AZ ARBONYÚZ STÍLUS MEGMARADT: TOVÁBB TRÁGÁRKODIK A PERVERZ LAPOT SZERKESZTŐ JOBBIKOS KÉPVISELŐ

Az egykori arbonyúzos, és e munkássága alapján megismert mosdatlan szájú Fehér (Zsizsik) Zsolt, baloldali váci képviselő bizony csak nem képes leállni a „Két Perc Gyűlölködéssel!” Ezúttal éppen az alábbiakat osztotta meg a közösségi oldalán: „Summáját írom. Ezer év története dióhéjban: Árpád-háziaktól a Sz@rháziakig”. 

A közösségi oldalán a „váci náci” bár minden erejéből megpróbál alakoskodni – hol hochkulturman-nek, hol a váciakért éjjelét-nappalát sem kímélő közösségi embernek, hol cuki virág-, nő-, gyermek- állatbarátnak igyekszik láttatni magát, vagy nagy gondolkodók bölcsességeivel, nyuszikákkal, virágocskákkal kábítja a követőit –, azonban csak mindig besikeredik tőle majd’ minden tizedik posztja után valami nagyon alantas, aminek következtében újra és újra felfeslik az Új-Fehér maszk alól, egy, a már jól ismert, embergyűlölő arcéle.

Ferenc pápa, Szent Györgyi Albert, Sigmund Freud, Edward Gibbon, Marcus Aurelius magvas gondolatai ömlenek Fehér „Zsizsik” Zsolt ajkairól
Nincsen ünnep Zsizsik nélkül…
Fák, virágok, fény… és nyuszikák minden mennyiségben…

Fehér, a VácOnline-ban az egyébként sem „gyenge” Összefogás személyi felhozatalából közéletünk nagy keservére immár két, különálló rovatot is „kiérdemelt”.

Egyrészt váci náciként sikerült elhíresülnie, hiszen olyan kijelentéseket tett a közösségi oldalán, amely után egyetlen, magára adó politikai közösségben sem lenne helye egy napig sem. Ehhez képest a frakcióvezetője, a város jelenlegi baloldali polgármestere semmi kivetni valót nem talál a személyében, miközben nincs az a civil, emberbarát tiltakozás Vácon – többek között az érintett Váci Zsidó Hitközségé –, ami eltántorítaná Matkovich Ilonát, hogy ne kapaszkodjon tíz körömmel ahhoz, aki immár szégyene mind a városnak, de még a saját baloldali többségű testületének is.

Fehér Zsolt az, aki az Emberi Kapcsolatok Bizottságának elnökeként – hangsúlyozzuk: az EMBERI… KAPCSOLATOK… BIZOTTSÁGÁNAK… ELNÖKEKÉNT! – ma azokkal a nőkkel és gyerekkel is kezet foghat nap mint nap, akikről egykoron Zsizsik „művésznéven” a maga szerkesztette ArboNyúzban, ebben a minden emberi érték alatti, perverz lapjában elképesztően beteg fantáziákat osztott meg.

Vajon melyik az igazi Fehér, a nőnapot köszöntő cuki balos édes pofa, vagy az ArbóNyúz szerkesztő perverz-náci?

Minden új keletű netes képmutatásai ellenére a város közössége – talán lassan már-már politikai hovatartozás nélkül! – megbizonyosodhatott az önmagáról kiírtak alapján, hogy nem várhatunk Fehér Zsolttól már semmiféle változást, ami képes lenne elszakítani őt náci/arbonyúzos „szellemi” gyökereitől.

Egyébiránt meglehetősen ijesztő – bizonyára annak is szánja! –, hogyha egy ilyen kvalitás szívesen mutogatja magát fegyveres pózban…

A munkásőrséget ugyan már feloszlatták, de a „munkásőrlelkek” közéletünk nagy-nagy tehertételeként sajnos itt közöttünk téblábolnak továbbra is. Fehér eme leplezetlen lőfegyveres önfelmutatása kapcsán – bár már nem viseli e képen a szürke egyenruhát –, azonban mégis önkéntelenül felrémlik az altesti/arbonyúzos áthallásokat előcsaló munkásőrinduló pár sora:

„Munkásőrnek egy baja, így van-e, / Mért nincs három élete, élete: / Egyiket a pártnak adja, másikat a párja kapja, / Harmadikkal egy a fegyvere, Hej!” (A kép szerkesztett, ahogy Zsolt szokta írni szerkesztőségünk is „szarkasztikus kedvében van”.