindenható előtt, aki vagyok. A szinodalitásért dobog a szívem, hogy a plébániákon erőteljesebb, érzékelhetőbb legyen a laikusok és a klerikusok közötti együttműködés. Jó látni, hogy egyre inkább elkerülhetetlenné válik az, hogy mindenkinek, a civileknek is nem csupán elfogadó, hanem mindinkább építő helyük, szerepük legyen az egyházban. Ha Isten víziója felé törekszünk, akkor az ő országát fogjuk építeni már itt a földi létben és ez önmagában elég.
Marton Zsolt megyéspüspök diszpozíciója alapján a most felszentelt két szolgálattevő egyaránt a gödöllői Szentháromság plébánia közösségében kezdi, illetve folytatja hivatását.