Tegnap számoltunk be éppen arról, hogy a városházi propagandagépezet négy legmozgékonyabb „fogaskerekének” – Eszes Ádámnak, Vicsek Ferencnek, Iványi Károlynénak (Matkovich Ilona barátnőjének) és Kereszturi Gyulának – a hivatalos állampolgári kikérés ellenére is eltitkolják ezen könnyen nélkülözhető PR-alkatrészek „bekerülési” költségeit. Mára kiderült, hogy a 2019-es választási ígéretüket megint teljesen semmibe véve, a legalapvetőbb információk egyikét, a városháza REPREZENTÁCIÓS KÖLTSÉGEIT IS ELTITKOLJÁK a város választói elől.
A legnagyobb nyíltságot ígérő baloldali Összefogás ahelyett, hogy megvalósította volna a váciaknak a pénzügyi átláthatóságot megteremtő „üvegzseb” politikát, és minden fontos – de legyen az akár kényes – költésüket is a hivatalos honlapon a város nagyközönsége elé tárják.
Nagyon nehéz immár így megbízni abban a vezetésben – ha ad rá okot, ha nem –, ha nem hajlandó kiadni a saját reprezentációs költségeik számláit.
A titkolódzás nem jelenti feltétlenül azt, hogy a városházán ténylegesen mélyen belenyúlnak a „mézes bödönbe”, de tagadhatatlanul ez a magatartás könnyen felkeltheti a választókban a gyanút.
Eleve nem jó fényt vet az a megválasztottakra, ha nem mutatják meg automatikusan ezeket a költéseiket, sajtókérdésre, nyílt levére sem mondják el ezeket az összegeket, és most íme, a közadat kérést is elutasítják!
Igen, a város hivatalos orgánumai (a vac.hu, a városháza közösségi oldala, a Váci Hírnök, az ESTv) az ígért „üvegzseb” politika megvalósítására is használhatóak lehetnének és nem csupán a helyi jobboldaliak „levadászására” , az előző önkormányzatra vagy éppen a jelenlegi kormányra való visszamutogatásra, a jelenlegi csapat gátlástalan önfényezésére. Igenis, a közpénzből fizetett városi fórumoknak a demokrácia, az átláthatóság és a közösség előtti nyíltság kis szigeteinek kellene lennie!
A Vácot jelenleg vezető baloldal újra megmutatta, hogy teljesen képtelen e kis szigetek megteremtésére!
***
Annak ellenére, hogy ez a helyzet végképp nem humoros, azonban mégis csak nagyon ráillik erre a baloldali önkormányzati vezetésre és a kárvallott, becsapott váciak kapcsolatára ez az alábbi politikai alapvicc:
A Nagy Politikus (N.P.) elhalálozott. Az új helyzetben N.P. úgy érezte, nincs mitől félnie. Amikor végre Szent Péter elé került, határozottan kopogott és szinte megállás nélkül akart bevonulni a Mennyek Országába.
– Tetteid és szavaid nem mindig fedték egymást, ezért nem is tudunk egyértelműen dönteni rólad – mondta a Nagy Kapus. Ezért újszerű megoldást választottunk. Egy-egy napig leszel a pokolban és a mennyben, s utána te magad döntesz, hová akarsz menni. Döntésed végleges, sőt az örökkévalóságra szól.
– Minek ez? A mennyet választom.
– Teheted, de csak a két próba nap után.
N.P. ezért elment a pokolba, s igen meglepődött. Ott voltak barátai és barátnői. Joviális öregúr fogadta, vicceket mesélt és Camparit ivott. Meg kínált is, enni, inni bőven volt, s a felszolgáló leányok mellett más hölgyek is voltak, akik szemmel láthatóan készek voltak minden gondot elűzni N.P. homlokáról. A golfpályán is vidám volt az élet, a zene pedig vérpezsdítően hatott a klubban. Hamar vége lett a napnak, s N.P. alig akarta hinni, hogy nem a mennyben volt, hanem a pokolban.
Másnap a mennyben járt. Tetszett a nyugalom, a felhőkön repkedő angyalkák kacagása, az áhítatot sugalló zene. Jó volt, de mégis más, a korábbi életétől teljesen eltérő dolog.
A harmadik napon Szent Péter megkérdezte:
– Nos, hogyan döntöttél?
– Szégyellem egy kicsit, és ne is engedd le a hírt a Földre, de a tapasztalataim szerint mégis inkább a poklot választom.
– Legyen, ahogy akarod.
N.P. tehát bevonult a pokolba. A klub helyén hatalmas szeméttelep, s barátai némi ételmaradék után kutattak, ha ugyan nem a golfpályán elhelyezett üstökben főttek. Az üstök alatt a tüzet maga a főördög rakta, s N.P. azonnal egy fortyogó üstbe került.
– Hogyan? Hiszen tegnap minden más volt!
– Az volt a kampány. Most már szavaztál – felelt az ördög.