LAPSZEMLE: ISMÉT RENGETEG ÉRDEKES OLVASNIVALÓT KÍNÁL A VÁCI POLGÁR FRISS SZÁMA

Mint a város egyetlen, számottevő tartalmat közlő kifejezetten helyi sajtóorgánuma, megjelent a Váci Polgár márciusi lapszáma. Kijött ugyan a Váci Hírnöké is, de a városháza kiadványa bizonyos témákat elhallgató, a városvezetés szennyesét mosó, a települést irányító szivárványos döntéshozó többség tetteit-határozatait fényező propaganda kavalkáddá sorvadt, így tartalma sem nem számottevő, sem nem érdekes, sem nem informatív igazán. Ezt a lapot tehát nem is idézgetjük ezen a felületen.

A Váci Polgár aktuális számában a felelős szerkesztő, Kucsák Gábor megfontolandó publicisztikát közöl az Európa szerte az utóbbi időkben épült vagy jelenleg is épülő határkerítések megítéléséről, amiben a balliberális véleményformálók természetesen ismét kettős mércét alkalmaznak – a miénket kárhoztatják, sokan másokéi kapcsán már-már zászlócskákat lengetnek ünneplésül.
Szórád Ágnes főmunkatárs az elhúzódó ukrajnai háború kapcsán többek között azt is megfogalmazza véleménycikkében, hogy az ukrán népet saját vezetői, de az USA és az unió vezérei is félrevezetik, s olybá tűnik, hogy nem érdekük sem a tűzszünet, sem a béketárgyalások megindítása, sem a háború mielőbbi befejezése – az emberélet mit sem számít ebben a hatalmi játszmában.

Juhász Péter publicisztikájában elsősorban az év első felében egyre inkább elszaporodó évértékelő-évnyitó beszédekre fókuszál, a legterjedelmesebb bekezdést a balliberális oldal új üdvöskéje, Donáth Anna szorongó szövegének szenteli, egy soha el nem felejthető párhuzamot felemlegetve.

„Donáth Anna jövőt értékelt, most szorong. Nagypapája idején valóban mindenki szorongott. Volt is miért! Annak idején nem kellett nyilvánosság előtt tolvajnak, zsarnoknak nevezni a kormányt, mint teszi ő, szorongva (de csak nem akarják elvinni). Nem, akkor elég volt erre gondolni és az állam, a szűkös személygépkocsi helyzet ellenére is gondolt az egyszerű emberekre, és gépkocsit, fegyveres kíséretet biztosított nekik, szállással és teljes ellátással, néha mindhalálig” – veti össze frappánsan a két világot a szerző.

Fontos két kolumna a lapszámban egy, a március 15-ei nemzeti ünnep konzervatív szemszögű értékelésének szempontjaira rákérdező írás, két gondolatot citálunk belőle:
„… összefoglalóan mindenképp érdemes megjegyezni, hogy a polgári átalakulás nem tekinthető szerves fejlődésnek. Egyrészt azért nem, mert a felvilágosodás nyomán kibontakozó
szellemi forradalom, ami a tudományos fejlődéshez is hozzájárult, csak úgy volt lehetséges, hogy Istent zárójelbe tette. Vagyis a felvilágosodás egyben elvilágiasodás, ami a két világ
határán élő ember számára léthazugság, merthogy Teremtőjéről meg akar feledkezni. Másrészt a polgári átalakulás nyugati termék, különleges körülmények között született,
gyarmatosító világbirodalmak öleléséből, ahol a jóléthez nagyban hozzájárult mások kizsákmányolása. Nem tűnik hitelesnek az ilyen alapokon kiépülő demokrácia… Vajon tényleg
szabadabb, egyenlőbb, testvériesebb lett a világ a korábbihoz képest?”
„… nem ártana tisztába kerülni az ellentmondásokkal, hogy a forradalomnak voltak árnyoldalai is, nem beszélve a káros előzményekről, következményekről. És ha tényleg szembe
tudunk ezekkel nézni, netán még okulunk is belőlük, akkor azzal növelni tudjuk az ünnepelni valókat.”

Az ismeretterjesztő írások sorában meg kell említeni, milyen fontos, hogy Pinke József tanár úr a Petőfi 200 jubileumi évben emlékeztet, hogy ugyancsak két évszázaddal ezelőtt született irodalmunk egy másik óriása, Madách Imre is.
Madách fő műve, Az ember tragédiája kapcsán felidézi, hogy a megjelenése után igen hamar világhírűvé vált alkotást a szerző először egy baráti társaságban, Váchartyánban, a Rudnay kastélyban olvasta fel.
A helyi építészeti örökség körébe tartozó épületek közül ezúttal a Március 15. tér 21. számú házáról olvashatnak az érdeklődők a sorozatot jegyző Dr. Stefaits István tollából.

A szerző a többi között megjegyzi: „A szép homlokzatot jól kiemeli a magas, osztott tető, amely azonban nem manzárdtető, mint azt a Pest megye műemlékei II. kötet 331. oldalán
olvashatjuk. A két kémény a homlokzat szempontjából igen jó helyen van, és szintén megtartotta eredeti formáját. Az ablaktengelyek helye, az ablakok keretezésének méretaránya az egész épülethez, az ablakok közt lévő pilaszterekhez és a tető méretéhez viszonyítva jó. Ugyanez áll a stílusosan díszített, de nem túl díszes kapuzatra és az épület egész főtengelyére. A részek arányosságát feltűnőbbé teszi, hogy rajta az épületplasztika sem nem több, sem nem kevesebb a kelleténél.”

Szilágyi Lajos gyönyörű címlapképe kapcsán pedig csak annyit: örülhetünk mi váciak, hogy a közvetlen környezetünkben olyan különleges egyedeket is megcsodálhatunk, mint a Ligeti tónál lencsevégre kapott Mandarinréce.