A Váci Zsidó Hitközség minden év májusában kegyeleti eseményt rendez az elsősorban Turai János elnök jóvoltából, a kormány és a Mazsihisz támogatásával megmentett és szépségesen felújított Eötvös utcai neológ zsinagógában a városból és a Duna-Ipoly-Galga régióból elhurcolt izraelita honfitársak emléke előtt tisztelegve. A holokauszt nyolcvanadik évfordulóján, egy újabb világháború fenyegető veszélyében élve, uniós választásokra (is) készülve az idén különösen kiemelt jelentősége volt ennek az alkalomnak.
Turai János hitközségi elnök üdvözlő szavai után beszédet mondott az eseményen Rétvári Bence országgyűlési képviselő, Marton Zsolt váci megyéspüspök, Csuka Tamás református tábori püspök, Kunos Péter, a Mazsihisz ügyvezető-igazgatója, Surjányi Csaba, a HIT gyülekezete váci és miskolci közösségeinek vezető lelkésze, illetve Imre Zsolt, a Fidesz-KDNP pártszövetség polgármesterjelöltje, a kegyeleti szertartást Róna Tamás főrabbi és Raáb Gábor kántor vezette.
Marton Zsolt megyéspüspök beszédében párhuzamot vont Vác egyik jelképe, a Naszály tájsebe és a holokauszt okozta sebek között. „A Naszály-hegy egy jelkép is a maga tájsebével együtt, ami adott esetben még Budapestről is jól látható, ha olyanok az időjárási és légköri körülmények. Ennek mi nem örülünk, de nem tudjuk eltakarni, ez ott van, ez tény. Ha szabad ezt a hasonlatot az évfordulóra használnom, a holokauszt tényét sem szabad eltakarni, nem azért, hogy a sebeket fölszakítsuk, hanem hogy ez a seb, ami az emberiség életében, történetében fakadt nyolcvan évvel ezelőtt, ez ne merüljön feledésbe. Azért, hogy ne felejtsük el se mi, sem az utánunk következő nemzedékek, hogy ilyen borzalom ne történhessen meg még egyszer az emberiség históriájában” – emelte ki a Váci Egyházmegye főpásztora.
Csuka Tamás református tábori püspök a többi között megfogalmazta: „Mint a holokauszt idején, most is olyan eszement korszakot él a világ, amikor ember embernek farkasa, így aggódni kell, hogy mit hoz a jövő, akár már a közeli. Ebben a helyzetben egyet tehetünk, meg kell próbálnunk ellenlépéseket tenni. A hívő ember tud imádkozni, összezárhatunk, megsegíthetjük egymást, de fontos azt is megtennünk, hogy sem a közelgő választásokon, sem soha máskor nem szavazunk a józan ítélőképességüket elvesztett, háborodott háborúpárti emberekre.”
Kunos Péter, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója figyelmeztetett, hogy a holokauszt nem zsidó ügy úgymond, hanem az egész társadalomé, amiről nem szabad hallgatni, mindig emlékezni és emlékeztetni kell rá, hogy ne ismétlődhessen meg, és az is fontos, hogy ne lehessen róla viccelődve, megengedően beszélni büntetlenül, következmények nélkül.
Surjányi Csaba, a HIT gyülekezete váci és miskolci közösségeinek vezető lelkipásztora riadót fújt, s azzal kezdte beszédét, hogy a holokauszt nyolcvanadik évfordulója azt is jelenti, hogy lassan eltűnnek közülünk a túlélők, akik személyes tapasztalással beszélhetnek a vészkorszak borzalmáról, utánuk már tényleg csak történelem lesz a holokauszt, filmekből, könyvekből, fényképekről fürkészhető múlt.
– Arra is szeretném ezzel a tényközléssel felhívni a figyelmet, hogy az ellenség úgy tűnik, hogy nem adja föl, nem lankad, az antiszemitizmus hullámai újra és újra felkorbácsolódnak, és bár hálásak lehetünk hazánk biztonságáért, nem feledhetjük, hogy ez a biztonság bizony törékeny, ez a helyzet egy pillanat alatt meg tud változni.
Megváltozhat egy rossz választási eredményből következően is, de különösképpen meg tud változni a nemzetközi helyzet függvényében. Most úgy érzékelhetjük, hogy az ellenség erői a kifárasztásra játszanak, arra, hogy egyszer csak mondja azt, aki eddig ellenállt, hogy neki ez már nem éri meg, neki ez már sok, innentől már a saját élete, jóhíre a tét a gonosszal szemben, és többet már nem tud tenni. Éppen ezért szeretném hangsúlyozni, hogy akármilyen emelkedett hangulatban is igyekszünk emlékezni a nyolcvan év előtti rémségekre, sajnos ezek a ma és a holnap eseményei is lehetnek nagyon könnyen. Tehát én is cselekvésre szólítok fel mindenkit, imádkozásra szólítok fel mindenkit, figyelmeztetve mindannyiunkat, hogy a soha többé soah szlogen sajnos eltűnhet, megváltozhat, és a soah* megismétlődhet még rosszabb formában. Isten óvjon ettől! – mondta a szónok.
A „holokauszt” a magyar, a „soá” pedig a héber kifejezés, amely a náci Németország által elkövetett második világháborús népirtás leírására használatos. Mindkét kifejezés rendelkezik teológiai vagy kozmikus dimenzióval. A „holokauszt” a görög égőáldozat szóból származik, és általában tűz vagy más, nem emberi erők által okozott hatalmas pusztításként határozható meg. A „soá” eredete a „shoah u-meshoah” (csapás és veszedelem) bibliai kifejezésben rejlik, amely mind Szofóniás (1:15), mind Jób könyvében (30: 3) megtalálható.